Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

Az országgyűlés képviselőházának 106. Budapesten, vagy ott, ahol titkos szavazás van, ki tudja, hogy ki az ő választója, és ha tudná is, szabad-e megkülönböztetni hozzánk forduló polgártársainkat a szerint, vájjon ránk szavaztak, vagy nem szavaztak ránk. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Avagy ilyen kérdésekben szabad-e a pártszempontoknak dominálniuk, nem pedig az emberi együttérzésnek és a nemzeti szolidaritásnak, amely nem pártok szerint tagolja az embereket, hanem a becsületes emberi lelkeknek megérzése és megértése szerint? Es vájjon veszedelem származhatik-e abból, ha valakin segítünk, akinek nincsen kenyere, foglalkozása? Nem kell mondanom a mélyen t- Ház nagyrabecsült tagjainak, hogy hányan fordulnak hozzánk ilyen kérdésekben. Hiszen itt volt például a malomellenőri kérdés — hogy ezt kiragadjam a többiek közül. Egész ezredek, dandárok és hadosztályok alakulhatnak azokból, akik mind malomellenőrök akarnak lenni. (Jánossy Gábor: Mert nincs kenyerük!) Hát veszélyezteti az a képviselő függetlenségét, ha annak a szenvedélyes vagy kényszerű malomellenőrjelöltnek igyekszik előmozdítani a kenyérkérdését, vágyát és családjának megélhetését? (Jánossy Gábor: Ha jó módban volna, egy sem menne a képvislőhöz!) Nem az a baj t. Képviselőház, hogy akarunk embertársainkon segíteni, (Propper Sándor: Ide juttatták az országot!, — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem az a baj, hogy nem tudunk embertársainkon segíteni. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Ettől ne féltsük a képviselők függetlenségét, mert amikor hitet és reményt öntünk polgártársaink lelkébe, nemcsak a jelennek, hanem a jövőnek is szolgálatot teszünk, mert könnyítjük azt a rettenetes várakozási időt a mai szomorú napok és a leendő szebb és jobb idők között. Egy kritériuma van ennek a kérdésnek: a tisztaság és a tisztesség parancsa, hogy tudniillik más ' részére se kérjünk olyant, amit a magunk részére nem lenne szabad kérnünk, viszont a magunk részére ne akarjunk olyant kapni, amit más részére sem szabad kérni. {Igaz! Ügy van! jobb felől és a középen.^ Ez a törvényjavaslatnak erkölcsi parancsa, categoricus imperativus-a (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) és ebben^ a mondatban benne van a törvényjavaslat egész lényege. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Ugyanez az erkölcsi szabály irányadó a sokat vitatott ügyvédképviselő-kérdésben is. En mint ügyvéd nem tartom ildomosnak, — amikor de sua re agitur, tehát az én dolgomról van szó — hogy ezzel a kérdéssel hosszasan foglalkozzam, és nem is említettem volna fel, ha tegnap Rassay Károly igen t. képviselőtársam nem foglalkozott volna az ügyvédkérdessel, amelynek során azt mondta, hogy ő nem syakorló, csak adófizető ügyvéd. Ez egy nagyon szép stallum, irigylem és irigyeljük mindannyian öreg ügyvédek akik évtizedek óta dolgozunk a köz szolgálatában, a jog érvénye sítésében és az igazság keresésében, de megöregedve, még mindig nem jutottunk olyan anyagi helyzetbe, hogy anélkül, hogy az ügyvédséget gyakorolnók, adót fizethessünk, mert — sajnos — dolgoznunk kell azért, hogy a mindennapi kenyeret megkereshessük és hogy adónkat meg tudjuk fizetni. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a közében. — Andaházi-Kasnya Béla: Nincs mit tapsolni! Ott lehet hagyni a mandátumot, és azt az időt fordítsák vagy önkeresésre! Tessék vagyonkeresésre felhasz- » ülése 1932 június 17-én, pénteken. 