Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.

Ülésnapok - 1931-122

US Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. Kérem a bizottság javaslatának elfoga­dását. Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Kéthly Anna! Kéthly Anna: T. Képviselőház! A men­telmi bizottságnak ez a két nagy napja és a következő napok anyaga is egyre világosab­ban mutatja meg nekünk azt, hogy az ügyész­ség könnyelmű vádemelése ellen a szociál­demokrata képviselő ebben a Házban semmi­féle védelmet nem talál, mégpedig azért nem, gyen, egyszerűen presztízskérdéssé degradál­nálnak abból, hogy az ügyésznek igaza le­gyen, egyszerűen presztizskérdéssé degradál­ják a képviselő mentelmi jogát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezzel foglalkozik az egész állami büro­krácia, — tessék megnézni a mentelmi bizott­ságnak kilókra és métermázsára felgyülem­lett anyagát — kezdve az^ éjjeli ügyésztől, aki azért nem alszik, hogy már korán reggel, már 3 órakor kezébe kaphassa a Népszavát és mikroszkóppal fedezhessen fel benne három olyan szót, amiért ő vádat tudna emelni. Az éjjeli ügyész után jön a detektív, aki kö­veteli a kéziratot, a kézirat után jön a kuta­tás, a nyomdának, a szerkesztőségnek, az egész pártépületnek felforgatása; utána jön a rendőrség, a vizsgálóbíró, az ügyész, a mentelmi bizottság, annak előadója, azután a plénum. (; Sok hűhó ezért a semmiért, ami a Képviselőház elé kerül. Nem tudok elképzelni egyebet, mint hogy ezzel a métermázsa­számra való aktagyártással az elmaradt és hiányzó munkaalkalmakat akarják megterem­teni a diplomás ifjúság számára. Azt hiszem azonban, hogy ennél különbeket, értékesebbe­ket és az egész ország számára hasznosabba­kat kellene kitalálniuk azoknak, akik az egy­ségespárt és az ügyészség kigondoló bizottsá­gában vannak. (Esztergályos János: Már nem egységespárt! Már át vannak keresztelve! He­vesi ráadta az áldást is! — Derültség. — Krü­ger Aladár: Ez sikerült! Csak tovább!) Már tegnap is megmondottam, de a mai tárgyalások alkalmával még inkább beigazo­lódik, hogy az utasított ügyész vádemelése nem egyéb, mint egy osztálysorsjáték húzása, hogy az egyik kezével kiemel egy inkriminá­landó cikket, a másikkal kiemel egy törvény­helyet, és ha a kettő nem is passzol egymás­hoz, megtalálja a módját annak, hogy a ket­tőt egymásra húzza. Ez a cikk is és ezeknek az inkriminált cikkeknek a sorozata is ezt bi­zonyítja. Ezekkel kapcsolatban azt látjuk, hogy az utasított ügyész egyszer a nemzettel, egyszer az osztályokkal identifikálja a kormányzatot, a kormányzati rendszert; egyszer nemzetnek nevezi ki a kormányt és a reakciós kormány­zati rendszert, másszor pedig osztállyá minő­síti és ezen a címen óhajt neki védelmet adni, óhajt védelmet adni annak a Gessler-kalap­nak, amely miszerintünk az osztállyal és a nemzettel semmiféle módon, csak a legkiál­tóbb rabulisztikával lenne identifikálható. