Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-126

Az országgyűlés képviselőházának 126. ülése 1932 november ll-én, pénteken. 303 dekében az uralkodó osztályok könyörtelenül és görcsösen ragaszkodnak a latifundiális intézmény fenntartásához, csak arra nézve folytatta a késhegyig menő harcot, talán élete utolsó pillanatáig, hogy ez a latifundiális rendszer, ez a kötöttbirtok-intézmény a sík, a ma gyarlakta területekről helyeztessenek át a nemzetiségi vidékekre, amiáltal Magyarország nemzetiségi szempontból talán másképpen alakulhatna. Harcát nem koronázta siker és most a trianoni békeszerződések következtében az a furcsa helyzet állott elő, hogy Magyarországon percentuális arányokban, lényegesen emelkedett a kötött földbirtokok területe és számsze rűségben is lényegesen felette áll a kötöttbirtokok száma a régi Nagy-Magyarországon volt kötöttbirtokok számának. Az a harc, amelyet a kötöttbirtokok intézménye ellen intéztek és folytattak, nem mai keletű. Több mint egy századra tekint-már vissza. (Úgy van! Úgy van! baifelől. — Szakács Andor: Az ötvenes évek óta!) Deák Ferenc is — azt hiszem — az 1834 július 12-iki ülésen mondotta, hogy: Teljességgel nincsen ok, — a hit bizományokra vonatkozva —• amely kívánhatná, hogy ezen kártékony állapot, még negyven-ötven évig is fenntartassék. Milyen naiv volt szegény Deák Ferenc, (Farkas István: Ügy van!) amikor maximálisan negyven-ötvenévi haladékot adott a hitbizományok intézményének megszüntetésére. 1834-től 98 esztendő, tehát kereken egy század múlott el és megkövesedett intézményével még mindig itt áll a latifundiális rendszer, a kötött hitbizományok rendszere. Mikor mi ezt a rendszert támadjuk, minket is ugyanaz a szempont vezet, mint azokat a sovén nemzeti politikusokat, akik a hitbizomány intézményét támadták. Miért támadjuk mi a hitbizomány intézményét? Azért, mert a földbirtoknak ez a kötött mivolta megfojt minden életlehetőséget. Megfojtja azt az életlehetőséget, amely külön ben, a birtokforgalom szabadsága mellett, egész teljességében kibontakozhatnék. A kötöttbirtokok tövében, ott, ahol száz- és százezer katasztrális hold terül el most is kötöttbirtokként: a legképtelenebb életszínvonal és életkörülmények között élnek az emberek. Akár népesedési szempontból, akár a magyar fai terjeszkedése szempontjából, akár a mezőgazdasági munkások érdekei szempontjából nézzük a kötött birtokok, a hitbizományok intézményét, látjuk, hogy mindezeknek az erdekeknek szempontjából elsőrendű kötelesség a hitbizomány intézményének megszüntetése, mint ahogy azt szerte egész országban megszüntették. 1848 előtt, illetőleg Ferenc t József trónrajutása előtt a hitbizományok száma összesen 27 volt; még 1870-ben is, tehát Nagy-Ma gyár országon csak 11,186.340 katasztrális holdat tett ki az összes kötöttbirtokok területe, azonban a családi vagyon fenntartása érdekében 1848-tól kezdve 65 hitbizományt alkottak és így mar 1900-ban közel 6 millió katasztrális holddaJ emelkedett a régi Nagy-Magyarország területén a kötöttbirtokok területe, ami által több, mint 17 millió katasztrális holdra emelkedett ez a terület. Amit én mondottam a kötöttbirtokok és hitbizományok rendszere ellen, azt — ismétlem — világosabban, határozattal)

ban kifejezésre juttatták olyan politkusok, akiket igazán nem lehet demagógiával vádolni, mert tisztán csak magyar nemzeti szempontból üzentek hadat ennek a birtokrendszernek. Itt van előttem Földes Béla egyetemi tanár yér leménye a hitbizomány okról. Bégebben, amikor még Földes Béla is tisztábban és világosabban látta a kötöttbirtokok intézményének hatását a magyar népre, nyiltan megírta (olvassa): «A hitbizományok a vagyon és jövedelem egyenlőtlenségét fokozzák és nagyobb mértékben állandósítják, mint az erkölcsi és társadalmi tekintetben megengedhető. A különbségek gazdag és szegény között a hitbizományok s holtkéz birtokai által megrögzíttetnek, a felmenő osztálymozgalom nem érvényesül, az alsóbb osztályok szükségképpen sülyednek, niivel a társadalmi életben nem létezik megállapodás. A jövedelemmegoszlási különbségek e megörökítése kedvezőtlenül hat vissza a termelésre és a szabadforgalomra. A kereslet és kínálat kiegyenlítése itt nem sikerül. Visszahatnak e körülmények a \ fogyasztásra is, amely emitt az oktalan fényűzésig és pazarlásig — különösen a, külföldi cikkek fogyasztásával fokozódik, amott pedig a legsürgősebb életszükségletek kielégítésén alól marad és egész vidékek sorvadását hozza magával, mint ezt a kelet-porosz tartományok viszonyai mutatják. Visszahat ez az állapot az iparra, melynek okszerű fejlődését megnehezíti. Különösen veszélyes a hitbizományok és az egyházi kötöttbirtokok befolyása a népesség szaporodására és elosztására. Minthogy a kötöttbirtokok megnehezítik a kisgazdák betelepítését, ezek kivándorolnak. Jellemző, hogy Németország nagy kivándorlása nem a sűrű népességű nyugatról, hanem a keletről származik, ahol gyér a népesség, a nagyterjedelmű hitbizományok miatt. Nálunk is Magyarországon azon megyékben uralkodnak legkedvezőtlenebb népességi viszonyok, hol a hitbizományi s egyházi birtok erősen el van terjedve.» Egy polgári közgazdásznak és politikusnak véleménye ez, amely véleményben én száz százalékig osztozom, mert akár közgazdasági szempontból, akár a már előbb említett szempontokból nézzük a hitbizományi kérdést, kénytelenek vagyunk arra a következtetésre jutni, amelyre Földes Béla egyetemi tanár úr jutott. Sajnálatos, különösen az utóbbi időben, amikor a magyar faj felemeléséről, a magyarság terjeszkedéséről beszélnek, amikor Magyarország jövőjét összefüggésbe hozzák a népesség szaporodásával, mindezeknek a kérdéseknek felvetését szinte nem tartják aktuálisnak, noha a Képviselőháznak ugyanerre a kérdésre vonatkozólag is van már .határozata, amelyet annakidején Bethlen miniszterelnök úr* is támogatott, sőt bizottsági üléseken Bethlen miniszterelnök úr is nyilatkozott arra nézve, hogy igenis, meg kell csinálni a kötött földbirtok intézményének, a hitbizományok intézményének korszerű reformját. Ehelyett mit látunk? Szemben mindazoknak véleményével, akik nagyon is a realitás alapján állva támadják a hitbizományok intézményét, a 95 pontból álló Programm nem a hitbizományi intézmény megszüntetését foglalja magában, hanem a hitbizomány intézményét ki akarja terjeszteni, olyan reformot akar, amely a megkötöttséget most már be akarja vezetni a közép- és kisbirtokrendszernél is. Fejvesztett okoskodás. Mert ha az, aki ezt a programmot gyártja, megnézi azt a törekvést, amely Németországban is ugyanígy meg akarta valósítani a kötött birtokoknak ezt az intézményét és látja azt a csődöt, amely ennek a törekvésnek nyomában bekövetkezett, akkor szükségszerűen azt a kö-