Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

70 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. Azt méltóztatott tegnap mondani Raseay Károly képviselő úrnak, hogy a Képviselőház színvonalát emelné a professzorok jelenléte. Legyünk őszinték és valljuk be, hogy a titkos választás, ami remélem, nemsokára be fog következni, (Malasits Géza: Azt nem remélni kell, meg kell csinálni!) a Képviselőház színvonalát különösen kezdetben nem olyan irányban fogja befolyásolni, hogy a színvonalat minden tekintetben emeli. (Petrovácz Gyula: Ha nem lesz lajstromos. Ha lajstromos lesz, igen!) Kérdezem, vájjon nem fontos erkölcsi, szellemi es nemzeti érdek-e az, hogy az országgyűlés színvonalát éppen a nemzet legkiválóbbjainak bevonásával állandóan emeljük? (Ügy van! a jobboldalon.) f A Felsőházról is kegyes volt megemlékezni Rassay Károly t. képviselőtársunk. Azt monhotta, hogy a Felsőház törvényt kritizál és kormányt buktat, tehát egyenrangú a Képviselőházzal, összeférhetlensége mégis eltérően van szabályozva. Bocsánatot kérek, a Felső; háznak tényleg van rangja, nagyon előkelő Ház, előkelő testület, (Jánossy Gábor: Méltóságos!) hatásköre és hatálya azonban sokkal gyengébb, mint a Képviselőházé. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Igaz ugyan, hogy a Felsőház kritizálhat, az is igaz, hogy valamely határozatot visszaküldhet, azonban a Képviselőház a Felsőház ellenére is alkothat törvényt (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és — ami a legfontosabb, mert ez az impérium kulcsa — a költségvetés megállapítása egyedül a Képviselőház szuverén joga. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Nincs tehát egyenrangúság a hatályosságban és így természetes, hogy a szabályozás sem lehet egyforma, mert á két Ház sem egyforma. A Felsőház összeállítása és természete egészen más, mint a Képviselőházé, tehát világos, hogy a két különböző testületet száz százalékra egyformán szabályozni nem lehet, — bár itt is megemlítem, hogy a módosítás, amelynek mindig az enyhítését panaszolják, e tekintetben is lényegesen szigorította _ az Összeférhetlenséget éppen a Felsőház tagjaira nézve. (Úgy van! a jobboldalon. — Gr. Hunyady Ferenc: Nagyon helyes volt!) Rassay mélyen t. képviselőtársam tegnap a 7. § harmadik bekezdésének bírálatával is foglalkozott, elmondván, hogy e szakasz szerint nem összefér h étlen az olyan megbízás, amely az országgyűléstől ered, s ebben a kapcsolatban a közjegyzőket említette. Én azt hiszem, hogy ez kétségtelen tévedés, (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) mert sértés volna, ha magyarázni is merészelném vagy akarnám, hogy a közjegyzőség nem megbízás alapján keletkezik; (Simon András: Jogi abszurdum, amit mondott!) hanem kinevezés alapján, a kinevezés pedig nem a Háztól, hanem a minisztertől függ. Az idézett szakasz égészen másra vonatkozik; nem a közjegyzői kinevezésekre, hanem csak bizonyos ad hoc. megbízásokra. Ez így volt a múltban is és ezt nem is lehet másképpen szabályozni. Azt kérdezte t. képviselőtársam a 20. §-nál. amely a köztisztességi szakasz, hogy mi az köztisztesség s azt a felhívást intézte a kormányhoz, hogy tessék taxatíve felsorolni, nem nedig a többségi párt kegyétől függővé tenni, hogy mi az a köztisztesség. Szerény véleményem szerint ezt taxatíve felsorolni sem mi nem tudjuk, sem soha senki nem tudta és nem fogja tudni soha. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet paragrafusokba önteni. A köztisztesség valami egészen különös dolog, egyéni dolog (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ennek nincs, soha nem is volt kötött jogszabálya. Különben is a törvény világosan megmondja, hogy az eljárás oka, célja vagy módja ütközik a köztisztességbe. (Gr. Hunyady Ferenc: Csökkenő értékelési tendenciával!) Bocsánatot kérek, ez arra vonatkozik, — s ezt csak esetenként lehet megállapítani — ha valaki például arra használja fel az országgyűlési tagságát, hogy az illető hatóságot megfélemlíteni akarja, jogtalanul befolyásolni akarja, vagy sértegeti. Ez körülbelül köztisztességbe ütköző eljárás, mert sok olyan eset van a világon, amikor nem az a fontos, hogy mit cselekszik az ember, hanem az, hogy hogyan cselekszi, (Szeder Ferenc: És ki cselekszi!) amiként nemcsak ízlésbeli kérdés, hanemha társadalom fennállásának egyik alaptörvénye és a kultúra haladását nem a rádió és nem a drótnélküli táviró jelzi, hanem miként, hogyan érintkeznek emberek emberekkel, nemzetek nemzetekkel. Sajnos az utolsó évtizedekben (Gr. Somssich Antal: Nagyon lecsúszott!) láthattuk, hogy hiába jönnek a találmányok csodái, ez a miként az érintkezésben, az igazság keresésében, a jogok és kötelességek méltányos megosztásában, századokkal visszaesett. (Ügy van! Ügy van!) Addig nem is lesz jobb világ, míg ennek a világköztisztességnek a mikéntjét nem fogják kellő mértékben helyreállítani. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gr. Hunyady Ferenci: Ezt keressük mi!) Azt mondotta Rassay Károly igen t. képviselőtársam, hogy az összeférhetlenségi bíróság a függetlenség semmi attribútumával nem rendelkezik. Felemlítette, hogy elnöki kinevezésen alapszik és azt kérdezte, hogy hol van a magyar elnök a speakertől? Én nagy tisztelője, sőt csodálója vagyok Angliának, gyönyörködöm nagyszerű civilizációjában, patinás tradícióihoz való hűséges ragaszkodásában, a Great Britain világbirodalmat alkotó és fenntartó politikai művészete előtt meghajlok és általában szinte elfogódottsággal szemlélem az angol géniusznak • minden megnyilvánulását. Legutóbb is csodálattal néztem, hogy milyen államművészettel és bölcseséggel tudták a zuhanásnak indult fontot ismét felemelni és meghajlok az államférfiúi nemcsak művészet, hanem az angol nemzeti érzésnek ama nagyszerű megnyilvánulása előtt, amikor MacDonald, az angol miniszterelnök otthagyta pártját, múltját és népszerűségét, (Gr. Hunyady Ferenc: Ez az, amit Károlyi Gyula elmulasztott!) mikor ez nemzetének egyetemes érdekében állott. Ez az angol példa mindenkit tiszteletre és csodálatra ragad. (Gr. Hunyady Ferenc: Ha Károlyi Gyula ezt megcsinálta volna, ma nem volna ilyen harc! — Farkas Gyula: Csakhogy MacDonaldnak volt kihez csatlakoznia, de Károlyi Gyulának nem! — Zaj.) Angliában a bíró fejedelmi fizetéssel talárban és parókával trónol- Anglia gazdag, hatalmas ország, a trianoni Magyarország pedig kicsiny és szegény. Mégis mint magyar nemzetemnek alázatos fia, azt állítom, hogy a mi erkölcsi életünk, a mi tisztességünk, a mi becsületünk, a mi igazságunk, a mi gondolkozásunk, a mi igazságszolgáltatásunk, a mi tisztviselőinknek kötelességteljesítése általában a magyar polgárságnak kötelességteljesítése nem áll semmiben sem Anglia mögött. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ne hajoljunk meg minden idegen eszmények és idegen