Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-122

lAz országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1,932 október 28-án, pénteken. 181 mentelmi bizottság javaslatát elfogadta és Far­kas István képviselő úr mentelmi jogát ebben az ügyben felfüggesztette. Következik a mentelmi bizottság 176. »számú jelentésének tárgyalása. Kérem annak ismerte­tését. Kelemen Kornél előadó: T. Ház! A budapesti kir. főügyészség Farkas 1stván országgyűlési képviselő, mentelmi jogának fel­függesztését kérte, mert a budapesti kir. bün­tető törvényszék megkeresése szerint ellene, mint felelős szerkesztő ellen eljá,rás indult a «Népszava» politikai, napilap 1931. évi február hó 17-iki számában «A katasztrófától való féle­lem» cím alatt közzétett cikk miatt, melynek tartalma és különösen alább következő részle­tei a vádhatóság szerint a Btk. 172. §-ának 2. bekezdésébe ütköző, sajtó útján elkövetett osztály elleni izgatás bűntettének ismérveit látszik kimeri teái: «Bilincsekbe verték az országot, elvették a nép önrendelkező jogát, eltörölték az általános egyenlő titkos választójogot, a sajtót gúzsba kötötték, az egyesülési és gyülekezési jogot kiszolgáltatták a kormányzat önkényének és a közigazgatási kisistenek zsarnoki hajlamai­nak.» «... az igazi cél az volt, hogy tönkre­zúzzák az ipari munkásság hadsorait, az ipari kapitalizmus, a nagyra növekedett bankokrá­cia érdekében és megfékezzék az agrártömege­ket a tízezer holdasok hatalmi érdekeiért. Gaz­dasági jelszavak is voltak, hamisak voltak. A falu semmit sem kapott ettől a kormányzattól. A mezőgazdasági termelés pedig csődbe jutott, A magyar adórendszert, amelyben leg-világo­sabban jut kifejezésre' az osztályelfogultság és az osztályönzés, — a legszegényebb néposztályok vállaira építették.» «Én 1 pengő SO fillért fize­tek holdanként, a A 7 áei püspök 43 fillért.» «A politikai reakció, a gazdasági analfabétizmus szolgává és koldussá tette az országot és mind­ezek tetejébe a közéleti erkölcs terén is ijesztő méreteket ölt az eliszaposodás«. »Milliók éhez­nek és ugyanakkor, amikor az éhező tömegek számára a mindennapi kenyér elérhetetlen re­mény csupán, néhány százan százezrekben számolják évi jövedelmüket.» «Tehetetlenség, hatalmi önzés, politikai ér­zéktelenség és történelmi vakság odafönn, lenn az irtóztató nyomor, lángoló elkeseredés, a «minden mindegy» halálraszántsága.» Farkas^ István, a lap felelős szerkesztője a cikk szerzőjét nem nevezte meg, ezért a vád tárgyává tett hírlapi közleményért az 1914. évi XIV. te. 35. §-a értelmében őt, mint a lap fele­lős szerkesztőjét, terheli a sajtójogi felelősség. E cikk egész tartalma, de különösen a fent idézett részekben foglalt tényállítások és ki­fejezések úgy tartalmilag, mint egyetemes ha­tásukban a tárgyilagos bírálaton túlmenők, a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kivál­tására alkalmasak. A megkeresés illetékes hatóságtól érkezett, az összefüggés a vélelmezett bűncselekmény és nevezett képviselő személye között nem kétsé­ges, zaklatás esete nem forog fenn. ezért java­solja a bizottság a t. Képviselőháznak, hogy Farkas István országgyűlési képviselő men­telmi ioe-át ezen ügyben függessze fel. Elnök: Szólásra következik? Petrovics ftvörgy .Vüry/n: Reixi":j'<>r Fe>erw»' Reisinger Ferenc: T. Képviselőház! Amik az inkriminált ckkben foglaltatnak, részben már közhelyekké váltak, (Eoy hang a .jobbolda­lon: Elén baj!) hiszen az idő túlhaladta ezeket. (Esztergályos