Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

60 Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1932 június la-án, csütörtökön. két hét múlva itt az aratás, lesz-e intézkedés arra nézve, hogy a ibelföidi fogyasztásban a búza bizonyos minimum alá ne szálljon, nehogy megtörténjék velünk, hogy 5—6—7 pengőért legyünk kénytelenek azt a búzát odaadni, hogy legszükségesebb adósságainkat kifizethessük? Mi a külföldnek devizával, valutával fizetni nem tudunk, tehát azokat a fizetéseket, amelyek okvetlenül fizetendők, árukban kellene fizetnünk. Ez volna esetleg az a megoldás, amellyel ezt az áresést el lehetne kerülni. De természetesen szükség volna arra is, hogy ezek az államok a búzát bizonyos megfelelő árakon vegyék át. Ha például 20 pengő árban vennék át kamat fejében, ebbe mi is belemehetnénk, de ők is, hiszen amikor ők azt a kölcsönt adták a legtöbb gazdának és az országnak, akkor a búza ára nam 20, hanem 30 meg* 35 pengő volt, tehát ők még mindig jól járnak. Ügy tudom, hogy például a holland hitelezők hajlandók lettek volna, vagy hajlandók volnának talán még mindig a kamatokat, amelyek most nemsokára esedékesek, búzában átvenni, még pedig a búzát 20 pengővel számítva. Ha ez az ajánlat elfogadtatnék, ha ez tényleg megtörténnék, ebbe bele lehetne menni. Igaz, hogy tudtommal csak 500.000 métermázsa búzáról volna szó, de ez is valami, és ha hirtelen összevásárolnák a kisgazdák feleslegeiből ezt a mennyiséget, ezzel már nagyon sokat lehetne a helyzeten enyhíteni. De ezenfelül a belföldi fogyasztás megszervezésével szintén nagyon lehetne a bajokon segíteni, az árakat meg-felelő nívón tartani. Az államnak különböző intézményei, kórházai, közüzemei vannak, amelyeknek élelmezésére meglehetős nagy mennyiségű gabonára van szükség. De ezenfelül előreláthatólag, valószínűleg a jövő esztendőben is a téli inség enyhítésére némi gabonára lesz szükség. Ezeknek a mennyiségeknek megfelelő áron való megvásárlásával szintén lehetne a mezőgazdaság helyzetén segíteni. Tessék ezeket a mennyiségeket most közvetlenül az aratás után megvásárolni és ezzel megakadályoni azt, hogy a búza ára egy minimum alá menjen. Mindenesetre szerves és sürgős intézkedésre van ebben a tekintetben szükség és ennek folytán kérem a kormányt, hogy megnyugtatásunkra és az egész gazdaközönség megnyugtatására méltóztassék nyilatkozni arra nézve, miféle intézkedések történtek a búza áresésének megakadályozására és hogy a gazdaközönség körülbelül milyen árra számíthat. Csak ezeket voltam bátor mondani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Dinnyés Lajos. Dinnyés Lajos: T. Képviselőház! Előttem szólott t. képviselőtársam felvetette azt a kérdést, hogy a kormány mit szándékozik tenni arra nézve, hogy a búza és a gabona árát bizonyos mértékben garantálja. Azt hiszem, hogy a jelen nem lévő kormány helyett azt válaszolhatom, hogy a kormány nem fog semmit sem csinálni. Ami pedig' az árakat illeti, le kell számolnunk azzal a ténnyel, hogy ha mi búzában exportot akarunk és eredményeket akarunk elérni, a mi kormányunknak, de nemcsak speciel Magyarország, ihanem az összes agrárállamok kormányának a világpiaci helyzethez kell alkalmazkodniuk és azt az árat tudjuk csak magunk is tartani. Errevonatkozólag a Statisztikai Közlemények azt mondják, hogy 1931-ben 3*6 millió métermázsa ibúzát exportáltunk 41'4 millió pengő értékben, métermázsánként tehát a magyar búza 11*64 pengővel exportáló dott; rozsból 