Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-122

180 Àz országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. valaki a dolgozók érdekeivel? Igen, európa­szerte törődnek ezekkel az érdekekkel, t. Ház. Angliában például, mihelyt némileg rendbe­hozták zilált pénzügyi viszonyaikat, első dol­guk volt a munkanélküli segélyszolgáltatáso­kat felemelni. (Téglássy Béla: Esik a font állandóan!) Ez volt az első dolguk. Sőt a re­akciós német birodalmi Papen-kormány min­den politikai reakciója ellenére, minden poli­tikai elmaradottsága ellenére a munkanélküliek segélyét felemelte két héttel ezelőtt. (Zaj jobb­felől.) Hiába dünnyög ott magában a képviselő úr, mint orvosképviselőnek elsősorban köteles­sége volna ilyen dolgokat méltányolni. (Tég­lássy Béla: En nem szoktam dünnyögni, ön szokott dünnyögni! Ha injekcióra van szük­sége, akkor szóljon! — Zaj.) T. Ház! Minden polititkának eleje és vége az, hogy a munkások» a dolgozók érdekeivel nem törődnek. Kérdem tehát: ha mi ezt egy egyszerű megállapításban, cikkben, újságban kihozzuk, mi szolgáltathat okot arra, hogy ezt inkriminálják és lapunk képviselő-szerkesztő­jét ezért üldözésbe vegyék? Találunk azután az inkriminált cikkben egy másik kitételt, amely azt mondja, hogy (olvassa): «Egerben bírságot szabnak ki a kér­vényező munkanélküliekre és Nyírszőllősön, ahol közmunka gyanánt megkezdték egy fürdő építését, az odavaló munkásokat elbocsátották azért, mert egyik részük szociáldemokrata volt, a többiről pedig azt gyanították, hogy titok­ban a pártunkhoz tartoznak.» T. Ház! Mi nap-nap után tudunk produ­kálni okmányokat, aktákat, amelyek világosan bizonyítják, hogy valakinek a szociáldemokrata párthoz való tartozandósága elegendő ok arra, hogy rendszabályozzák, elegendő ok arra, hogy ne jutihasson munkába. Kérdem minden­kitől, aki a viszonyokat ezen a téren csak né­máleg ismeri: lehetségesre ma szociálde­mokrata meggyőződésű munkásnak munkát kapni például a Máv.-nál, a vasútnál, a do­hánygyárban és más állami üzemekben, vagy az állam befolyása alatt álló üzemekben? Váj­jon nem mindennapi dolog-e az, hogy ott po­litikai meggyőződéséért üldözőibe veszik azt a szegény szerencsétlen proletárt (Téglássy Béla: Ez nemi áll!), utolsó falat kenyerét kiveszik a szájából azért, ha mer olyan politikai meg­győződést vallani, amilyen, az uraknak nem teltszik? Ezek r köztudott, közismert tények, szomorú igazságok és ezeknek a szomorú igazságoknak a legenyhébb megállapítása for­mája az, amit az urak ebiben a cikkben ta­lálnak. Szabad-e ilyen körülmények között azt a javaslatot tenni, hogy a cikk íróját, az érzőjét, szerkesztőjét, tehát kép vise lőitárs unkát ki kell adnunk? T. Ház! A továbbiakban ezt találjuk a közleményben (olvassa): «Ma már hivatalos helyeiken is látják a bajokat ós nemcsak a munkások, hanem a szellemi foglalkozásúak, orvosok, ügyvédek, művészeik, magán- és köz­tisztviselők is azt mondják, hogy a helyzet tarthatatlan. Hiszen bár az ország lakossága kétmillióval szaporodott, a burgonya-, kenyer­es lisztfogyasztás a felére szállt és százezrek már a puszta állati lét feltételeit sem találják meg.» (Esztergályos János: Ügy van! Faleve­leit szednek és azt eszik!) Méltóztassanak megmondani L képviselő uraim, hogy mi ebb ein a megállapításban az ijzgatásí Méltóztassanak megmondani, sza­bad- e egy országot kitenni annak, hogy