Képviselőházi napló, 1931. XI. kötet • 1932. augusztus 12. - 1931. november 29.
Ülésnapok - 1931-122
Az országgyűlés képviselőházának 122. ülése 1932 október 28-án, pénteken. 167 tásával a nemzetgyűlés elé vigye.» Tehát már 1924-ben az akkori kormánynak egyik f tagja bejelentette itt a Házban, hogy a kormány és a kormány mögött ülő többség programmjában benne van ennek a problémának megoldása. Ennek ellenére azóta már nyolc esztendő telt el és sem ez a miniszteri ígéret, sem az azóta tett többi miniszteri ígéret beváltására nem került sor. Ismétlem, valahányszor felszólaltunk ebben a kérdésben s munkát vagy állami munkanélküli segélyt követeltünk, mindig: az volt a válasz, hogy nincsen pénz. Ezzel szemben e helyütt ismét meg kell állapítanom, — nem baj, ha századszor állapítjuk is meg ezekről a padokról — hogy olyan tékozlás folyt az adózók filléreiből összejóit állami pénzekkel, amelyhez hasonlót nem találunk a magyar töiténelemben. Volt pénz bőségesen lillafüredi fúrásra, volt pénz a freskók megfestésére, volt pénz a balatoni — Elnök: Kérem képviselő úr, méltóztassék a tárgynál maradni. Itt egy mentelmi bizottsági jelentést tárgyalunk. A képviselő úr előadása ezrei abszolúte nincs összefüggésben. Kérem, méltóztassék a tárgynál maradni. (Györki Imre: Még csak el sem kalandozott! — Zaj.) Elhiszem, hogy Györki Imre képviselő úrnak más a véleménye, de tessék csendben maradni, mert a képviselő úrnak most nincs joga szólani. Esztergályos János: Bocsánatot kérek, úgy érzem, azt hiszem, hogy a munkanélküliség problémájával, azzal az esettel, amelyet a Népszava 1931. március 3-iki számában megírt, ennek az eseménynek az előzményével szoros összefüggésben van az, amit én mondtam; mert nem lehet a kettőt különválasztani. Nem lehet behunyt szemmel elmenni az események mellett, amidőn egyik képviselőtársunkat a vádlottak padjára akarják ültetni, amikor egyik képviselőtársunkat börtönbe akarjak csukatni, mert a munkanélküliség kérdésében őszintén, becsületesen, nyiltan megmondotta a Népszava hasábjain mindazt, ami ebben az esetben elmondandó volt. Én nem akarok más útra térni, én szorosan magához a tárgyhoz iparkodom alkalmazkodni, amikor azt mondom, hogy a munkanélküliek kényszerítve voltak a Képviselőház elé jönni s a Képviselőházzal, a kormánnyal megértetni, hogy nem lehet tovább folytatni azt a politikát, amelyet tíz esztendőn keresztül folytattak ebben a Házban. Ártatlan demonstráció volt az a felvonulás, melyet az éhesek azon a napon ebben a városban rendeztek. Az éheseknek tízezernyi tömegei akartak ide eljönni a kormány elé, hogy munkát és kenyeret kérjenek a kormánytól. Ehelyett ait látjuk, hogy a kormány .pl. az optánsok ügyében lekötelezte magát, óriási összegeket, 1943-tól évenkint 17 millió pengőt kell majd fizetni az adózók filléreiből, de még e mai napjg, e pillanatig egyetlen szót nem hallottunk arról, hogy ai munkanélküliség kérdését miként és mikor akarják megoldani. Éppen ezért élesen tiltakozom az ellen, hogy itt ebben az esetben félretegyenek minden okot, amely az okozatot megteremtette. Arra kérem il z igen t. többségi pártot, vegye figyelembe a tömegnek azt a szörnyű elkeseredését, amelyet lelkéből az éhség váltott ki, értsék meg Farkas István képviselőtársamnak jogos felháborodását, midőn azt látta, hogy hatósági közegek, a budapesti rendőrség olyan magatartást tanúsított, az itt megjelent munkanélküliekkel, mint amilyen magatartást tanúsított az orosz 'i'repov a cárizmus idejében... Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék mérsékelni magát; a képviselő úr által Használt összehasonlítás sértő a hatóságra. Tessék ettől tartózkodni. (Buchinger Manó: Éljen az elnök!) Esztergályos János: Rajtam is a jogos felháborodás vett erőt, mert abban az időben, 1931 március 31-én magam is lementem az utcára és végignéztem, mit csinál a budapesti rendőrségnek néhány tisztviselője az ide jönni akaró munkanélküliekkel. Hiszen, méltóztassanak visszaemlékezni, itt ezekről a padokról tiltakoztam az ellen, hogy az államrendőrség az idejövő munkanélkülieket úgy kezelje, mint ahogy itt kezelték. Méltóztassanak csak visszaemlékezni, megemlítettem, hogy itt a: szomszédban a benzinraktár udvarába bevitték az emberek egész tömegét, ütlegelték, összeszíjazták és arcul verték ököllel az embereket. Itt tiltakoztam akkor ezekről a padokról. Átmentem a földmívelésügyi minisztérium elé, ott néhány rendőrtisztviselő állott és szinte kéjelegve magyarázták nekem azt... (Jánossy Gábor: No! No!) Elnök: A képviselő urat ismételten figyelmeztetnem kell, hogy tessék az ilyen általános gyanúsításoktól és kijelentésektől tartózkodni, különben kénytelen volnék a képviselő úrtól a szót megvonni! Esztergályos János: Én megállapítom, hogy ez velem történt meg és nem gyanúsítok, amikor ^azt mondom, hogy az egyik rendőrtisztviselő sapkáját szemére húzta és amolyan betyármódra állott szóba velem. Elnök: A képviselő urat rendreutasítom! Figyelmeztetem a képviselő urat, tessék a parlamentig illemnek megfelelő kifejezéseket használni és a házszabályokhioz alkalmazkodni, különben meg fogom vonni a szót a képviselő úrtól. (Kéthly Anna: Csak a parlamentben kell illedelmesnek lenni! A rendőrtisztviselőnek nem!) Esztergályos János: A rendőrtisztviselő velem, magyar országgyűlési képviselővel olyan hangon beszélt itt a parlament előtt, (Györki Imre: Azt szabad!), amilyen hangon egy becsületes csikós a csikajávai nem beiszél! (Derültség.) Ha tehát belőlem az egy évvel ezelőtt történt események ismertetése is felháborodást vált ki e pillanatban, százszorta jobban megérthető az, hichgy közvetlenül azokban az órákban Farkas István képviselőtársamból is kiváltotta a jogos felháborodást. Ezen az alapon tisztelettel kérem a többségi pártot, hogy ellentétben az előadó úr javaslatával. Farkas István mentelmi jogát ebben az üsryben ne függessze fel. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik! Héjj Imre .iegvző: Váry Albert! Váry Albert: T- Képviselőház! A képviselőház által eldöntendő, hogy azok a közlemények, amelyeknek tartalma miatt a budapesti királyi ügyészség Farkas István országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte, olyanok-e, hogy a vád tárgyává tett izgatás bűntettének megállapítására alkalmasak. Nincs kétség az iránt, hogy a cikknek a tárgyilagos bírálatot túlhaladó, a szenvedélyek felkeltésére és a gyűlölet kiváltására alkalmas hangja, különösen pedig azok a kitételek, hogy itt Magyarországon a kormányzat (Olvassa): »... szanálja a földbirtokosokat, segíti az ipari tőkéseket«, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) »de a 24*
