Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

66 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. sok (Zaj a baloldalon.) ottmaradhatnak az idők végéig, viszont azok, akiknek nincs priuszuk — hogy így fejezzem ki magamat — közgazdasági téren, akár Matuzsálem korát is elérhették volna s magyarul Nachwuchsról, utánpótlásról nemcsak gondoskodás nincs, hanem egyenesen megtiltatott ez. És nem tudom hány nevet méltóztatott az előbb említeni, de 38 beati possidentesnek... (Gaal Gaston: Egy embernek volt 38 állása! Nem 38-nak egy-egy!) Az nem olyan nagy baj, ha egy ember tölt be 38 állást, mert ez az egy ember nem tud annyi kárt okozni 38 helyen, mint 38 ember egy-egy helyen. (Zaj és derültség. — Gaal Gaston: Nem egészen helyes az okoskodás! — Halljuk! Halljuk!) T. Ház! Rákosi Jenő annakidején az «Esti Újság» című lapban egy cikket írt, amelynek az volt a címe: «A becsületes ember». Azt mondotta Eákosi Jenő, hogy a magyar anyák ne szüljenek többé gyermekeket. (Nagy Emil: Könnyű azt mondani!) Felesleges ez, úgymond Rákosi, úgysem lehet becsületes ember, mert Lengyel Zoltán magának foglalta ezt le és betöltötte a becsületes ember hivatását és szerepét. (Derültség.) Persze, a régi időket kell ismerni, hogy megérthessük, hogy abban az időben milyen indoka, milyen jogosultsága, milyen értelme volt ennek a cikknek. A régi javaslat szerint ezek a kedvezményezett törvényhozók valahogy szintén úgy álltak, hogy «a közgazdasági szakember», «a vállalatban helyet foglalható ember», a «monopolista», «az ősi jogon külön kedvezményeket élvező országgyűlési tag», kizárva azt, hogy más ember, legyen az Necker, vagy nem tudom micsoda közgazdasági lángelme vagy tekintély (Jánossy Gábor: Teleszky!) bejuthasson valamely vállalat vezetőségébe, igazgatóságába, felügyelőbizottságába, vagy pedig állandó javadalmazással díjazott tisztségbe. (Andaházi-Kasnya Béla: Nem muszáj képviselőnek lenni!) Wolff Károly t. képviselőtársammal együtt bátrak voltunk egy módosítást benyújtani, — és ez a jelenlegi 10. § jelentősége — amely megszorította ezt az állapotot, vagyis nem engedett semmiféle kedvezményt s előnyöket a régi jogosoknak, hanem egyforma elbírálás alá veszi azokat, akik megtartani akarják az állást, azokkal, akik elvállalni akarják az állást, tehát úgy a múltra, mint a jövőre vonatkozólag egyaránt hírálja az esetet és a bejelentési kötelezettségnek mindenkire való kiterjesztéssel (Jánossy Gábor: "Ügy van!) meggátolja az ilyen igazságtalanságokat, előjogokat és azt a külön helyzetet, amely a törvényen kívül vagy a törvényen felül akarván állni, magának egészen külön jogkedvezményeket akar biztosítani. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter:^ Ez is külön szigorítás!) Ez nagyon mélyrehatód szigorítás és merem állítani azt, — azt hiszem a távollevő Wolff Károly képviselőtársam nevében is nyilatkozhatom — hogy ezért a módosításért egész bátran vállalhatjuk a felelősséget. Igaz, hogy eszközöltünk ezen a szakaszon más módosítást is. Például az eredeti javaslat úgy szól, hogy nem lehet stb. stb. «aki korábban hivatásszerűen nem tevékenykedett» és úgy szólt, hogy «ennélfogva megállapítható, hogy a megbízást egyedül országgyűlési tagságára nyerte». Bocsánatot kérek, kérdem, mi az a hivatásszerű tevékenykedés? Akkor végül is nem lehetne senki hivatásszerűen tevékenykedő, aki nincsen cégjegyezve, vagy nem