judi­katúráját ennyire [kompromittálják, ennyire nevetségessé teszik, ennyire komolytalan szín­ben 'tüntetik fel az egész 'közvélemény előtt?: Hát legalább a pártatlanság látszatát meg kel őrizni, t. Ház! Azért, mert megállapítja a Népszava, hogy ma már hivatalos helyeken is látják a bajokat és nemcsak a munkások, hanem a szellemi foglalkozásúak stb. is lát­ják és megálllapítják: ezekéit, kiszolgáltatni va­lakit: ez valóiban teteje a hatalmaskodásnak, a zsarnok oskodásnak. (Esztergályos János: Visszaélés a hatalommal!) Ebben a tárgyila­gosságnak, az igazságosságra való törekvés­nek a nyomait sem lehet találni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon) Ha ezért egy képviselőt ki lehet adni, eat csak egy cinikus képviselőházi többség teheti meg, de egy tárgyilagossággal bíró Ház soha. (Esztergályos János: Ügy van!) Egészen bizonyos, hogy abban az esetben, ha a hivatalos javaslatot fogadja el a Ház, túl­megy a komolyság határán, túlmegy a jogo­sultság határán, mert azok után, amiket én ebből a cikkből citáltam, semmi kétség sem maradhat fenn, hogy a zaklatás legnyilvánva­lóbb esetével állunk szemben. Ennek alapján kérem a hivatalos javaslat elvetését. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T. Képviselőház! Előttem szóló t. képviselőtársam utalt arra, hogy egyes helyeken Magyarországon a politikai meggyő­ződés szerint osztogatják a munkát vagy a a munkanélküliséget, A példát azonban rossz helyről méltóztatott id'ézni. Sokkal jobb példát lehetett volna idézni Kiskunfélegyházáról, ahol a napokban megtörtént az, hogy egy csomó ér­demes, kenyérhez juttatandó szerencsétlen föld­munkás csak akkor juthatott munkához, amikor behódolt a szakszervezeti terrornak és belépett a szociálidlemokrata pártba. Ez volt az az eset, amikor politikai meggyőződése miatt nem jut­hatott valaki kenyérhez és csak akkor jutott kenyérhez, amikor a politikai meggyőződés-vál­toztatás caudiumi igájába: a szociáldemokrata párt belekorbácsolta ezeket a szerencsétleneket. (Kéthly Anna: A képviselő úr korához nem illenek a gyermekmesék! — Reisinger Ferenc: Ez igazán nem igaz képviseld úr!) Ezt kíván­tam megjegyezni helyreigazításképpen. Elnök: Reis inger képviselő urat kérem, mél­tóztassék csendben maradni! (Reisinger Ferenc: A képviselő úr valótlanságot mondott!) Csen­det kérek, Reisinger képviselő úr! (Reisinger Ferenc: Tessék tisztázni vele!) Reisinger képvi­selő urat rendreutasítom. Méltóztassék csendben lenni! (Reisinger Ferenc: Akkor így mondom, hogy hazudott a képviselő úr!) Reisinger kép­viselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a mentelmi bízottság elé való utasítására teszek javaslatot, ha képviselő­társát így sértegeti. Krüger Aladár: Miután felszólalt t. képvi­selőtársam semmivel sem döntötte meg a men­telmi bizottságnak azt a helyes állásfoglalását, (Buchiiiger Manó: Azonban der Jude wird ver­brannt!) hogy a cikkben bűncselekmény tény­álladeki elemei felismerhetők s mivel az össze­függés a cikk ós a szerző, illetőleg a felelős szer­kesztő között feltétlenül vitán felül áll, tisztelet­tel kérem, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök; Szólásjoga többé senkinek sincs. Kö­vetkezik a határozathozatal. Kérdem a t. Há­zat: méltóztatik-e a mentelmi bizottság javasla­tát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a

Next

/
Thumbnails
Contents