Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
174 Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. mint megvédeni azokat, akik nem pénzt vagy árut hiteleznek, hanem akik kénytelenek munkaerőt hitelezni és akiket veszély fenyegetett, mert míg a pénz- és árutartozásokra vonatkozólag a kiadott rendelet biztosította azt, hogy az illető hitelezőket egy esetleges infláció folytán károsodás nem érheti, ugyanebből az intézkedésből hiányzott a munkaerő hitelezésére vonatkozó törvényes védelem. Elnök: A Ház tanácskozóképes. (Györki Imre: Csak nem?) A jegyző úr jelentése szerint 43 képviselő úr van jelen. (Usetty Béla: Most már meg van nyugodva, remélhetőleg! — Györki Imre: Ez is lehetséges'?) Kertész Miklós: A cikk lényege tehát a termelő munkásoknak, az alkalmazottaknak, általában a bérért dolgozóknak és munka juiKiat egy hétre, vagy egy hónapra hitelezőknek megvédése és ebben a tekintetben az egész cikken a munkaerő védelme, a munkaerőnek mintegy piedesztálra való emelése és annak szándéka vonul végig. A cikik lényege az, hogy a termelő munka fontosabb mint az értékmérő, a pénz, legyen ez akár aranypengő, akár papírpengő. Ha nemcsak ezt a néhány kiragadott inkriminált részt nézzük, amelyekből a cikk értelmét, lényegét, tendenciáját egyáltalában n«m lehet megállapítani, mert ezek egyrészt helytelenül idéztettek, másrészt az. egyik idézett bekezdés tisztára rosszakaratú kiragadása a cikk egy részének, hanem a cikk lényegét, velejét nézzük, azt a részt, amiért az. egész közlemény íródott, ezt a következő három egészen rövid bekezdésben találjuk. (Olvassa): «Nincs olyan mennyiségű aranyfedezet, amely jobban biztosíthatná a pengő értékét a teremtő, az alkotó. az életvidám munlkánál.» Lehet ezt kifogásolni, képviselő" urak! Hát nem a legteljesebb igazr ság — ahogyan az imént Vary Albert képviselő úr mondotta — a Népszavának kitűnő stílusával kifejezett kifogástalan és megtámadhatatlan igazság: a munka megbecsülése ez. Vagy itt van a következő bekezdés (olvassa): «Azért imi ezerszer fontosabbniak és szükségesebbnek tartottuk volna, ha a rozsdás kalapácsokat nyilvánították volna aranykáiap ácsoknak, amelyekkel az élet javait kovácsolják. Ezzel a pengő is arannyá vált volna.» Lehet ezt vitatni, lehet e körül a legcsekélyebb kételyt is támasztani? A harmadik bekezdésben a következők foglaltatnak (olvassa): «Ahol nincs termelés, ott szükségképpen porba omlik a gazdasági élet, ahol nincs termelés, ott szünetel a fogyasztás, megáll a vérkeringés ós beáll a halál. Ezért mi az első pillanatoktól kezdve azt a követelést hangoztattuk, hogy ne engedjék elakadni a termelést, hanem minden erőivel fokozzák a munkaalkalmakiat.» A munkaalkalmak fokozásának szándókával jött az új kormány és a munkaalkalmak fokozásáról hallottunk miniszterelnöki rádiószózatot és felhívásokat. Sajnos, a magyar sajtó egy része kicsit nyeglén és egv kicsit görögtüzes módon állította be ezt a kérdést és ezzel talán akaratlanul is előidézőjévé vált olyan sajnálatos eseményeknek, mint aminők éppen a mai nan folyamán történtek. Az ülés folyamán keresett M euerem szellemi munkásoknak egy naayobb küldötteéitre és közölte azt, hogy az egyik délutáni íapban megjelent hirdetésre való utalással, ahol az van, hogy a Fővámhivatal ils felvesz tíz szellemi munkást és jelentkezni lehet Szontivánvi Kázmér vámszaki tanácsodnál reggel 8 órától délután 2 óráig a Fővám+eren, a Fővámpalotában, első emelet, földszint 1. erre a