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ez az utasított ügyészi vádemelés miszerintünk az igazi, valódi nemzetgyalázás, amelynek minden kritériumát kimeríti. Ebben a cikkben is mikroszkóppal sem le­het felfedezni azt az osztályt, amely ellen ez a cikk állítólagosán izgat. Azt mondják, a cikk alkalmas a szenvedélyek felkeltésére- Igen, azok között alkalmas a szenvedélyek felkel­tésére, akiknél ennek a pártnak és ennek a lapnak minden egyes szava szenvedélyt kelt fel és ezt a felkeltett szenvedélyt csak a Népszava betiltásával és a Népszava végleges megfojtá­sával lehetne leszerelni. Ez szenvedélyek fel­keltésére csak azok között alkalmas, akik egy­általán izgalomba jönnek, akikben egyáltalá­ban felkél a szenvedély arra a hitre, arra a tudatra, arra a tényre, hogy a szociáldemo­krata párt létezik a világon. De azt hiszem, hogy azok, akiknek a szociáldemokrata párt létezése politikai szempontból nem kedves, el­végre nem minősíthetik magukat sem nemzet­nek, sem osztálynak és ilyen címen nem köve­telhetnek a büntetőtörvénykönyvtől vagy az utasított ügyésztől védelmet. Minden jogcímük a vádemelésre a politikai elfogultság. Egyál­talán nem nézik a dolognak a jogi oldalát, csak a hatalmi momentumokat. S amikor az előbb itt hivatkozás történt például arra, hogy a tegnap letárgyalt tizenhárom ügy közül há­rom esetben a mentelmi bizottság javaslatával szemben döntött a plénum, azt kell megállapí­tanom, hogy ez sem volt egyéb, mint alibi­bizonyítás, kirakat, hogy valami módon mégis azt a látszatot keltsék, hogy itt objektív ér­vekkel szemben van belátás, a meggyőzésnek van helye és lehetősége. Ennek ellenére is, bár­mennyire is erőlködnek, nem tudják az igaz­ságosságnak még a látszatát sem kelteni ezek­ben az ügyekben. ,Mi, akik itt felszólalunk, tudva és érezve ezeknek a felszólalásoknak hiábavalóságát, csak azért szólalunk fel, hogy ezt a látszatot is leleplezzük, amelyet itt kel­teni akarnak. El lehet dönteni, t. Képviselő­báz, többségi szavazással azt, hogy a fehér fekete, el lehet tiltani többségi szóval például azt, hogy az emberek töltöttkáposztát egyenek, mert a többségi gyomorfekély azt nem bírja el, tehát ne egye azt más sem, de ennek a többségi szavazásnak az eredménye mégis csak annak a türelmetlen, ideges és más politikai véleményt nem tűrő politikai rendszernek megsemmisülése, amelyik csak ilyen eszközök­kel tudja magát fenntartani. Én a t. Képviselőháztól azért 'kérem a men­telmi bizottság javaslatának elutasítását, mert ebben a cikkben az osztályellenes izgatásnak semmiféle jele, egyetlenegy szava, egyetlenegy ténye sem foglaltatik, tehát az ügyésznek könnyelmű vádemelésével szemben az igazság szolgálatában csak akkor áll a Képviselőház, ha ezt a javaslatot nem teszi magáévá, (He­lyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Petrovics György jegyző: Krüger Aladár! Krüger Aladár: T, Képviselőház! (Reisinger Ferenc: Tudjuk, ne tessék elmondani!) Ab'ból a körülményből, hogy tegnap a Képviselőház három esetben nem fogadta el a mentelmi bi­zottság javaslatát, még nem következik az, hogy egyetlenegy esetben sem fogadjuk el, ellen­ben az következik, hogy a KépviselőHiáz es — miután a többséget méltóztatott aposztrofálni — a Képiviselőház többsége igenis a legnagyobb aggodalmassággal, aggályos lelkiismeretesség­gel vizsgálja azt, hogy valamely esetben zak­latás esete fenforog-e vagy sem és inkább in favorem, a gyanúsított javára kívánja meg­állapítani a tényállást, mint ellene. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Ebben a tekintetben any­nyira megyünk, hogy amikor már egy ügyet megrostáltunk a mentelmi bizottságban, még hajlandók vagyunk a mentelmi bizottságban el­foglalt álláspontot is — ha csak valami lehetö­ség van arra, hogy az törvénybe nem ütközik —

Next

/
Thumbnails
Contents