Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-123
190 Az országgyűlés képviselőházának meg, ezért a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914 :XIV. te. 35. Va értelmében őt, mint a lap felelős szerkesztőjét terheli a sajtójogi felelősség. A bizottság megállapította, hogy a megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétséges, zaklatás esete nem forog fenn, ez. alapon javasolja a t. Képvislőháznak, hogy Fartais István országgyűlési képviselő mentelmi jogát ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Györki Imre. Györki Imre: 1\ Képviselőház! Eassay Károly t. képviselőtársam mai felszólalásában az elnöki bejelentés kapcsán a házszabályok és a választójogi törvény értelmezését tette bírálat tárgyává és ennek kapósán említést tett arról a házszabálysértésről és helytelen gyakorlatról . . . Elnök: Kérem, képviselő úr, ez nem tartozik a mentelmi ügyhöz, ne tessék ezzel foglalkozni. A képviselő úrnak joga lett volna szót kérni a házszabályokhoz s akkor lett volna jogai erről beszélni. Györki Imre: Kérem méltóztassék néhány percnyi türelemmel megajándékozni és akkor méltóztatik meglátni, hogy igenis köze van hozzá. Felszólalásomat ugyancsak íházlszaibálysértés megemlítésével kezdem. A rendelkezésünkre bocsátott jelentés szerint, amelyet az előadó úr most itt a^miaga^ előadásaiban ismertetett. Kelemen Kornélt, 'képviselőtársunknak, a mentelmi bizottság előadójának kellett volna ezt az ügyet a házszabályok rendelkezése szerint referálnia. Az eddigi gyakorlat szerint, hla az előadó nincs jelen, új előadót szoktak kijelölni, arra azonban még nem volt példa, hogy akár a íházelnök t ség, akár a pártelnökség egyszerűen kirtagadja az egységespárti táborból az egyik képviselőt, (Felkiáltások a baloldalon: Igaza van!) felültesse az előadói székbe, akineík halvány sejtelme sincs arról, miről van szó, előveszi a mentelmi (bizottság írásban^ beterjesztett jelentését és azt felolvassa a nélkül, IhiOigy komolyan tudná, miről van szó. (Rassay Károly: Ki választotta meg előadónak az előadót?) Ez teljesen komolytalan játék és nem illik ahhoz a komoly munkához, amelyet e törvényhozástól vár az ország közvéleménye. Semmiféle olyan intézkedés nem: történt, amellyel Kelemen Kornél bizottsági tag urat felváltották volna előadói tisztjében és azért addig nem is lehetett volna referálni, tárgyalni ezt az ügyet, amíg az a. képviselő, aki ennek az ügynek előadásával meg van hízva, nincs itt. Elnök: A t. tép viselő úr előadását félbeszakítom és_ kijelentem, hogy a házsztaibályok 186. §-a alapján, ha valamely napirenden lévő javaslat előadója nincs jelen, az elnök helyettesítéséről gondoskodik. Az elnöknek ehhez a házszabályok szerint joga van és miután Lányi képviselő úr jelentkezett nálam és jelentette, hogy Kelemen Kornél képviselő úr nincs itt, őt jelöltem ki előadóul. (Rassay Károly: Csak véletlen, hogy nem én jelentkeztem!) Györki Imre: Ez csak fülbesúgás alapján történhetett, mert erről senki sem vett tudomálst és maga az elnök úr sem jelentette ki, hogy Kelemen Kornél képviselőtársunk távolléte miatt megbízza Lányi Márton képviselő urat a mentelmi bizottság jelentésének ismertetésével. Elnök: Ez a kijelentés éppen most történt meg. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) 123. ülése 1932 november 8-án, kedden. Györki Imre: Ez elismerése annak a törvénytelenségnek és házszahálysértésnek, amelyet éppen szóvá kívántam tenni. Elnök: A képviselő urat ezért a Ikijel-entesért rendreutasítom. Ne tessék az elnökkel szembeszállni. (Kéthly Anna: Még a saját formaságaikat sem tartják be! — Propper Sándor: Az elnök se szálljon szembe a Ihazszalbalyok'kai!) Csendet kérek, képviselő urak! Az elnök nem is c záU szembe a házszabályokklal, aiz elnök a házszaibályotat alkalmazza és a képviselő urakkal szemhen nagyon is türelmesen alkalmazza, (Zaj.) mert ha a házszabályokat nagyobb szigorral alkalmazná, sokkal erélyes ebb en kellene fellépnie. . , ., , , _.. ,. tl ,.., Györki Imre: T. Képviselőház'! Körülbelül I néhány nap különbséggel négy Ihete annak, hogy a Gömbös-kormány íbemutatt ózott itt a Képviselőházban. Bemutatkozása alkalmával már első felszólalásában azt az ígéretet tette, hogy egy hét múlva a közvélemény egy Sofortprogramm ot fog látni, majd pedig amikor kritikával illették, a felszólalásokra adott válaszában azt az óvatos kijelentést tette, hogy négy hét múlva komoly tetteket fog az 1 ország közvéleménye látni. Mint mondottam, a négy hét eltelt, ennek dacárai azonban az ország közvéleménye eddig csak azt látta, hogy megindultak a kíméletlen adóbehajtások. Ezek az adóbehajtások olyan kíméletlenül történnek az egész országban, aminőhöz foghatót aiz el múlt években egyáltalában nem láttunk. Aki a vidéken járt a legutolsó hetekben és megfordult az ország lakosai között, tapasztalhatta, hogy kisgazdától, iparostól, kereskedőtől, egészen a hivatalnokig mindenkin könyörtelenül hajtják be az adókat, olyan kíméletlenséggel, a transzferálásoknak olyan^ bevezetésével, amelyre, mint imondottam, példa az elmull években nem volt. A kormánynak ez az egyik intézkedése volt a sofort-programm egyik megnyilatkozása. A másik megnyilatkozása pedig az volt, amire még nem volt példa a magyar alkotmányosság történetében, hogy megjelent egy adó kivetési rendelet, igaz, hogy csak a városokra vonatkozólag, mely adókivetési rendeletet nem is a pénzügyminiszter, hanem a belügyminiszter írt alá, és e belügyminiszteri rendelet alapján történik meg az ország dolgozó polgárságának újabb megsarcolása. (Erődi-Harrach Tihamér: Az Ínségeseken segíteni kell!) Az Ínségeseken való segítésnek meg volt az eddigi adók alapján is a lehetősége, eddig is fizettek szükségadót, tetszett volna a szükségadót arra a célra fordítani, amit beígért az előző kormány", hogy arra fogja fordítani. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — ErődiHarrach Tihamér: Az Ínségesek éhezzenek?) Semmi szükség sincs arrai, hogy a lerongyolódott közönséget, amely az eddigi adótat se tudta megfizetni, újabb adókkal terheljék meg; semmi szükség nincs arra, hogy újabb hadisarcot vessenek ki a városi publikumra, mert a múlt évre kivetett és az ez évben is fenntartott szükségadók bőven fedezik azokat a szükségleteket, amelyeket az egyes városok a munkások r részére ingyen leves és ingyen kenyér kiosztása útján akarnak kielégíteni. Ne méltóztassék tehát ilyen jelszavakkal indokolni, hogy az inségaidóra szükség volt. (Erődi-Harrach Tihamér: Nem ez a jelszó! Az ellenkező a jelszó! — Szeder Ferenc: Elköltötték másra! — Elnök csenget) Nem arra a célra fordították az elmúlt évben sem és ebben az évben is valószínűleg csak ürügy az, hogy az • Ínségeseket segélyezik (Ügy van! Ügy van! a