hirdetésre megjelent ott a kora reggeli órákban vagy 300 ember, állandóan vonulnak oda a munkanélküli szellemi munkások és az illetékes, itt megnevezett tényező azt mondja, hogy ő erről nem tud semmit, ez az egész kitaHálás, valaki visszaélt az ő nevével, vagv pedig felültette az illető újságot. Erről a helyről kell kifejezést adnom annak a meggyőződésemnek, hogy ne csináljunk öt-hat ember állásba juttatása körül ekkora görögtüzet és akkor azután nem. következhetnek be olyan jelenségek, mint amilyenek a mai napon bekövetkeztek, mert ez packázás a nyomorral, packázás a szegény emberek rászorultságával, ugratása azoknak, akik hajnalban felkelnek, hogy elsőnek odaálljának és azután csalódottan, elkeseredetten, kétségbeesve kénytelenek távozni, mert ezek a görögtüzes beállítások, ennek a tényleg csak csip-csup módon, itt-ott jelentkező némi kis segítésnek felfújt, elnagyolt módon való reflektálása a közvélemény felé — higyjék el az urak — sokkal többet árt, mert rengeteg sok várakozást és reménységet kelt fel és még sokkal többet hervaszt le a legrövidebb időn belül. Éo>pen a munka mea*becRÜléspnek abban a szellemében, amelynek szellemében született és Íródott meg ez a cikk, kérem a saitót és Viren az illetékeseket- hos-^ vigyázzanak a.z intézkedéseiknél és ne adjanak alkalmat olyan közlemények megjelentetésére, amelyek a műnk?nélküliek és az állástkereeők elkeseredését és kétségbeesését alkalmasak feli dézni, A kritizált, illetőleg inkriminált három fejezet közül a középsőnél tudom csak elismerni azt, hogy abban találunk itt-ott erősebb kifejezéseket. Az első inkriminált passzus az, hogy (Olvassa): »Nem a pénz beteg, hanem a kapitalista termelési rendszer esett nyavalyába.« Bocsánatot kérek, ezt inkriminálni, ezt az 1878-as büntetőtörvénykönyvbe, vagy pedig a kapitalizmusnak més: látszólag épkézláb idejében hozott 1912:LXIII.. te. J be ütközőnek minősíteni: erre azt kell mondanom, mint tegnap, hogy ez szociológiai analfabétizmus. Ha a kapitalizmus nem volna halálosan beteg, akkor nem tartanának (betegágyánál állandó konzíliumokat. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Genf, Lausanne, Stresa, London: mind megannyi konzilium a halálosan beteg kanitalizmus betegágyánál Az ügyészség talán szálljon nerhe azokkal a hatalmakkal, amelyek úgy látják, ïhogy a régi módszerekkel ezt a rendszert fenntartani nem lehet, hogy a rendszer mes-mentése érdekében van szükség valamilyen intézkedésekre. Szálljon perbe talán a kapitalista rend egyik learnagyobb védőiével, Werner Somba rttfl-í.. aki kijelentette, hoerv legalábbis a multat illetőleg, a mi nagy tanítóm esterűnknek, Marxnak a történelmi materializmusra vonatkozó megállapítása. — 80 év távlatából nézve a dolent — iblelyes die ezt inkriminálni, ezt vádemelés alánjává, megtenni és büntetendő cselekményként odaállítani, tisztelt uraim., ez egyenesen nevetséges. A harmadik bekezdés (Olvassa): »A tömegek számára tehát nincs más választás: küzdelem a rendszer ellen, vagy az elpusztulás. A munkások dolsrozni akarnak. A munkások enni akarnak. Élés: volt az éhségből, a szenvedésből a szolgásáéból.« Ez így van, ezt érzi sok-sok százez er munkás ebben az országban és ezen nincs kifogásolni való, hiszen önök is azt mondják, hogy munkát akarnak, nem munkanélküli ses-élvt Mi azt mondjuk, hoerv munkát követelnek itt » tömegek s itt véletlenül munkanélküli segélyről sem esik szó. Ha ezt inkriminálni lehet, azt én súlyos eltévelyedésnek tar-
