Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
186 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. vannak, amely pénzügyi bajok nem keletkezhettek volna, ha a kormány és a parlament kötelességét teljesítette volna. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon! — Ulain Ferenc: Ha nem lett volna frivolités az egész vonalon!) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Dencz Ákos! Dencz Ákos: Igen t. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy Farkas Tibor igen t. képviselőtársam napirendi felszólalására, amelyben a zárszámadásvizsgáló bizottság működését kritizálta, mint ennek a bizottságnak elnöke, néhány szóval reflektáljak. Mindenekelőtt a magam részéről leszögezni kívánom, hogy teljesen osztozom Farkas Tibor igen t. képviselőtársamnak abban a mgállapításában, amely arra vonatkozik, hogy a zárszámadásoknak, magának az egész anyagnak sürgős letárgyalását szükségesnek tartja. Valóban csak sajnálom, hogy a bizottság még nem jutott abba a helyzetbe, hogy a szóban forgó anyagot letárgyalhatta és a Képviselőház plénuma elé hozhatta volna. (Kun Béla: Miért nem volt abban a helyzetben 1 ! — Ulain Ferenc: Ne legyen olyan indiszkrét!) Erre vonatkozóan t. képviselőtársamnak pár szóval válaszolok. Azt is szóvátette igen t. képviselőtársam, sőt a múltban Bródy Ernő igen t. képviselőtársam is, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottságelnökének diszkrecionális hatásköre van. Mint unnék a bizottságnak ebben a ciklusban megválasztott elnöke, természetesen a. múltra vonatkozóan nem adhatok választ, csakis a jejelenre nézve adhatok számot a zárszámadásvizsgáló bizottság munkájáról. Az_igen t. Ház bölcsen tudja, hogy a bizottság működéséhez feltétlenül megkívántatik az egyes uraknak és a minisztériumok szakreferenseinek jelenléte. Ezt mind fokozottabban kell érvényre juttatni magában a zárszámadásvizsgáló bizottságban, ahol, mint méltóztatnak tudni, kilenc minisztérium költségvetési hitelét kell mindiig a zárszámadások alapján bírálat tárgyává tenni. A múltban már többízben megkíséreltem, hogy a zárszámadásvizsgáló bizottság össze is hivassék és sikrii.lt is, mint méltóztatnak tudni, elérni, hogy februárban összehívtuk ezt a bizottágot. (Fridrich István: Négy év alatt sikerült!) Akkor ez a bizottság az odautalt anyag egy részét letárgyalta. Közben azonban az történt, hogy a Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, Zawaldowszky ő excellenciája megbetegedett és engem^ megkért, hogy miután a bizottsági tárgyaláson személyesen részt akar venni, lehetőleg olyan időpontra tűzzem ki a bizottság ülését, amikor azon ő is résztvehet. (Felkiáltások a baloldalon: Van helyettese!) Mindenesetre méltányolni kívántam ezt a kérelmet, minthogy nem hosszú időről van szó. (Zaj és felkiáltás a baloldalon: Csak évekről!) Ezt koncedálhatnám, de minthogy nem hosszú időiről van szó, miért ne méltányoltam volna a számszéki elnöknek ezt a kérelmét? Amikor azonban felgyógyult, elkövetkezett magának a Képviselőháznak kormányzói kézirattal történt elnapolása, úgyhogy a bizottság akkor egyáltalában nem tudott működni. (Ulain Ferenc: És most mi leszi) Azután elkövetkezett magának a költségvetésnek bizottsági és plenáris tárgyalása, ahol ugyanazok a képviselők voltak elfoglalva, mint helyesen méltóztatnak tudni, akiket a zárszámadásvizsgáló bizottság munkája igénybevett volna. Éppen azért, sajnálattal kell konstatálnom: a '.záirszámadásvizsgáló bizottság technikai okok folytán nem volt abban a helyzetben, hogy az odautalt anyagot letárgyalhatta volna. (Zaj a baloldalon.) Közben a t. pénzügyminiszter úrnál is érdeklődtem, hogy mikor lehetne ülést tartani. Korányi pénzügyminiszter urat külföldi tárgyalások tartották távol attól, hogy a bizottság munkájában résztvehessen. (Zaj.) Én e tekintetben csak a régi gyakorlathoz alkalmazkodtam, s minthogy a miniszter urak maguk is súlyt helyeznek arra, hogy a bizottság tárgyalásain résztvegyenek, a kérést ebben az esetben honoráltam. (Friedrich István: Korányi nem fektetett arra súlyt!) Mindenesetre megnyugtathatom Farkas Tibor igen t. képviselőtársamat, hogy a bizottság módiot fog keresni arra, hogy mihamarabb összeüljön. (Peyer Károly: Erőltesse meg magát) hogy az odautalt anyagot letárgyalhassuk és a nemzet nyilvánossága elé hozhassuk. Az elnök úr napirendi indítványát fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Ház! A mélyen tisztelt kultuszminiszter úr tegnap programmot tett közzé, amely pártszempontok felett állva, mindenkinek kell hogy elismerését kiérdemelje. (Andakázi-Kasnya Béla: A narancshéj színű Programm?) Én nem a színét, hanem a tartalmát nézem annak, amit valaki, akár mint politikus, akár mint államférfiú mondA magyar nemzeti gondolatnak r a ^ művészet berkeiben való érvényesítése kétségkívül szimpátiákat kell hogy kiváltson minden objektív bíráló előtt. Á kultuszminiszter úr a következőket mondja (olvassa): ... «irányadó az igazi tehetségek szelektálására és támogatására másrészt a nemzeti művelődés egyetemes szempontjainak érvényesítésére irányuló céltudatos törekvés.» Azt mondja mellé (olvassa): «A valódi tehetségek alapos kiképzésének előmozdítását kívánom.» Ezt t- Képviselőház, nem lehet olyan kritikával illetni, amely ennek a programmnak teljesítése elől való elzárkózást foglal magában. Amikor ez a kiadvány a kultuszminiszter fúrnak a sajtó előtt is elmondott ezt a kétségkívül történelmi meglátását és a tradicionális felfogás helyességére valló célkitűzéseit ismerteti, akkor az ember bizonyos bízó reménységgel kezd nézni ama kultúrfölény felé, amely Trianon óta, kell hogy mind jobban és jobban átjárja mindenkinek érzületét, aki e nemzet érdekeinek igazi szolgálatát kívánja. Emlékezzenek yissza, t. Képviselőház, hogy erről a baloldalról néhai nagyérdemű gróf Klebelsberg Kunó miniszter úr felé a népiskolák szaporításáért mennyi elismerő szó hangzott el, (Mozgás a jobboldalon.) éreztük kulturális törekvéseinek nagyszerűségét. (Szües István: Pazarlónak mondták!) Emlékezzenek viszsza, hogy ez a baloldal, bár elszántan küzdött az ellen a gazdasági rendszer ellen, amelyet itt m előbb Farkas Tibor képviselőtársunk olyan szomorú jelenségekkel (Egy hang a baloldalon: Különösen számokkal!) és számokkal világított meg, a kultúrkérdésben és a nemzet védelmének kérdéseiben soha, de soha nem engedett egy lépést sem abban az irányban, hogy az ellenzékiség túlmenjen azon a határon, ami már a
