Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-106

64 Az országgyűlés képviselőházának 106. ülése 1932 június 17-én, pénteken. törvényt szerkeszteni, de különösen nehéz az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségét minden tekintetben teljesen és helyesen kodifikálni. Van olyan felfogás is, — nem ritkán hallatja hangját — hogy olyan törvényt kell készíteni, amely az élet minden eshetőségére kiterjed. Soroljon fel minden elképzelhető lehetőséget, — ez a skatulyázásnak és a rubrikázásnak merev rendszere — a régi Korán-elv, hogy: vagy benne van a Koránban, vagy nincs benne a Koránban, quod non est in actis, non est in mundo. Ilyen törvényt nem lehet szerkeszteni, hiszen a földön nincsenek örök törvények és nem született még meg olyan törvényhozó, aki az életnek minden lehetőségét eszkomptálhatta volna s olyan törvényt szerkesztett volna, .amely minden esettel szemben alkalmazható és helytálló. (Ügy van! Ügy van!) Mikor még fiatal jogvédő voltam, volt Nagyváradon egy öreg kemény vizsgálóbíró, -j- Váry Albert képviselőtársam ismerte az öreg urat. Azt mondta nekem egy bizalmas pereiben: «Kedves öcsém, az volna jó, ha körülkeríthetném a várost és a kapu kulcsát zsebretenném; akkor valahogy rendet tudnék teremteni.» Olyan törvényeket nem lehet szerkeszteni, amelyek körülkerítik az egész életet s a törvényhozó és a bíró kulccsal a zsebében mindig elevenek és holtak fölött ítélne. Ügy járnánk, mint a germán mitológia óriása, aki bunkójába mindennap egy vasszeget vert bele azért, hogy az súlyosabb és keményebb legyen; az eredmény pedig az lett, hogy a szegektől széjjelhullt a bunkó. Valamikor a kis lutrin — méltóztatnak emlékezni — kilencven szám volt. Volt olyan okos ember is, aki mind a kilencven számot megtette, úgy gondolkozván, hogy biztosan ki fog jönni valamelyik szám. Ki is jött, de annyiba került, hogy a szerencsés nyerő tönkrement a szerencsébe. Ezzel a mindent meglátni és megfogni akaró véglettel szemben van egy másik extrém álláspont, amely azt mondja, hogy nem kell külön taxatíve szabályozni, elég csupán elvi szempontot felállítani, amely elvi szempont azután vonatkozhassék minden^ esetre; a bíró majd az ítélkezés során indukálva az esetet & felállított alapnormára és a dedukció segélyével alkalmazza a szabályt az előtte levő, bírálatot kívánó esetre. Ismerünk szabályozást is, amely ^ testhez szabta a törvényhozást, bizonyos személyekre, és bár azt mondta mélyen t. Kassay képviselőtársam, hogy a mostani 1901 : XXIV. összeférhetlenségi törvény a Corpus Jurisnak gyöngye, mi, régiek, akik emlékezünk ennek a törvénynek keletkezési idejére, elmondhatjuk, hogy bizony, ez a gyöngytörvény személyekre volt szabva és az egyes szakaszoknál akkor mindenki tudta, hogy kire készült az illető szakasz. (Györki Imre: Most is lehet tudni! Most is éppígy van! — Zaj.) Bocsánatot kérek, erről a gyöngytörvényről még később fogok szólani. (Propper Sándor: A 10. § például Weltnerre készült! — Györki Imre: Kállay-szakasz, Schandl-szakasz ! — Andaházi-Kasnya Béla: Lakatos-szakasz! — Zaj. — Gaal Gaston: Tárgyilagosan beszél, ne zavarják! — Halljuk! Halljuk!) Végeredményben annak a gyöngyékszernek, amelyet a szép hölgy hófehér nyakára teszünk, nem az a hivatása, hogy hurok legyen és minden áron megfojtsa azt, akinek a nyakára a gyöngyöt illeszteni akarjuk. Különben is ennek a régi törvénynek rettenetesen sok hibája van. Felemás törvény: van ugyan kettős taxációja is, de nincs átfogó, szerves helytálló rendszere. (Gaal Gaston: Az a nagy hibája, hogy sohasem hajtották végre. — Jánossy Gábor: Minden törvénynek az a hibája! