Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. dasági világrendbe, úgyhogy sokszor nemcsak törvényt alkalmazott, hanem törvényhozó is volt és dicsőséget szerzett a magyar Kúria óriási tekintélyének (Ügy van! — Taps. — Andaházi-Kasnya Béla: Ezt elismeri minden párt!) és a magyar jogi felfogás a régi jó táblabíráktól ' örökölt józanságának, bölcseségének és igazságosságának. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez igaz, de akkor miért nem küldik oda?) Leszek bátor most nyilatkozni^ hogy miért tartom mégis a parlamenti bíráskodást megfelelőbbnek. Angliában a két ház külön-külön intézi az eléje érkező összeférhetlenségi ügyeket. Tisztelettel kérdezem azoktól, akik attól félnek, hogy itt pártbíróság alakulhat, amely elnyomja a kisebbséget, vájjon hol van több garanciájuk, ott, ahol a Házak egyenként ítélkeznek, tehát, mondjuk például, itt nálunk a Képviselőház külön ítélkeznék, vagy ahol bevonják a Felsőházat is^ ami kétségtelenül megváltoztatja az egész pártrendszernek, az úgynevezett többségi alakulásnak természetrajzát, mert ez az együttes bíróság egyszerűen kizárja a pártbíróságnak és a többségi fölényes'kedésnek, valamint a kisebbség elnyomásának lehetőségét. A Felsőház rétegeződése, alakulása egészen más, mint^ a Képviselőházé. Nagyon jól tudjuk, hogy részben kinevezés, részben,,választás, részben érdekképviselet alapján áll öszsze, úgyhogy nem lehet összehasonlítani a Képviselőház természetével, egészen más természetű valami, úgyhogy a Felsőháznak az ítélkezésbe való bekapcsolása minden tekintetben megnyugtató és kifogás alá nem eshetik. Ne felejtsük el, hogy a jó bíró a rossz törvényt is jóváteszi, a rossz bíró pedig a jó törvényt is elrontja. (Jánossy Gábor: Igaz!) Nekem az a meggyőződésem, hogy amennyiben — amint hiszem — ebből a javaslatból törvény lesz, ez a törvény addig a mértékig, ameddig egyáltalában összeférhetlenségi ügyeket lehet kodfikációval szabályozni, meg fog felelni hivatásának. (Jánossy Gábor: Azt én is gondolom!) Az összeférhetlenség elsősorban erkölcsi kérdés és csak másodsorban jogi kérdés. (Ügy van! jobbfelől.) Minden embernek és az országgyűlés tagjának elsősorban az - ő gondolkozása a törvénye és az ő lelkiismerete a bírája. (Ügy van! jobb felől.) Lehet ugyan törvényt hozni, törvények keletkezhetnek és elmúlhatnak, de az az egyetemes erkölcsi emberi szabály, amelyre bátor voltam most hivatkozni, sohasem fog megváltozni. Az igazi civilizációnak és a magasabb színvonalú embernek az a morálja, hogy a jogokból kevesebbet vegyen igénybe, mint amennyi megilletné, a kötelességből pedig lehetőleg többet teljesítsen. (Jánossy Gábor: TJgy van! Gyönyörű axióma!) Az összeférhetlenségi törvények nem mehetnek ilyen messzire, megelégszenek — amint hogy ez a törvény is megelégszik — avval, hogy nem kívánják több kötelességteljesítését senkitől sem, mint amennyivel tartozik, de megkívánják, hogy több jogot ne gyakoroljon, mint amennyi megilleti, és úgy éljen, hogy ne éljen vissza a jogokkal, ne éljen vissza helyzetével, kedvezményes állásával, hanem ellenkezőleg, azt a kategorikus imperativust tartsa szem előtt, hogy aki itt van az országgyűlés Házában, az mindig az egész nemzetnek, a nemzet egyetemes érdekeinek a képviselője» és a szerint ítélnek meg egy nemzetet, egy országot, hogy milyen erkölcsi színvonalat nyújt az ő képviselete, a szerint ítéli meg a külföld is az országot. Es különösen ma, a mi nyomorúságunk: sorsdöntő napjaiülése 1932 június 17-én, pénteken. 