Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-116
Áz országgyűlés képviselőházának 116. i tényleg, a föld szeretete indokolt nála, neki elég nagy darab jutott belőle. Csak azt nem értem... (Zaj és mozgás jobbfelől. — Jánossy Gábor: Ott van a háta mögött Hunyady Ferenc gróf. — Egy hang jobbfelől: Hunyadynak naqyobb van! — Gaal Gaston: Nekem is jutott, én is szeretem. — östör József: Forduljon meg, ott is van. — Ulain Ferenc: TTgy látszik, csupa nagybirtokos van itt! — Gaal Gaston: Miért ez â felzúdulás? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Eckhardt Tibor: En ezt legkevésbbé sem tartom hibának, de nem értem az önök felzúdulását, hogy miért kifogásolják ezt velünk szemben, (östör József: Mert ízléstelenség! — Andaházi-Kasnya Béla (Östör József felé): Maga menjen átírást kijárni! — Felkiáltások jobbfelől: Brüll! Brüll! — Andaházi-Kasnya Béla: Kijárok ne ordítsanak! — Folytonos zaj. — Elnök csenget.) Nem értem, miért kifogásolják ezt velünk szemben, miért kifogásolják Gaal Gastonnal szemben, akinek ezer holdját szokták kifogásként felhozni. (Gaal Gaston: A t. túloldal!) En nem kifogásolom, hogy a földmívelésügyi miniszter úrnak meglehetősen szép birtokot adott az Üristen, (Felkiáltások jobbfelől: Hála Istennek! Nagyon kedves! — Malasits Géza: Dehogy az Üristen!) de ne méltóztassanak azt hinni, hogy más ember, akinek kevesebb jutott, vagy nem jutott, (Zaj. — Halljuk! Haljuk! balfelől.) nem szereti a földet. Es ha már ez jogcím a szoiboralkotásra, hát akkor még nyolcmillió magyar embernek lehet ugyanennyi joggal szobrot alkotni, csak ezek kevésbbé voltak szerencsések, mert semmi, vagy nagyon kevés jutott nekik. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) De, t. Ház, a honvédelmi miniszter úr egyenesen hozzám intézett egy kérdést, amelyre felelnem kell. Ez a kérdés az volt, hogy mire való nekem két mandátum, és bizonyos mértékben az önzés vádját (Zaj.) emelte ott velem és velünk szemben, talán túlságos mohóságot látván abban, hogy én most már egy második mandátumot is ambicionálok. Az igen t. honvédelmi miniszter úr legjobban kell, hogy emlékezzék arra, hogy hosszú évek teltek el, amikor a honvédelmi miniszter úr nagyon gyakran nagy szimpátiával és barátsággal — amelyre mindig örömmel fogok visszagondolni — kínált engem mandátumokkal, amelyeket rendszeresen és következetesen utasítottam vissza, (Kelemen Kornél: Egyet kínált! — Zaj.) — a miniszter úrra magára hivatkozom — azzal az indokolással, hogy az erőszakkal megválasztott parlamentnek, az 1926-os parlamentnek és az arra felépített Bethlen-rendszernek még azt a szívességet sem vagyok hajlandó megtenni, hogy ellenzéki kritikával az alkotmányosság látszatát kölcsönözzem ennek a rendszernek. (Berki Gyula: Szolgálta két éven át!) így volt miniszter úr 1 ? (Zaj>) A miniszter úr legjobban tudja tehát. Engem akkor, amikor mandátumot vállaltam és most másodszor megyek bele egy harcba, semmiféle egyéni szempontok nem vezetnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkas Elemér: Nem is gondoltuk!) Választási küzdelembe második mandátumért belemenni önzésnek igazán nem nevezhető, (Gr. Hunyady Ferenc: Ebben nincs álláshalmozás! — Ülain Ferenc: Pártkasszánk nincsen!) legkevésbbé, t. honvédelmi miniszter úr, akkor, amikor olyan egyénekkel fogok Uése 1932. augusztus 12-én, pénteken. 