700.000 métermázsát exportáltunk 8 millió pengő értékben, a magyar rozs tehát az export során 11*42 pangővel került értékesítésre. Előttem szólott t. képviselőtársamnak azt válaszolnám, hogy Magyarország és a magyar gazda helyzetét illetőleg nem az árak ellen küzködünk és nem kifogásolnék elvben még a mai árat sem, ha a magyar gazdát nem terhelnék és nem nyomnák egyik oldalon azok az igazságtalan és lehetetlen adóterhek, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a másik oldalon pedig az iparcikkek árai. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Itt tehetne a kormány, igen t. képviselőtársam, erős lépéseket, ha a bankokat és a kartelleket megrendszabályozva, arra kényszerítené őket, hogy az iparcikkek ára összhangban legyen a mezőgazdasági termények árával. A mezőgazdasági termények ára terén nem csinálhat semmit, legfeljebb megakadályozhatja azt az uzsorát, amely már is jelentkezik a gabonapiacon abban, hogy 8, 7, 6, sőt 5 pengős kötésekkel veszik a még csak ezután kicsépelendő búzát a megszorult gazdáktól. Különben alkalomadtán majd erre is rá fogok még térni. Ezekkel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy ma és állandóan mindig a válságokkal mentegetődznek és ma a bizottságok korszakát éljük Magyarországon. Ha valaki meg fogja írni a mostani esztendők politikai történetét, azt a címet adhatja neki, hogy a «válságok és bizottságok kora», mert itt annyi bizottság működik, hogy ha az ember a lapokat olvassa, nem tudja, melyik miféle bizottság. Állandóan tárgyalunk bizottságokban és közben a kormány nem csinál semmit, (Ellenmondások jobbfelől.) legfeljebb megint csak bizottságokat. Állandóan a világválsággal mentegetődznek és közben látjuk, hogy kormányválság van, a miniszterek egymásután formálisan negligálják a Házat, pedig ismét itt vannak a fontos kérdések, amelyekben a^ magyar nép döntést vár, várja, hogy csináljanak valamit, mert ettől van függővé téve az ezután következő idő és a reánk szakadó fel. Tegnap napirend előtti felszólalásukban Eckhardt Tibor és Tóth Pál képviselőtársaink szóvátették már a lisztforgalmi adó kérdését, illetve az^ errevonatkozó rendelet végrehajtási utasítását. Ebben tényleg koncentráltunk, valamennyien fel voltunk ez ellen háborodva és tiltakoztunk ez ellen, sőt az egységespárti padsorokból olyan kijelentések is hangzottak, (hogy ez a rendelet pedig nem fog megjelenni. Ezzel szemben a tegnap esti lapokban különböző beavatott helyekről származó közlemények jelentek meg és meg kell állapítani, 'hogy, úgy látszik, az a harci bárd, amelyet az egységespárt tegnap itt még kirántott és megcsóvált, ismét benne van a tarsolyban, ismét visszatétetett a hüvelyb»e. Mert ez a beavatott helyről származó közlemény azt mondja... (Gaal Gaston: Elszívták a békepipát közben!) Valószínűleg. (Györki Imre: Jó próbaszívással!) Ez a beavatott helyről származó közlemény azt mondja, hogy földadót a jövő költségvetési esztendőben a magyar mezőgazdaság nem fog fizetni, helyette a lisztforgalmiadóváltságot fizeti. 33 millió adóbevétel esik így ki. Ez a beavatott helyről származó közlemény azt mondja továbbá, hogy a mezőgazdáknak adott kedvezmények, valamint az agrártársadalom támogatásához szükséges összeg Összesen 60 millió pengőre rúg. Minthogy négy-ötmillió lélekszámra rúg az a népesség, amely a saját termését Önellátásban fogyasztja, két métermázsa lisztforgalmiadó-mentes fejadag mellett 9 millió métermázsa volna