67 nálni! Aki nem tud megélni a képviselői fizetésből, az hagyja ott a képviselőséget! — Felkiáltások a közéven: Festő! — Andaházi-Kasnya Béla: Az nem összeférhetlen! Én nem járok ki! — Zaj. — Elnök csenget-) Egyet mondhatok: attól az időtől, amikor először voltam képviselő, egészen addig, míg az utolsóelőtti ciklusban képviselő lettem, körülbelül 20 esztendei időköz telt el. Merem állítani jó lélekkel és felemelt fejjel, hogy mielőtt most újonnan bekerültem a Házba, hasonlíthatatlanul több ügyem volt. mert több ügyet vállaltam, mert több ügyet vállalhattam, mert itt az egyéni kényességnek, az összeférhetlenségi tiszteseégi érzésnek szigorú kritikája a helyes mértéket állapítja meg. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) És ha azt méltóztatik mondani, hagyjam ott a képviselőséget, én úgy érzem, nem keli otthagynom, mert mint a Háznak igénytelen tagja és mint a magyar ügyvédségnek igénytelen szolarája nemcsak itt a Házban, hanem mindenütt becsületesen és tisztességesen teljesítem kötelességemet. (Elénk helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) Azt méltóztatnak mondani, hogy necsak ügyfél-egyenlőség legyen, hanem ügyvédegyenlőség is legyen. Az imént voltam bátor erről nyilatkozni. A tisztességes lelkű, ép erkölcsi érzésű képviselő-ügyvéd már nem ügyvéd-egyenlőségben, hanem ügyvéd-egyenlőtlenségben él, (Simon András: Világos dolog!) mert rosszabb helyzetben van, mint a nem képviselő ügyvéd. (Andaházi-Kasnya Béla: Ezt az összeférhetlenségi törvényt nem az ép erkölcsűekre csinálják!) Méltóztassék megnézni a nagy pereket és a nagy ügyeket, méltóztatnak majd látni, hogy nem képviselő ügyvédek azok, akik ezeket az ügyeket viszik, (Váry Albert: Ez az igazság!) mert a kép viselő-ü svédek a maguk örökölt kari tisztaságával és az ügyvédi tradiciók szentségének megőrzésével mindig tudják, hogy mi a szabadnak és mi a nemszabadnak parancsa. (Ügy van! Ügy van! jobbfelŐl. — Propper Sándor: Mégis annyira törik magukat a mandátumok után! Hogy van ez? — Zaj. — Elnök csenget.) Én hosszú ügyvédi gyakorlatom alatt a társadalom minden elemével találkoztam. Mondhatom, hogy majdnem a legmagasabb körök szédítő, magaslatából kezdve végig, végig a társadalmi ranglétrának minden rétegéből fordultak hozzám, és méltóztassék elhinni, gróf Hunyady Ferenc képviselő úr, azt, hogy a régi üsryvéd, úgy, mint a régi sebész. az életet nem elméletből, hanem gyakorlatból ismeri. Mi a magunk röntgenkészülékével belátunk az emberi élet minden szövevényébe és alakulásába, és méltóztassanak elhinni, hogy valamint Isten előtt egyenlők vagyunk, érmúgy egyenlők vagyunk az emberi gyarlóságainkban, hibáinkban is. Tisztelettel hajlok meg az erények előtt is, de ne méltóztassék azt képzelni s még kevésbbé hangoztatni, hofrv az a szerény, de régi magyar társadalmi rend. a magyar ügvvédi rend, amelynek

1 Kossuth Lajos, Deák Ferenc, és más halhatatlanok voltak a képviselői, nem illenék bele a parlamentbe és nem ütné meg a legmagasabb erkölcsi mérték szabályait. Nekünk e tekintetben nem kell más rendekkel, osztályokkal vasrv rangokkal szemben pirulnunk. (Ügy van! jobb felől. — Gr. Hunyady Ferenc: Én csak az ügyvédi visszaélések ellen harcolok! — Zaj a haloldalon. — Nagy Emil: Rubineknek az ügyvédséghez semmi köze nem volt! Azt csinálhatta volna, bárki, az nem volt jogi munka!