Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-122

Az országgyűlés képviselőházának 12 az némileg humoros volt. Engedje meg az igen t. Ház, hogy hivatkozzam arra, mi történt ott. Igen t. képviselőtársam is felemlítette, hogy Esterházy Móric képviselőtársunk felszólalt és az ő felszólalásának egyik mondata az volt, amivel azután ő meglehetősen erősen sarokba szorította a számvevőszék elnökét, hogy a számvevőszék elnöke elismerte, hogy a számvevőszék éppen olyan kevéssé volt tájékoztatva az ország eladósodásáról, mint a kormány. (Ulain Ferenc: Hát ezért ki felel? Osáki szalmája volt az egész ország!) Azután pedig a következőképpen felelt a számvevőszék elnökének: mindezt az igazság iránt érzett mély tisztelettel, de a benne foglalt megállapítás feletti mély megdöbbenéssel veszi tudomásul. Esterházy tehát megköszönte az elnöknek, hogy elismerte azt az igazságot, hogy sem a kormány, sem a számvevőszék nem volt tájékozódva, azonban mindezt mély megdöbbenéssel vette tudomásul. Én groteszknek tartom, hogy ilyen dolog megtörténhetik. Hogy valaki ezt a groteszk dolgolt humorosnak tartja-e, vagy sem, efölött lehet vitatkozni, de én ezt mindenesetre olyan jelenségnek tartom, amelyet a magyar politikából szeretnék kiküszöböilni. Szeretnék kiküszöbölni azért, meri ha nálunk ilyen slendrián állapotok vannak, akkor először is nem akad majd komoly külföldi ember, aki ezt az országot gazdaságilag, pénzügyileg reálisan ítélje és ítélhesse meg, mert ennek lehetősége nincs meg. (Ulain Ferenc: Mint alz inkei gazdaságot, úgy kezelték az állam pénzét! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Farkas Tibor: Semmiesetre sem helyes, hogy a zárszámadás tárgyalása így félbeszakadta Azt hiszem, súlyos igazságot mondott és helyesen állapította meg a diagnózist akkor, amikor kifogásolta, hogy éppen a legkritikusabb időre vonatkozó zárszámadásokat a számvevőszék késedelmesen terjesztette be. Tegnap osztották szét ezt a zárszámadást, amelyet már március folyamán meg kellett volna kapni. Méltóztassanak megengedni, ^ éppen akkor, amikor ilyen szomorú adatokat állapítunk meg ebből a zárszámadásból és ennek mellékletéből, a számvevőszéki jelentésből, mem tartom időszerűnek, hogy hosszú időn keresztül ne tartsunk üléseket, hamem azt tartom kötelesséisrünknek, mindnyájunk kötelességének pártkülönbség nélkül, hogy ezt a kérdést egyszer már elintézzük. Sokkal helyesebbnek tartottam volna, ha a 95 ponton . felül, vagy esetleg a 95 pont helyett olyan kijelentéseket hallottunk volna, hogy mindazt, ami a múlt gazdálkodásából joggal kifogásolható, mindazt, amit formailag ennek az országgyűlésnek el kell intéznie, haladéktalanul rendesen, pontosan el fogják intézni. Kétségtelen az, hogy olyan pénzügyi gazdálkodás folyt (Friedrich István: Borzalom! — Ulain Ferenc: Mint Inkén!) és ennek a pénzügyi gazdálkodásnak keretében igenis felelősségre vonhatók, illetőleg felelősségre vonaudók —- ez a Ház bölcsességétől függ — olyanok is, akik a jelenlegi kormánynak^ tagjai, (Ulain Ferenc: Inkei módszer! — Zaj balf lől. — Andaházi-Kasnya Béla: Akinek nem Inke, ne vegye magára! — Derültség.) éppen azért fokozottabban szükségesnek tartanám, hogy mivel a kormánynak jelenlegi tagjai között is vannak olyanok, akik ezért a pénzügyi gazdálkodásért legalábbis indirekt felelősek, minden feltétel nélkül tiszta helyzetet teremtsenek ezen a té2. ülése 1932 október 28-án, pénteken. 