Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-123
202 Az országgyűlés képviselőházának 1 23. ülése1932 november 8-án, kedden. stílus» szavaikai, azóta mi is bizonyos várakozással néztünk a politikai élet új fejleményei elé és vártuk, hogy ez a «sofort» szó majd itt a törvényhozásban is valami jelentőséget nyer és az új stílus itt a parlamentben is megnyilatkozik olyanformán, Ihogy a parlament a nehéz ós nyomorúságos időkhöz miérten felemelkedik és komoly törvényalkotásokban éli ki magát. Legnagyobb sajnálatunkra meg kell állapítanunk, hogy a jó néhány héttel ezelőtt elhangzott «sofort» szó semmit sem jelent a politikai életben, csak frázist, semmit sem jelent törvényalkotás szempointjábóL r (Kabók Lajos: A mentelmi ügyek gyors intézését!) és hogy az új stílus is csak folytatáisa annak a stílusnak, amellyel ennek az orszáágnak volt szerencsét lensége egy évtizeden keresztül megismerkedni. T. Képviselőház! Az embernek fáj a lelke, amikor az országgyűlés, amely hónapokon keresztül nincs együtt, kénytelen ilyen természetű kérdésekkel foglalkozni. Vallom, f hogy politikai szempontból, a kormány utasításának alapján, mert elképzelhetetlennek tartanám különben, hogy olyan jelentéktelen cikkek, ame lyek egyes ténykedések gúnyos, vagy egyébként való bírálatára szorítkoznak, idekerülnének, tárgy altatnának és végre bíróság elé utaltatnának. Képtelenségnek tartanám egyébként ezt az eljárást, amikor látjuk, hogy, milyen sürgős törvényalkotások egész tömegére volna szükség, hogy az ország nehéz, isúlyos gazdasági, pénzügyi és egyéb bajain, amennyire a viszonyok lehetővé tennék számunkra, segítsünk. A mezőgazdasági munkások nagy tömegei, mondhatnám százezrei, nem emberi életet élnek, mert nincs kenyerük. Még szerencse, hogy kukorica termett, mert kukoricán tengetik életüket a mezőgazdasági munkások százezrei és nincs itt a törvényalkotásnál egyetlen gondolat, amely jelentkeznék, ihogy a magyar népneik ezt az éltető elemét, amely nélkül nincs ország, nincs kultúra, nincs semmi, valahogy ettől a kutyamódra való életmódtól megszabadítsuk. Nincs segítség, amely itt a törvényalkotáson keresztül jelentkeznék. Beszélünk az álláshalmozásról, beszélünk a kartellekről, beszélünk mindenről... Elnök: Farkas István mentelmi ügyéről tessék beszélni. (Derültség.) Szeder Ferenc: — arról is beszélek — ...de mindezek a fontos problémáik eltörpülnek jelentőségükben a kormány céljai érdekében, ezeknek a mentelmi ügyeknek tárgyalása mellett. Mi értelme van e mentelmi ügyek ilyetén való tárgyalásának?. Több mint két esztendeje annak, hogy a Népszava kissé humoros, talán gúnyos cikket írt arról, hogy a csendőrök két csirketolvajt elvertek. Azt mondhatják, hogy kérem, nines annak nagyon nagy jelentősége, hogy a két csirketoivaj, akiket megfogtak, akiket bekísértek, óbégatott. Ez az eset. amelyről az események kaocsán így szól a cikk írója: «Felteszem, odabent valami történt, mert különben nem szokás embereknek óbégatni». (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) A Népszava és mi is állandóan hadat üzenünk annak a módszernek, amikor ököllel, puskatussal és egyebekkel akarják akár politikai, akár ilyen _ természetű ügyekben vallomásra bírni a delikvenseket, -mert törvénytelen az a módszer, amikor öklöt és puskatust használnak még a vallatás alkalmával is. A törvény erre jogot még hatósági közegeknek sem ad. Azt mondhatják a túloldalról, — valószínűleg a képviselő úr is ezzel érvel majd — hogy ám, ha törvénytelenség, akkor méltóztassanak feljelenteni, akkor majd méltóztassanak az illetők ellen, akik ezt a törvénytelenséget elkövetik, a törvényes eljárást folyamatba tenni. Amióta ez a cikk megjelent, azóta nekünk sokszor volt alkalmunk találkozni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) politikai vonatkozásokban csendőri ököllel, (Weltner Jakab: Bizonyítottan!) fegyverekkel, pofozásokkal, rugdosásokkal és egyebekkel s konkrét esetek kapcsán ezeket a Képviselőház színe elé hoztuk. A t. túloldal mindig a csendőrség intézménye ellen való támadásnak minősítette ezeket a konkrét tények alapján való felszólalásokat, (Egy hang jobbfelől: Dehogy konkrét!) pedig soha egy pillanatig sincs eszünkben, hogy a csendőrség intézményét magát támadjuk; hanem támadjuk azt a brutális szellemet, amely most már alábbhagyott, — ezt koncedálom ós elismerem ebben a pillanatban, — amely azonban nagy mórtékben kifejlődött a szociáldemokrata pártszervezetekkel szemben politikai szempontokból, s ha támadjuk a csendőrség*, illetve a csendőrök brutális magatartását ilyen ügyekben is, ezzel csak a jog és törvényesség útjára akarjuk visszakényszeríteni a csendőrségnek azokat a tagjait, akik törvénytelenséget követnek el. Talán ennek a kis cikknek is az volt a célja. Hogy a célját elérte-e, azt ebben a pillanatban nem tudom. (Weltner Jakab: Nem érte el! Itt, ebben az országban semmi sem éri el a célját!) De nem értem meg, szinte képtelennek tartom még az elgondolását is annak, hogy ha akadnak olyanok, akik a törvénytelenséggel szembeszállaixak még akkor is, ha nincs kezükben az a bizonyíték, amellyel lecsaphassanak a törvénytelenség elkövetőire, akkor a Képviselőház odaadja magát ós kiszolgáltassa az illetőket, akik ezekkel a törvénytelenségekkel szembeszálltak. Ismétlem, a törvénytelenségek tömegét^ lehet elkövetni anélkül, hogy konkréten tudnánk bizonyítani. Hiába jön hozzám az a sebesült, akit összevertek, akinek a feje be van pólyázva, akinek fel van kötve a keze, akinek az oldalbordáját beverték, mert tanuk tömege nincs, tehát konkrét bizonyítékom arra nézve nincs, hogy miként történt a brutalitás. S láttuk az eljárások folyamán, hogyan tagadták le az érdekeltek cselekményüket akkor, amikor ezekben a kérdésekben kihallgatták őket, s meg kell állapítanom, hogy minden komolyabb következmény nélkül úszták meg az eljárást^ legfeljebb egy-egy áthelyezés lett a feljelentés következménye. Mindezek az okok amellett szólnak, hogy ennek a Képviselőháznak más feladata lenne cs más feladatot kellene betöltenie gazdasági, talán politikai téren is, mintsem hogy üres malomként ezeket a mentelmi ügyeket, amelyek nyilvánvalóan politikai i zaklatások, tárgyalja. A Képviselőháznak még ilyen összetételében is fel kellene emelkednie az idők magaslatára és azoknak a feladatoknak megoldására kellene szentelnie az idejét, amely egy kissé mégis csak drága, amelyek sürgősen kopogtatnak a magyarság jövője r szempontjából országunk ajtaján a magyar nép megmentése érdekében. Ilin tehát, mélyen t. Képviselőház, tisztelettel arra kérem önöket, méltóztassanak a