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nincsen szankciója. Ott van például a 13. §, (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem lehetett végrehajtani!) amelynek egyáltalán nincs szankciója. Hogyan lehet egy törvényre azt mondani, hogy jó, amelyet úgy szerkesztenek, — már előre — hogy ne lehessen végrehajtani, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) amely felállít ugyan tilalmat, de — akár. mulasztásból, akár szándékosságból — nem gondoskodik arról, hogy a tilalom megszegőjével szemben meglegyen a megtorlás lehetősége, a szankció. Ez a törvény olyan háló volt, amely a nagy halat nem fogta meg, a kis halat is alig fogta meg, a vége pedig az lett, hogy a háló összebogozódott a legtöbb esetben és az a veszély fenyeget, hogy a háló elszakad. Ne^ akarjuk ezt a régi, rossz hálót a novella foltjával rendbehozni. Már a Szentírás is azt tanítja, hogy az ócska zsákra ne varrjunk új foltot, mert a régi foszladozó szövet nem bírja ki az új szövetet. Ez a régi törvény egy oszladozó-foszladozó, idejét múlt alkotmány, ezt nem lehet novellával sem erősíteni, sem felújítani. Nincs az a törvényhozói steinachizmus, amely az elavult, rossz törvényből életképes jogszabályt volna képes alkotni. (Ügy van! Ügy van!) A régi öszszeférhetlenségi törvényt félre kell tenni és újjal kell pótolni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem azért kell félretenni, mert régi, hanem azért, mert nem jó és nem azért kell törvényt hozni, hogy mindenáron újat teremtsünk, hanem azért, hogy jó törvényt alkossunk. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Ennek a javaslatnak főelve — és ez a javaslat uralkodó gondolata — az, hogy az országgyűlés tagjának függetlenségét biztosítsa, minden irányban biztosítsa s olyan helyzetbe akarja hozni a törvényhozót, hogy felelősségteljes és nemes hivatásában egyedül a nemzet egyetemes érdekeinek szolgálhasson^ és e tekintetben ne befolyásolhassa, még kevésbbé irányíthassa semmiféle melléktekintet. Legyen független, ami annyit jelent, hogy ne függjön senkitől, sem államtól, sem hatóságtól, sem hivatalos közülettől, sem érdekképviseletektől, sem anyagi szempontból, sem gazdasági vonatkozásoktól; ne követ legyen, aki utasításra dolgozik, hanem képviselő legyen; ne legyen sem önmagának, sem más távollevőnek követe, mint a régi nomenclatura mondotta, hanem legyen és egyedül az legyen: a mindenütt jelenlevő, ezer sebből vérző, megcsúfolt, megtiport, igazságtalan határszabályozás által tönkretett, de a feltámadásában örökké bízó Magyarországnak, NagyMagyarországnak hűséges, becsületes fia. {Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Gaal Gaston: 38 Igazgatósági tagsággal! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Most ez mind revízió alá kerül! Aki ^ ezt a törvényt elolvassa, az tudja, hogy revízió alá kerül. — Jánossy Gábor: Kostavizsga lesz! — Gr. Hunyady Ferenc: Attól félünk, hogy a rosta lyukai igen nagyok lesznek!) Hogy milyen nehéz az összeférhetlenség helyes szabályozása és hányféleképpen történhetik, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ahány ország, annyiféleképpen szabályozza az összeférhetlenségi jogot. Kiemelem e helyütt Olaszországot, ahol a fasiszta uralom egyáltalában eltörölte az összeférhetlen-