magántisztviselő. Elvégre el lehet képzelni, hogy | van egy tudós, egy nemzetgazda, egy művelt ember, aki érdeklődik a közgazdasági kérdések iránt s nagyon komolyan, mélyen és behatóan foglalkozik gazdasági kérdésekkel. Kérdem, ki fogja azt megvizsgáztatni? Elméleti és gyakorlati vizsgát fognak letétetni az országgyűlés tagjaival és akkor egyest, kettest, hármast vagy négyest fognak neki adni, aszerint, hogy letette-e a vizsgát, megfelelt-e a hivatásszerű gazdasági hozzáértésnek. (Nagy Emil: De sok szekunda lenne!) Attól félek, hogy nem lenne szekunda egy sem és akkor ez is szankció nélküli törvény volna. Viszont azt a meghatározást, hogy: «ennélfogva», nem lehet olyan merev következtetésként odaállítani, amely eldöntse a kérdést. Sokkal helyesebbnek találtuk tehát azt, ha az «ennélfogva» kifejezést kihagyjuk és az «egyedül» szó helyébe a «főként» szó kerül. Azt ugyanis alig lehetne eldönteni, hogy «egyedül» országgyűlési tagságára való tekintettel, kapta-e valaki a megbízatást vagy alkalmazást, vagy más szempontok is közrejátszottak-e. Ha azonban a «főként» szó van a szakasz szövegében, ezzel a bíróságnak lehetőség t

adatik az eset összes körülményeinek mérlegelésére. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezt is nehéz megállapítani!) Nehéz, de sokkal könnyebb, mintha az «egyedül» megjelölést használjuk. (Zaj a középen.) Az egész vonalon mindenütt szigorítás történt. Azért ragadom ki ezt a példát, hogy a javaslat új szövegét a régivel szembeállítva, megdöntsem azt a vádat, mintha a módosítások az eredeti javaslat lényegét a maga mivoltából kiforgatták volna. Az a jó törvény, amely szigorú ott, ahol szigorúnak kell lennie és enyhe ott, ahol enyhének kell lennie, mert, mint említeni bátor voltam, a törvény nem cél, hanem eszköz, bár a legmagasabb erkölcsi eszköz és az a legjobb törvény, amely ezt az eszményi célt minél inkább megközelíti. Foglalkoznom kell egy érdekes kérdéssel, éppen a Képviselőházban. A javaslat indokolása dr. Haendel Vilmos debreceni egyetemi professzornak 1903-ban a «Parlamentarizmus» címen megjelent munkájával foglalkozik és idéz belőle egyes részleteket. Méltóztassék megengedni, hogy ebből az éles színekkel festett kép; bői egypár adatocskát a mélyen t. „Ház elé hozzak. Elmondja a szerző, hogy kellő biztosítékok hiányában hová fajulhat a parlamentarizmus. Rámutat a függési viszonyra, amelyben a képviselő választókerületének közönségével áll. Ez a függőség — úgymond — a képviselőt önkéntelenül sodorhatja : abba az irányba, hogy választóinak kívánságát minél inkább kielégítse. A tudós professzor ezt a könyvet 1903-ban, tehát majdnem 30 esztendővel ezelőtt írta. 30 esztendő az egyes ember életében igen jelentős időszak, de a nemzetek életében röpke pillanat. Mégis, trianoni Magyarországon az; utolsó 30 esztendő olyan mérhetetlen távolságot jelent, amelyet csak csillagászati méretekkel lehetne megérzékeltetni és megeleveníteni. (Ügy van! jobbfelől-) Hát ha a tudós professzor ezelőtt 30 esztendővel ezeket mondotta, vájjon mit szólana ma, a szomorúság, nyomorúság, szegénység, lerongyoltság eme korszakában? Mit beszélhetne ma arról, hogy a képviselő mennyire igyekszik választóinak igényeit kielégíteni és mennyire kell, hogy ezeket az igényeket, amenynyiben jogosak, igazságosak és méltányosak, igyekezzék kielégíteni? (Jánossy Gábor: Úgy van!) A választók? Bocsánatot kérek, például