Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-123

Az országgyűlés képviselőházának 1,23. ülése 1932 november 8-án, kedden. 195 sul venni? (Igen!) A Ház az elnöki bejelentést tudomásul veszi. (Zaj.) Kérem, képviselő urak, méltóztassanak csendben lenni, hogy rátérhessünk feladataink elvégzésére. Mielőtt azonban a napirendre áttérnénk, bejelentem, hogy Lang Lénárd képviselő xír mentelmi jogának megsértését kívánja bejelen­teni. (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Lang képviselő urat illeti a szó. Lang Lénárd: T. Ház! Örömmel fogadtuk mi is az új kormánynak a közszabadság'-gogoli kiterjesztésére vonatkozó' rendeletét, vagyis a gy ííléstilalom részbeni felfüggesztését. Ügylát­szik azonban, hogy az alárendelt rendőrhatósá­gok erről a rendeletről eddig még nem szerez­tek tudomást, vagy nem akartak tudomást sze­rezni, mert különben nem fordulhatnának elő olyan események, mint amelyek kapósán az en mentelmi jogomat súlyosan megsértették, amit bejelenteni vagyok kénytelen. (Halljuk! bal­felől.) Az elmúlt vasárnapon Sauerborn Károly t. képviselőtársam beszámolót tartott a kerületé­ben, többek között Kunbaja községben is. A beszámolóra, mint ahogyan az mindenütt szo­kásos, elkísértük mi, képviselőtársai négyen­öten. A beszámolót szabályszerűen bejelentet­ték, a plakátokat az alispáni hivatal lepecsé­telte, ami annak a tanújele, hogy a beszámoló megtartását az alispán is tudomásul vette. A kunbajai gyűlésen először Sauerborn Károly szólalt fel, mint a kerület képviselője. Utána Neuberger Mihály képviselőtársam hazafias és vallásos szellemben tartott egészen rövid beszé­det, ennek elmondását is megengedték. (Zaj és felkiáltások balfelől: Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában semmiféle rendzavarás, sem­miféle közbeszólás nem fordult elő. Ennek el­lenére, amikor ott a független kisgazdapárt el­nöke bejelentette, hogy én akarok szólani, a rendőrtisztviselő nyomban rámrontott azzal, hogy nekem nincs jogom beszélni és ha nem ülök le, rögtön kivezettet a teremből. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csen­get.) En mégis fel akartam szólalni, ekkor be­vezényelte a csendőrséget s a csendőrök tény­leg hozzá akartak fogni az én kivezetésemhez. Természetesen ilyesmi mégsem megy olyan simán és miután ez ellen összes jelenlévő kép­viselőtársaim tiltakoztak, ők látták, hogy a helyzet veszélyes, {Zaj. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) tehát nem mertek hozzámnyulni, ha­nem megvárták Klein Antal képviselőtársam felszólalását, aki a rendeletet ismertetve, a ha­tóságot kérte, hogy engedje meg az én felszóla­lásomat. Öt engedték azután egy fél óráig né­metül és magyarul beszélni. Előre kívánom még bocsátani azt, hogy Kunbajának legna­gyobbrészt németajkú lakossága van, amely megkívánta, hogy az Öt szónok közül egy né­metül is felszólaljon. (Rassay Károly: Fel kel­lett világosítani a népet!) Erre az ottani párt elnöke bejelentette, hogy én németül fogok fel­szólalni, (Zaj. — Elnök csenget.) de a rendőr­tisztviselő azzal az indokolással vonta meg tő­lem a szót, hogy ő nem ért németül, tehát ezen a címen nem engedheti meg az én felszólalá­somat és ha nem ülök le, kivezettet. {Zaj a bal­és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Lang Lénárd: En ki akartam reparálni ezt a dolgot is. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza közbeszól.) Elnök: Malasits képviselő urat kérem, ma­radjon csendben! (Propper Sándor: A művelt közigazgatás!) Csendet kérek! Lang Lénárd: Négyszáz kilométerről utaz­tam oda, tehát belenyugodtam abba is és kije­lentettem, ihogy magyar nyelven fogom beszé­demet elmondani, mert hála Istennek, azon is el tudom mondani mondanivalóimat. (Helyes­lés balfelől.) Elkezdtem tehát magyar nyelven beszélni, de nem tudtam három-négy mondat­nál többet mondani, mert odarohantaJk hozzám a csendőrök s azt mondották, hogy nem szabad beszélnem., mert különben kivezetnek. (Zaj. — Közbeszólások jobb felől. — Rassay Károly: Ez­zel mégsem szabad viccelődni! Egyik képviselő­társáról van szó!) Ezután elkezdték kiüríteni a termet, amit a csendőrség a régi módszerek szerint el is intézett. Feltűzött szuronnyal, töl­tött fegyverekkel azonnal kiürítették a termet, kizavarták az Összes hallgatókat és csak az Ő hidegvérüknek és a mi kérésünknek volt kö­szönhető, hogy nagyobb baj és vérontás nem fordult elő. Ezért tisztelettel bejelentem men­telmi jogomnak a megsértését. (Rassay Károly: Általános derültség (között tudomásul vétetik!) Elnök: A képviselő úr által mentelmi jogá­nak megsértéséről tett bejelentését a házszabá­lyok 103. §-ának 2. bekezdése értelmében a men­telmi bizottsághoz teszem át. Napirendünk szerint következik a mentelmi bizottság 178. sz. jelentésének tárgyalása, a ma­gyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétséggel gyanúsított Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi ügyé­ben. — Az előadó urat illeti a szó. Lányi Márton előadó: Tisztelt Képviselő­ház! A budapesti kir. főügyészség 1726/1931. f. ü. szám alatt Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának a felfüggesztését kérte, mert a budapesti kir. büntető törvény­szék B. XXXV. 2148/1931. sz. megkeresése sze­rint ellene a bíróság, mint felelős szerkesztő ellen eljárást indított a Népszava politikai napilap 1930. évi december hó 21-iki számában «Rettentő betegségek» felirat alatt közzétett cikk következő részei miatt: «... bajának nem «hűtlen», hanem «szabály­talan pénzkezelés» az oka!» «ÍEgig érő korrup­ció halmozódik föl ebben a minisztériumban» «. . . ez a minisztérium legtávolabbról sem fe­lelt meg eddig hivatásának, de lett volna eddig is és volna hivatása ma is, sőt ma inkább, mint eddig bármikor De hát persze, mit tudjon ez a mai Rendszer elkezdeni egy olyan intézmény­nyel amelynek szociális kötelességei volnának a letiprottakkail az elnyomottakkal, a szegé­nyekkel és a szegények legszegényebbjeivel szemben?» «. . . & kormány sajtóját az ország pénzén etetik.» «Csak a perverzitásig fokozott hatalmi mámornak a túlfűtöttsége engedheti meg magának azt a pökhendi túlzást, amely ebben a mozdulatban benne rejlik. És milyen szemérmetlen nyíltság, az exhibicionizmusnak milyen szemérem nélkül való fitogtatása nyi­latkozik meg ebben! Nem is szégyenlik magu­kat. Kiállanaik a nyílt piacra s ott meztelenked­nek.» «Beteg, halálosan beteg ez az ország s az marad, míg meg nem tud szabadulni ai halá­los kórt okozó Rendszertől s annak minden élősdi bacillusától.» A vád tárgyává tett közleménv az 1921. évi III. tci 7. §-ának 1. bekezdésébe ütköző, a ma­gvar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett vétség ismérveit látszik fel­tüntetni. Farkias István, a, lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjét felhívás dacára sem nevezte

Next

/
Thumbnails
Contents