János: Már régen!) Olyan igaz­KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XI. ságok, olyan ténybeli megállapítások vannak benne, amelyeket tagadni, remélem, a túoldal­ról felszólaló Krüger Aladár képviselőtársam­nak sem lesz módjában. Benne van, hogy bilincsekbe verték az or­szágot. Hát nem kormányoznak-e önök még a kivételes törvényekkel, amelyek a háború ide­jére vonatkoznak? Nem csinálták-e meg a tár­sadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényt, melynek irtó súlyos következményei vannak egyes emberekre nézve, már csak azért is, mert nem ott tárgyaltatnak az ügyek, ahol az illető tényekdlk s ahol az illetőt ismerik?'Jó­magam is például a debreceni táblánál állottam vádlottként egyes dolgokért, amelyekért, állí­tom, a miskolci* törvényszéken felmentettek volna minden további nélkül. A debreceni táb Iánál azonban nem ismerik m embert ;_ csak egy kikapott szavát vagy ténykedését bírálják el, de az egész anyagot, az egész embert és egész ténykedést egyáltalán nem ismerhetik. Már ez magában véve olyan unpraktikus és lehetetlen intézkedés, amely semmi más célt nem szolgál, minti bilincsbe verni azt a népet, amelynek megmozdulásától önök oktalanul éjjel-nappal félnek és rettegnek. Azt mondja a cikk, hogy «elvették 3 nép önrendelkező jogát, a sajtót gúzsba kötötték». Hát kell ennek bizonyítására frappánsabb va­Hmi, mint az, hogy a Képviselőház okosabb dolog helyett napokon kérésziül ezeket tár­gyalja? Mintha nem volna más dolga ennek a Háznak, csak az, hogy félévvel vagy egy évvel ezelőtt megír ott cikkeket tárgyaljunk itt. ame­lyekben lehetnek kisebb-nagyobb elszólások lényegében azonban mégis csak az ország, a nép érdekében íródtak, hogy ilyen — ma már azt mondhatnám — ostobaságokkal tölti el ide­jét a Képviselőház! Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas sók parlamentáris kifejezéseket használni. Reisinger Ferenc: Van-e ennél frappán­sabb bizonyíték arra vonatkozólag, amit ez a cikk állít? Meg vagyok róla győződve, hogy ahol a parlamentarizmust komolyan veszik, ezt egyetlen országban nem tűrné meg a nemzet és maga a nemzet zavarná szét és tenné lehe­tetlenné azt a képviselőházat, mely ilyen súlyos időkben, ilyen ócskái, (Ügy van! Ügy van! a s?.élsőbaloldalon ) lomtiári dolgokkal foglalko­zik és komolytalanná teszi az efész törvényből zás jelentőségét (Esztergályos János: Ügy'lát­szik, ez a céljuk!) Ez a céljuk és úgy látom, benne is van ilyen momentum a 95 pontban. Jobb volna, ha az a 95 pont hiányozna és benne volna öt komoly pont. Ebben benne vannak ilyen gondol a tok: i parlamentarizmust lejá­ratni és a fasizmust bevezetni. Azt mondja a cikk, hogy az igazi cél az volt, hogy tönkrezúzzák az ipari munkásság hadsorait; értve ezalatt természetesen azt a szervezett tábort, amelyet mi képviselünk. Hát most már Krüger Aladár képviselő úr feláll és tagadni fogja, hogy ez igaz? Hát Gömbös mi­niszterelnök úr nem jelentette-e be itt, hogy meghúzza felettünk a lélekharangot? Akár' azt mondom, hogy tönkrezúzom ezeket a had­sorokat, akár azt mondom, hogy kihúzom a lábuk alól a talajt, vagy meghúzom fe­lettük a lélekharangot, az teljesen mind­egy, képviselőtársam, és remélem, ön ezt az ügyet nem fogja védeni, mert ezek olyan tárgyi igazságokat tartalmaznak, amit beszédem elején mondottam, amelyeket részben már az idő, részben pedig a mai nap esemé­nyei, ez az egész komolytalan cécó, amit itt esi­26

Next

/
Thumbnails
Contents