69 ban fontos szempont ez, amikor elvesztettünk rengeteg sok anyagi javat, de meg kell őriznünk azt az erkölcsi örökséget, amelyet szén-; tül vettünk át és amelyet éppen és sértetlenül kell utódainknak átadni, (filénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Ház! Kassay képviselő úr tegnapi nagyon értékes felszólalásában azt állította, hogy a javaslat nem szolgálja az országgyűlési tagok függetlenségét és kiszolgáltatja a kisebbséget a többségnek. Egyidejűleg azonban elismerte, hogy az előző törvényben, tehát az általa gyöngynek nevezett és magasztalt 1901 : XXIV. tcikkben a képviselői függetlenségnek kevés garanciája volt. Nem tudnám feltételezni az ellenzék egyetlen tagjáról sem azt, hogy letett esküje és jobb meggyőződése ellenére döntsön valamely eléje kerülő ügyben és nem látom annak a beállításnak lehetőségét és még távoli indokolását sem, hogy a többség tagjairól csak azért, mert a többség tagjai, feltételezhesse valaki, hogy tisztán többségi okból és többségi alapon megszegik esküjüket és nem úgy fognak ítélkezni, amint lelkiismeretük és becsületük parancsolja. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Rassay igen t- képviselőtársam a profeszszor-kérdést is kegyes volt sorompóba léptetni a javaslat ellen. Elismerte ugyan, hogy a professzorok emelik a Ház nívóját, de — úgymond — mi nem tudományos társaság akarunk lenni. Viszont említette, hogy a professzorok függőségi viszonyban vannak. Bocsánatot kérek, de újból felemlítem, hogy az új francia kormánynak nyolc tagja tanár (Egy hang a jobboldalon; Sok a miniszter Franciaországiban.) és ismét kérdezem: ha Franciaország nem fél a professzoroktól, miért féljünk mi ezektől a professzoroktól ? (ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hát okot adtak ezek a professzorok valamikor is arra, hogy féljünk tőlük? (Györki Imre: Nem félünk tőlük, csak összeférhetlenek ! — Váry Albert: Nem összeférhetlenek, ha már ki vannak nevezve! — Buchinger Manó: Az egységespártól félünk, nem a professzoroktól! — Györki Imre: Amikor vizsgáztunk, akkor sem féltünk tőlük! — Derültség-) Nagyon helyesen idézte Rassay képviselő úr Deák Ferencnek azt a mondását, hogy nem az, aki elnyert valamely állást, hanem inkább az, aki el akar nyerni valamely állást, jut függőségi viszonyba. A profesz* szórok már elnyerték az állást, hol van tehát a függőség? És tisztelettel kérdezem: amikor a múltban annyi professzorunk ellenzéki képyi* selő volt, mint például Szilágyi Dezső, Sághy Gyula, Földes Béla. (Simon András: Kmetty Károly!) Kmetty Károly is, (Jánossy Gábor: Ellenzéki professzor ma is lehet képviselő!) hol van a nagy függőség a kormánytól? Emlékezzünk csak vissza, hogy a nemzeti mozgalomnak és ellenállásnak, az önálló vámterületnek és más fontos kérdésnek ezek a professzor urak voltak a legelszántabb és legkövetkezetesebb bajnokai. (Jánossy Gábor: Ebben is igaza vanij Emlékezzünk csak vissza tavaly előtt történt, hogy egy sebészprofesszort nevezett ki a kormány — a nevét nem akarom említeni —

# s .az egyetem milyen ellenállást fejtett ki a miniszterrel szemben. A maga autonómiájára hivatkozva, minden követ megmozgatott, szinte forradalom volt az egyetemen, szemben a kormánnyal. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Hol van a függőség még olyan professzoroknál is, akik imíég nem képviselők, tehát akik még inkább függhetnek^ a kormánytól, mint azok, akik már képviselők ?