Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
188 Az országgyűlés képviselőházának 1. Ajajaj!) sem felekezeti, sem politikai téren, ezekre a szomorú jelenségekre mégis csak azt kell mondanom, hogy az a vigasztalás, amely a miniszterelnök úr ajkairól tegnap este el- i hangzott, — hogy tudniillik felkérte a kultuszminiszter urat arra, hogy haladéktalanul intézkedjék, hogy ilyesmi elő ne forduljon — ugyanolyan, mint amilyen volt a múlt kormány alatt is, mert akkor is valahányszor feljajdultunk ezekre a jelenségekre, mindig megjelent egy kommüniké arról, hogy intézkedés történt arra nézve, hogy ilyesmi többé elő ne forduljon. Én megnyugvást is éreztem abban a tekin- j tétben, hogy a kultuszminiszter úr a maga ere- ( jé'bő'I meg tudja mutatni azt, hogy amennyiben az egyetemek falain belül nem a tanulás jogát és nem a tanulás szabadságát szolgálják, legyen az tanár vagy tanítvány, vagy legyen az bárki, szembe találja magát a «megtorló intézkedésekkel és szem'be talállja 'magát a mhrszter úrral. Amikor azonban intézkedés helyett kezembe veszem a félórával ezelőtt megjelent Az Estnek 'legújabb számát és azt olvasom: a vetekedés hírére két rendőri riadó autó röhögött az egyetemre (Esztergályos János: Hevesi Simonnalk illik válaszolni!), bocsánatot kérek, ha az intézkedések foganatba tétele helyett újra megtörténhetik olyan jelenség az egyetem falain belül, hogy rendőri autónak kell a rendőrséget az egyetemre szállítania, akkor én nagyon félek attól, Ihogy a nagyszerű elgondolások nyomán nem jönnek azok a cselekedetek, amelyeket mi vártunlk. (Hóman Bálint kultuszminiszter: Hát az nem cselekedet, hogy a rendőrök odamentek?!) Bocsánatot kérek, mélyen t. miniszter úr, én az egyetemi oktatás terén nagyon szomorú vigasztalásnak tartom, ha majd mindennap rendőrileg kell beavatkozni, hogy ott verekedések ne történjenek. Annyi preventív erővel kell bírnia a miniszter úrnak: hogy megelőzze az ilyen jelenségek megismétlődését. Ha tegnapról mára úgy fogadják a miniszterelnöknek kijelentését és a mélyen tisztelt kultuszminiszter űr beígért retorzióját, hogy újra kezdik és nem adnak semmit erre a bejelentett intézkedésre s azt várják, hogy^ jöjjenek ^a riadó-autók, ez nem az a prevenció, amelyet én ilyen esetben a mélyen tisztelt miniszter úr programjától elvártam. Elnök: A képviselő úr beszédideje lei árt. Méltóztassék beszédét befejezni. (Kelemen Kornél: Elég prevenció, ha i^adó-autókat küldtek!) Gál Jenő: ötpercnyi meghosszabbítást' kérek. Elnök: A házszabályok nem engedik meg. Gál Jenő: Rögtön befejezem. Ez a felszólalás nem akar egyéb lenni, mint memento abból a szempontból, hogy minden program csak annyit ér, amennyit abból megvalósítani tud ;iz, aki azt hirdeti. A mélyen tisztelt miniszter úrnak nagyon szép, dicséretreméltó programmatikus kijelentései csak akkor fognak valamit érni, ha intézkedései nyomán nem fognak megismétlődni ezek a kultúra szégyenét képező verekedések. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólani. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Tisztelt Képviselőház! Nem kívánom a t. Ház figyelmét sokáig igénybe venni, hogy reflektáljak azokra a megjegyzésekre, amelyeket Gál Jenő képviselő úr elöljáróban 12. ülése 1932 október 28-án, pénteken. az egyetemi tanulás szabadságáról és annak bizonyos ma fennálló korlátairól mondott. Nem kívánom igénybe venni türelmüket, mert a t. Ház minden tagja tisztában van azokkal a szociális és gazdasági okokkal, amelyek ma a magas kultúra terén való továbbképzésnek bizonyos korlátozását szükségessé teszik. Miyel azonban a képviselő úr beszédében egy kijelentés hangzott el, amelyet — remélem és úgy hiszem — nem eléggé fontolt meg, ezzel a megjegyzésével foglalkoznom kell. Bizonyos megvetés hangzott ki abból a megjegyzéséből, amellyel a korlátozások személyi részének eldöntésére hivatott egyetemi •tanácsról, mint valami antik láncokkal felcifrázott hatóságról beszélt és ezzel az antik hatósággal szemben kívánta a kultuszminiszter hatalmának érvényesítését. Én, t. Ház, tisztelem ezeket az antik láncokat, (Élénk helyt sLs a jobboldalon és a középen.) tisztelem a budapesti tudományegyetem tradícióit, mint a nemzeti kultúra egy nagy értékét, úgy is mint tanár, aki tagja voltam ennek a testületnek. Amikor elődöm erre a tanácsra, erre az egyetemi hatóságra és karokra bízta a szelektálást, a fiatalságnak, amely az egyetemre kerül, tisztán és kizárólag a tehetség szempontját jelölte meg irányadó élvül. Lehet, hogy előfordult a múltban és elő fog fordulni a jövőben, hogy ez a szelektálás valami okból egyes igazán tehetséges emberek rovására ment, de ez eddig mindig korrigáltatott utólagos felvételek útján. (Gál Jenő: Mondhatom, hogy nem korrigáltatott! Jeles diákokat nem vettek fel!) Lehetséges, hogy a t. képviselő úr által említett esetekben valami olyan körülmény játszott közre, amely a tehetség hiányát bizonyította. (Zaj. — Peyer Károly: Hiányzott valami! — Derültség.) Az utóbbi évek gyakorlatáról mondhatom, hogy^ senkit, akit kiváló képességgel és tehetséggel utólagos felvételre jelentkezett sem a kultuszminisztérium, sem az egyetem hatósága nem utasított vissza. Ezt ki kell jelentenem itt a Ház előtt, (Gál Jenő: Ezután sem? Akik fel fognak vonulni oda a miniszter elé bizonyítani 1 ?) Elnök: Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk!) Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Kérem a konkrét bizonyítékokat és majd el fogok járni az ügyben. (Gál Jenő: Meg fogja kapni!) Az aktuális kérdést, a mai egyetemi zavargások kérdését illetőleg, amellyel a képviselő úr foglalkozott, megállapítom, hogy valóban töjruiitek mzonyos megmozdulások, (Feyer Károly: Kis pofozkodás!), tüntetések. Ügy emlékszem, Gál Jenő képviselő úrral körülbelül egyidőben voltam az egyetemen. Emlékszik-e, hogy akkor az 1904—5-ös években, milyen tüntetések voltak, milyen verekedések, rendőri kivonulások voltak? (Gál Jenő: Nemzeti megmozdulás volt!) Én is végig éltem ezt, részt is vettünk jónéhányan benne. Azután tessék visszaemlékezni arra, amit én mint magántanár végigéltem, amikor hallgatóimat 1918-ban és 1919-ben a Galilei kör tagjai és 'más szervezetek verték ki az egyetemről! (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Mindig voltak az egyetemen mozgolódások, de merem állítani, hogy az utóbbi tíz esztendőben, a budapesti egyetem tanítási rendje nyugodtabb és csendesebb, mint bármikor volt. Másam is ott voltam tanár és állíthatom, hogy turbulens jeleneteket soha az órámon nem tapasztaltaim.
