Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

I Az országgyűlés képviselőházának 1ÖS 2LI a búzamennyiség, amely után nem fizetnének lisztforgalmi adót. Ezt folytatva arra a megállapításra jut ez a beavatott hely, hogy nem is maradna adó alá eső őrlésre kerülő búzamennyiség, ha azt a három métermázsát engedélyeznék, amelyet itt az egységespárt követelt. Itt azután a beavatott hely megint kioktat bennünket agrár irányzatú képviselőket, azt hiszem valamennyiünket, mondván, hogy azok a túlzó agrárpolitikusok, akik a három métermázsa fejadagot kívánják, lehetetlenné tennék a földadó szüneteltetését, (Egy hang a középen: Természetes!) szóval mi volnánk az okai, ha ennek következtében ebben a költségvetésben megint zavar történnék, vagy a költségvetés felborulna. Teljesen akceptálom az igen t. közbeszóló képviselő úr megállapítását, hogy természetes. Itt Magyarországon azonban sok száz- és száz olyan adóalany van, akiktől még bizonyos pótiékolás mellett — hogy ne menjek már az adókérdésbe — azt a 60 milliót nagyon könnyen meg lehetne szerezni és nem volna a pénzügyi kormány rákényszerítve, hogy ezekkel a nyomorult szegény emberekkel, akiknek első a mindennapi kenyér, a kenyér mellett a fokhagyma, vagy pedig a répa, fizettesse meg ezt a 60 milliót. Mert ez egyik zsebből ki, a másikba be. Mondhatunk itt akármit, elsősorban kenyérre! él ma az a vidéki paraszt, az a vidéki földmunkás, azután Pesten a munkás, és tényleg szomorú, hogy az a két métermázsa sincs meg mindenkinek, amelyet a mostani pénzügyi diktatúra itt nagykegyesen engedélyezni akar. Mindom, most, amikor itt *zt a kérdést tárgyaljuk, meg kell állapítanom és meg kell néznem, hogy tulajdonképpen mit jelent az a két métermázsa. Ha valaki egy métermázsa rozsot visz a malomba, abból kap 56 kilógramm lisztet, 27 kilógramm korpát, 15 kilógrammot fizet vámlba és két kilogramm el fog menni póriasra, szóval a liszt, ami a kenyérnél számításba jön, összesen csak 56 kilógramm. Ez egy személyre jelent havonta 9'30 kilogrammot, kenyér lesz ebből 14 kilogramm, szóval ¥2 kilogramm kenyér jutna e mellett a fejkvóta mellett. A legkevesebb pedig, amit nálunk a magyar paraszt és a magyar munkásság nauonta elfogyaszt, másfél kilógramm, körülbelül két kilógramm kell átlagban, így tehát nem túlzás ez a három métermázsás fejkvóta. Hajlandók vagyunk azután abba belemenni, hogy hát éven alul tessék másfél métermázsás fejkvótát f bevezetni, de a dolgozó embernek, akinek fő tápláléka, a kenyér, igenis joga van ahhoz, megilleti a magyar föld népét, a magyar dolgozó osztályt, hogy legalább jóllakjon azzal, amit megeszik és ne kelljen azután még bizonyos vámot, adót fizetnie. Igazán a legteljesebb zavair uralkodik ma e téren, és amikor tiltakozások hallatszanak itt jobbról-balról, a malmok, a beavatott helyek már tudnak bizonyos dolgokról, amelyeket mi törvényhozók itt egyáltalán nem tudunk. A tegnapi nap folyamán a budapesti nagy malmok; amikor bementek hozzájuk a kereskedők és vidéki megbízottaik, már a következő nyilatkozatot tették: kérem, az utasítás már megvan és ki is fog jönni. Itt van még egy borzasztó súlyos pont, amely ellen innét, e helyről tiltakoznunk kell, innét a sirató asszonyok helyéről tényleg zokognunk, sírnunk, könyörögnünk és tiltakoznunk kell. Azt akarják ebben az utasításban végrehajtani, 'hogy ezt a két métermázsát ne lehessen egyszerre megőrölni, hanem havön'kint legyen köteles az illető megőröltetni. (Egy hang ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. 