Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
\Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. 169 amely álláspont a pártgyűlésen — valljuk be,. akik ott voltunk, emlétkeaünk reá — nagy, keserves lelkiismereti tusák után kisebbségben • maradt. Ez a pártgyűlés napokon keresztül foglalkozott azzal a politikai problémával, hogy Magyarország' jelenlegi helyzetében, szemben azzal a konoksággal és elvaikultsággal, amelylyel a feltörekvő osztályok képviselete, a szociáldemokrácia itt évtizedek óta iSzeniben találja magát, lehet-e, szabad-e, érdemes-e nekünk az országos választásokban 1931 nyarán résztvennünk igen, vagy setaL? Igen tekintélyes és nagy tiszteletben álló barátaink, elvtársaink hirdették és vallották azt az állásfoglalást, hogy nem lehet, hogy nem szabad, hogy ennek a választásnak és ennek a parlamentnek a legalitás látszatát a mi részvételünkkel megadni nem szabad. A pártgyűlés többsége azon az állásponton volt, hogyha itt Magyarországon legalább odáig eljutottunk hosszú keserves áldozatok, harcok és súlyos vér áldozatok után, hogy bizonyos szűk területen a titkos választás révén megvethettük a lábunkat, ezt a területet wem szabad és nem lehet feladnunk és ezért részt kéli vennünk a választásban. Csodálatos politikai elvakultság és a judicium! teljes hiánya, amikor itt inkriminálnak két kitételt, amely két kitétel máskép, mint politikailag, nem értékelhető, amely két kitétel a választásokban való részvétel kérdésében a szociáJdemokrata tömegek és nagyon természetesen nem az uralkodó rendszer szempontjából szögezi le az álláspontot, amikor a szociáldemokrata tömegeknek azt mondja, szemben a velük szemben és előttük elhangzott egyéb álláspontokkal, hogy (olvassa): «a demokratikus parlament nem tűrné a munkanélküli munkások és földtelen parasztok mai égbekiáltó nyo morál és a mai kormányzatnak a nagybirtokosok, nagykapitalisták érdekében való egy« oldalú politikáját.» Uraim! Mi azért vagyunk ebben a parlame/itben, s azért állunk a demokrácia alapján, mert ezt akarjuk és mert minden csalódás ellenére hiszünk abban, hogy ez a cél demokratikus és alkotmányos eszközökkel elérhető. Ha most itt ennek az elleníkezőjét kívánják dokumentálni és egy kitételt, amelyet itt szószerint idéztem, kifogásodnak, akkor ebből a tömegek másra nem következtethetnek, mint hogy a túloldal a diktatúra elvi álláspontján áll. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Kifogásolnak egy kitételt, amely azt 'mondja, hogy (olvassa): «célja nem csupán mandátumok hódítása, — már mint a szociáldemokratáké — hanem főként a fizikai és szellemi munkásság, a parasztság, a kisexisztenciák, általában az elnyomott osztályok talpraállítása és harcbavitéle az ellenforradalmi reakció megdöntésére.» Mi van ebiben kifogásolni valói Egy választási küzdelemben, amely választási küzdelemben 245 képviselő közül' 199-et nyíltan választanak meg, — tehát annak többségét előre kinevezettne'k lehet tekinteni — mondhat a szociáldemokrácia mást, mint hogy emj ilyen választáson a cél az ö részéről, legalábbis ezeken a területeken, nem a mandátumhódítás, hanem a tömegek felvilágosítása és a tömegek körében vaJTó agitáció? Elnök: A képviselő urat imént tett kijelentéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem a kifejezéseket kifogásoltam a képviselő úrnál, hanem kijelentésének érdemét, amely a magyar alkotmányba és közjogba ütközik. (MalasUs Géza közbeszól.) Ne méltóztassanak így nyilatkozni. Kertész Miklós: T. Képviselőház! Én még' ebben a pillanatban is, talán. azért, mert új tagja vagyok ennek a Háznak, bizonyos halvány reménységet táplálok arranézve, hogy a most utánam felszólaló Vary képviselő úr nem az ő ügyészi múltjának reminiszcenciái alapján, hanem a magyar törvényhozó mentalitásából és köteles elfogulatlanságából kifolyóan fogja ezt a kérdést megítélni. És végezetül csak egy körülményre hívom fel a figyelmét. Ez a cikk május 23-án íródott, 19-ik évfordulóján annak a nevezetes 1912. évi május 23-iki napnak, amikor a magyar munkásság az élethez való jogát és az egyforma jogokhoz való jogát az tucoán tüntetésekkel harsányan, erőteljesen és sajnos véráldozatok árán is dokumentálta és demonstrálta. 19 esztendővel ezelőtt, uraim és még ma is a választójog titkosságáért, még ma is a nép jogok érvényesítéséért kell küzdenünk és úgy látszik, ma is ott tartunk, hogy az a szinte tragikus hangú mementó, amely ezekről a padokról Apponyi Albert részéről itt elhangzott történelmi reminiszcencia formájában, nem fogta meg és nem kapta meg a lelkeket odaát. Pedig elhihetik, mert ez ma már történelmi igazság, hogy ha kevesebb lett volna a konokság, az osztályelfogultság, az egyoldalú hatalomféltés, ha már a háború előtti időben törvénybe iktatják azt a titkos választójogot, amely körül ma is a legfőbb vita folyik és amellyel érdemben ez az egész cikk foglalkozik, másként alakul a magyar sors és másként alakul a magyar jelen. Ebben a szellemben kérem én a Képviselőházat, amely végtére is nem ügyészi fórum és nem vádemelő testület, hogy mint az országnak ezidőszerinti törvényhozása, a kiadatási kérelmet mellőzze. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ! Takách Géza jegyző: Váry Albert. Váry Albert: T. Ház! Tisztelettel kérem, hogy a mentelmi bizottság jelentésének megfelelően Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi joga ebben az ügyben függesztessék fel. Ugy az egész közlemény, mint a mentelmi bizottság jelentésében idézett részlet, valamint az előadó úr által fölemlített egyes kitételek arra mutatnak, hogy ebben a közleményben úgy az . osztályelleni izgatás bűntette, mint a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen irányuló vétség jelenségei fenforognak. Hiszen a közlemény azt mondja, hogy ez a parlament tulajdonképpen az uralkodó osztályoknak erőszakos eszközökkel létesített : osztály-intézménye, de elhallgatja, hogy ugyanakkor a munkásság képviselői is megfelelő számban jelen vannak. (Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon. — MalasUs Géza: Nem megfelelő számban!) Azt írja továbbá: «...a leplezett diktatúrának uralmát, az uralkodó osztályok érdekében...» Ez ismét nemzetgyalázás, mert ez nem tény. (Malasits Géza: Ugyan, ugyan!) Mi legalább is úgy tudjuk, hogy nem tény, mert itt alkotmányos uralom van, alkotmányos miniszteri felelősség mellett, parlamenti felelősség mellett kormányoznak. Aza kitétel, hogy «uralkodó osztályok a maguk uralmát éppen olyan vaksággal és önzéssel szolgálják és semmizik ki a dolgozó^ magyar népet» — nyilvánvalóan éles ellentétbe állítása a vagyonos osztálynak a vagyontalan osztállyal. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Minthogy kétségtelen, hogy az idézett közleménynek ezek a kitételei, valamint az egésznek tar-