185 ren. Azt hiszzem, hogy azután abban az általános kérdésben is állast kell foglalnia a Háznak, amely tulajdonképpen ennek a kérdésnek jogilag az alapja: lehetséges-e, megengedhetŐ-e az, hogy a bizottság elnökének diszKrecionális jogától függjön az, hogy a bizottsághoz utalt bármely ügy ne tárgyaltassák. Azt hiszem, hogy nem. Azt hiszem, hogy ha a házszabályok időpontot nem is írnak elő — kivéve azokban az esetekben, amelyekben sürgősség van kimondva, vagy a bizottság határozott időhöz kötött jelentésre utasíttatok, — akkor sincs ia bizottságnak joga arra, hogy hónapokon, esetleg éveken keresztül elfektessen a bizottság előtt lévő ügyeket. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon. — Jtíródy Ernő: A költségvetési jog kinullázása!) És általában helytelennek tartom ezt minden bizottságra vonatkozólag, különösen veszélyesnek tartom azonban a zárszámadási bizottságra (Úgy van! Ügy van! balf elől.), azonkívül veszélyesnek tartom, a mentelmi bizottságra vonatkozólag is. (Ügy •van! Ügy van! balfelől.) Én azt tartanám helyesnek, hogy a mentelmi bizottság — talán meg lehetne valósítani — az oda juttatott ügyeket minden hónapban intézze el, mert annak semmi értelme sincs, hogy képviselők hosszú időn keresztül elvonassanak a felelősségrevonás lehetőfsége alól. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és baloldalon.) Nagyon komoly ügyek is előfordulnak. Itt van egy másik ügy, amely már, azt mondhatnám, egyik rákfenéje a magyar közéletnek és a magyar politikának: a népjóléti minisztériummal _kapcsolatos ügyeknek végleges likvidálása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hogy ezeknek az ügyeknek végleges likvidálása azért ne legyen lehetséges, mert az ügyészségnek sokszor hónapokon keresztül a felmerült új momentumok folytán újabb kérelmekkel kellene a mentelmi bizottsághoz fordulnia, de a mentelmi bizottság nem ülésezik, nem ülésezhetik ... (Hajós Kálmán: De ülésezik! Nyolcnapos terminus van! — Ulain Ferenc: Derék elnöke van! Szorgalmas! —

r Hajós Kálmán: Eemélem, meg vannak elégedve!) Nagyon örülnék, ha ezeket a nyolcnapos terminusokat a többi bizottsági elnök is magáévá tenné, amenynyiben tőle függ és egyáltalában a jövőre nézve az lenne a gyakorlat, hogy nyolc napnál tovább bizottság előtt nem késhet ügy. (Felkiáltások balfelől: Sofort!) Nem sofort; nyolc nap. (Bródy Ernő: Nyolc nan, az sofort! Elég sofort! — Felkiáltások balfelől: A magyar viszonyok között!) Ezt a rendetlenséget, amelyet ezen a téren tapasztaltunk, én a jövőre nézve semmiesetre sem tartom kívánatosnak és nem tartottam helyesnek a muitra nézve sem. Ha egyáltalában a parlament komolyságát növelni akarjuk, ha be aüarjuk bizonyítani, hogy a képviselők teljesítik kötelességüket, tennünk kell ezen a téren valamit. És itt fokozottabb kötelességet vélek megállapíthatni a magyar képviselők részére azért, mert a magyar képviselők munkájukért még díjazásban is részesednek, habár én a megbízásnál, egy egyszerű megbízásnál is azt az álláspontot vallom, hogy kötelességet ellenérték nélkül is, a megbízás elfogadásából kifolyólag mindenki köteles teljesíteni, de azt állítom, hogy fokozottan köteles teljesíteni akkor, ha ezért javadalmazásban, vagy ellenértékben részesül, és még fokozottabb mértékben köteles teljesíteni akkor, amikor azt egy koldus országtól kapja meg (Ügy van! Ügy van! balf e1 loi.) és amikor általában nagy pénzügyi bajok