61 balfelöl: Tébolyt — Gaal Gaston: Marhák!) Ez őrület, ezt már neon lehet elviselni. Mindenki menjen oda egy hónapban 12'20 kilogramm gabonájával fejenikint? Az ember igazán csodálkozik, hogy erről egyáltalában beszélni lehet. (Gaal Gaston: Szénát kellene eléjük tenni!) Azért hoztam ezt a kérdést ide és azért fogjuk (minden áldott nap idehozni, hogy tessék valamit csinálni ebben a kérdésben. A beavatott helyek ma kolportálják a módokat, amelyek szerint meg akarják csinálni. Ez ellen a ieghatárrozottabban tiltakozunk. Tiltakozunk az ellen, hogy a mindennapi kenyér kérdését is megnehezítik és hogy ez a politika, amely itt folyik, már odáig megy, hogy a mindjennapi kenyértől is meg akarják fosztani a föld népiét. Ezeket bátorkodtam itt a napirendhez való felszólalásban ismét előhozni és kíváncsian vároanl és kövietelem mos,t már igenis a többségi pártoktól, hogy e kérdésbe ne tessék pártpolitikát belevinni. (Mozgás a középen.) Ez nem politikai, nem pártpolitikai kérdés, ez a magyar kenyér, a magyar fiöild kérdése. Az elnöki napirendi indítványt nem fogadom el. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző : Turchányi Egon. Turchányi Egon: T. Ház! Amit én mondok, az folytatása annak, amit Dinnyés Lajos t. képviselő társam itt előadott. A m|ult szombaton, folyó hó 14-én felkeresett kerületemből Dékány István százholdas gazda, Somogy megyébe, Bábonlymegyer községbe való — azelőtt Városhidvég volt a község neve — olyan gazdaember, akinek ihire, hogy mennyire ékeskedik a foldmívelő erényekkel, messzeföldet bejárt. Egy 65 elves derék református gazda, aki típusa a szerzőgazdáknak, aki életének elején munkájával kicsiny területen kezdte eL de igénytelenségével, józanságával, szorgalmával, rögszeretetóvel egyre inkább hódította földjéhez a barázdákat s így 20—30 holdra emelkedett a föld területe, míg végre 1927-beni Bábonyimegyer községben vett egy százholdas birtokot. Bábonymegyer község a vasút mellett fekszik, a birtok közvetlenül az állomás mellett van, a siófoki kövesút is kitűnő, úgyhogy szekérrel lehet a terményt beszállítani. 87.000 pengőt fizetett a 100 magyar holdért és ugyanakkor átvette a 100 magyar holdon lévő 4000 dolláros adósságot. Ennek a derék magyar gazdának június hó 14-én 176 dollárnyi annuitás esedékessége miatt elárverezték egész vagyonát szőröstőlbőröstől. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások! Hallatlan! Gyilkosság!) Elárverezte pedig a Magyar Általános Takarékpénztár. 32.000 pengőért adták el a dús, kövér, somogyi száz magyar holdat, ugyanakkor, amikor ennek a Dékány Istvánnak a családja egy esztendeig dolgozott munkával, olyan munkával, hogy a lábonálló termés maga megér 10.000 pengőt. Ezért a földért, amelyen 10.000 pengő r termés van, négyzetölenként 18 fillért értek él. (Gaal Gaston: Ki vette meg?) Egy kereskedő vette meg, aki azelőtt nem foglalkozott földmíveléssel, de most momentán meg tudta venni. (Farkas Gyula: A miniszternek nem kell tudomásul venni az ilyen vételt! — Szakács Andor: Mondják meg neki!) Ez a derék 65 éves magyar ember, nagyszerű gazda, eljött hozzám. Nem szitkozódott, hanem csüggeteg hangon, de azért hidegen mondotta: Képviselő úr, az én példám rikitó példa, tessék ezt felemlíteni a Képviselőházban, hogy ott az urak okuljanak és segítsenek osztálytársaimon, mert sokan vannak, akik engem követni fognak. (Ügy van! Ügy