15 ott szembekerülni, mint a földmívelésügyi miniszter úr, (Hulljuk! Halljuk! balfelől.) akinek választási tevékenységét 1926-tól személyesen jól ismerem és tapasztaltam. (Felkiáltások balfelől: Ismerjük!) A földmívelésügyi miniszter úr, mint Csanád vármegye főispánja rendelkezett akkor. (Elénk éljenzés és taps jobbfelől és a középen. — AndaháziKasnya Béla: Csak menjen vissza, éljen! — Malasits Géza: Csak tapsoljanak, statáriumpárt!) Igen t. uraim, a t. földmívelésügyi miniszter, mint Csanád vármegye főispánja politikailag felelős azokért a bűntényekért, amelyeket ott akkor elkövettek. (Ügy van! Ügy van! Taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Andaházi-Kasnya Béla a jobboldal felé: Most tapsoljanak! Kis bűnpártolók, tapsoljanak! — Jánossy Gábor: A tettesek felelősek!) Mint Csanád megye főispánja felelős ő azért, hogy amikor én 1926-ban saját szülőföldemen felléptem, az ajánlási íveimet csendőrök kobozták el, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) s minden embert, aki ajánlási ívet próbált a községekbe vinni, letartóztatták. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Andaházi-Kasnya Béla Purgly Emil földmívelésügyi miniszter felé: Szegy el je magát! — Malasits Géza: Ezen nem illik nevetni, miniszter úr! — Zaj.) Es, t. miniszter úr, tanuk jelenlétében történt az, hogy amikor végre azt mondottam, hogy ilyen körülmények között fel sem lépek, a csendőrőrmester díszben jelent meg előttem és bocsánatot kért mindazokért, amit cselekedett; azt mondta, ő tudja, hogy törvénytelenül járt el, de parancsa és utasítása volt. (Zaj balfelől. — Ulain Ferenc: Ez a rendszer! — Andaházi-Kasnya Béla: Most tapsolják meg! Legyenek büszkék! Szobrot neki! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szobrot! Szobrot! — Peyer Károly: Lehetőleg sóból! Ne tartson sokáig! — Andaházi-Kasnya Béla: Szobrot és a bűnügyi múzeumba vele! — Egy hang jobbfelől: Tessék bebizonyítani, addig mesék ezek! — Hegymegi Kiss. Pál: Ugyanakkor, amikor elment Amerikába és negyvenöt helyen tartott előadást a revízió gondolatáról, Csanád megyéből kiverték!) Azt mondotta még a belügyminiszter úr, ho,gy a fejlődés alapfeltétele, hogy nyugalom és béke legyen- Ezt százszázalékig aláírom. (Egy hang jobbfelől: Mindnyájan!) Valamenynyien aláírjuk százszázalékig, s ezt hirdetem kivétel nélkül mindenütt szerte az országban. De vizsgáljuk meg egy kicsit, honnan, milyen irányokból fenyegeti veszedelem a törvényt, a békét és a rendet? (Zaj a baloldalon.) Ha ebben az országban akár kívülről, akár belülről különösen pénzzel szított forradalmi jelenségek érvényesülnének, igenis méltóztassék azokkal szemben a törvény teljes szigorát éreztetni. (Ügy van! balfelől.) De méltóztassék azt is figyelembe venni, t. Ház, hogy a törvénytiszteletet, az ország rendjét semmi olyan súlyosan nem veszélyezteti, a felakasztott Sallai és Fürst nem volt olyan veszélye az ország rendjének, mint azok a köztisztviselők, akik megszegik a törvényt. (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a bal- és a széUőbaloldalon. — Zaj jobbfelőh) Ha a törvény őre mutat példát arra, hogy a törvényt, ha neki alkalmatlan vagy pártérdekből nem kívánatos,. fel lehet rúgni; ha a törvény őre mutat példát arra, hogy a törvény csak addig jó, amíg nekem jó: akkor nem lehet a törvények uralmát ebben az országban fenntartani. (Ügy van! Ügy van! —
