Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. ellátva, magas színvonalú oktatást nyújtott, olcsó

r tandíjjal dolgozott, tehát olyan konkurenciát jelentett a felekezeti oktatásnak, amelyet azok elviselni nem bírtak, nem is akartak és nem tűrhették azt, hogy amikor a kiadásaik legnagyobb részét amúgy is az állam fedezi, ők még külön is nem sarcolhatták meg azokat a szülőket, akiknek polgári iskolás leánygyermekei voltak. Éppen ezért egy ottani felekezeti lap szerkesztőségéből kiindulva megrendeztek egy akciót, a klerikális körök kívánságára, amelyben elsőrangú vezetőszerepet játszott maga a város képviselője Ángyán Béla képviselő úr, (Túri Béla: Bloppant klerikális ember Ángyán Béla!) aki kijárta, hogy az állami polgári leányiskolát szüntették meg és így az ottani polgári iskolás korban lévő leánygyermekek szüleit egyenesen kényszerítik arra, hogy felekezeti iskolába küldjék gyermekeiket. Amikor ilyen ügyesen és leleményesen megoldották a gordiusi csomót, arról elfelejtkeztek, hogy egész sereg olyan család van, amely 40 pengőt még tudnak fizetni, de 130—150 pengőt már nem. Erre azonban ezeknek a reakciós köröknek az a megjegyzése volt, — és ezt nem is titkolták — hogy szegény ember gyereke maradjon otthon, szegény emberek gyerekei ne járjanak polgári iskolába, elégedjenek meg az elemi iskolával. (Zaj a szélsőbal oldalon.) Ez a nem is titkolt kultúraellenes állásfoglalás azt is bizonyítja, hogy ezeknek a szülőknek gyermekeit a legszívesebben teljesen visszalöknék az. analfabetizmusba, mert a tudást és a műveltséget osztálykiváitságnak és rendi birtoknak, rendi tulajdonnak tartják. T. Ház! Azért hozom ide a város közönségének egyenes kívánságára ezt az ügyet, hogy erre a kultúrbotrányra, — másképpen nem is jellemezhetem — amely a város polgárainak osztatlan felzúdulását váltotta ki, a Képviselőházat és az ország nyilvánosságát figyelmeztessem és a közoktatásügyi miniszter úrtól meg kérdezzem, nem gondolja-e, hogy ezzel a lépéssel tulajdonképpen túllő a célon és ahelyett, hogy a felekezeti iskolákat ezzel megkedveltetné, még jobban elriasztja a felekezeti oktatástól a szülőket. Mi tiltakozni vagyunk kénytelenek az oktatásnak a felekezetek kezére való átjátszása el' len. (Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Túri Béla: Micsoda átjátszás ez? Ostobaság! — Zaj! — Györki Imre: Átjátszás, hogy megszüntetik az államit! — Túri Béla: Állami iskoláról szó sem volt, amikor az egyház már tanított! — Malasits Géza: Elég rosszul! — Túri Béla: Micsoda átjátszás ez? — Zaj-) Elnök: Csendet kérek. Kéthly Anna: Ha egy létezői állami iskolai megszüntetnek... (Túri Béla: Másképpen tessék arról beszélni. Az egyház nem volt sohasem a tudatlanságnak híve. Azért tanította a népeket írni és olvasni. Ez a kultúrbotrány?) Elnök: Csendet kérek. (Esztergályos János: Ne gorombáskodjék. — Túri Béla: Nem gorombáskodom, de visszautasítom- — Esztergályos János: De igen, azt mondta: «ostobaság»!) Csendet kérek. Kéthly Anna: Ha tehát azért szüntetnek meg egy állami iskolát, hogy annak tanulólétszámát (Túri Béla távozik a teremből. — Keisinger Ferenc: Látja, ez okos dolog! — Peyer Károly: Ennek a beszédnek megindító hatása volt!) átkényszerítsék a felekezeti iskolába, ezt nem lehet egyébnek minősíteni, mint hogy átjátsszak ... (Zaj. — Peyer Károly közbeszól. — Gyömörey Sándor: Mit mondott maga? — Peyer Károly: Mi az, hogy maga$ — Zaj. — 1 "ilése 1932 június 16-án, csütörtökön. 59 Peyer Károly: Ne nyögjön, hanem álljon fel és beszéljen i& már egyszer! Sose hallottuk még. — Gyömörey Sándor közbeszól. — Peyer Károly: Csak motyog, ezért pedig nem fizet az ország! — Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kéthly Anna: Ha az állam nemcsak jobban, de olcsóbban is elLviégzi az oktatást, akkor én semmiféle indokát nem találom annak, hogy az olosóbfb iskolát megszüntessük azért, hogy ezeket a gyermekeket átkényszerítsék a felekezeti iskolába. Szükségesnek tartottam ezt a kérdést a Ház elé hozni és a kultuszminiszter úr figyelmét erre az ügyre újbóli felhívni, remélve, hogy az utolsó percben talán meggondolja, hogy az a kultúrbotrány — ismétlem — meg ne történhessék. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Flandorfer Ignác! Flandorffer Ignác: T. Képviselőház! Szíves elnézését kérem ia t. Háznak, hogy a napirend megállapítása előtt néhány percre igénybe veszem szíves türelmüket. Kénytelen vagyok azonban egy olyan kérdéssel a Ház elé jönni, amely úgy a gazdaköziönség, mint az egész ország közgazdasági életének szempontjából nagyon is fontos. Pártom m.egbízásából ugyanis azzal a kéréssel és kérdéssel fordulok a t. kormányhoz, hogy miféle intézkedés történik a búza és a rozs áralakulását illetően, és körülbelül milyen árra számíthatnak az ország termelői? Közvetlen az aratás előtt olyan kérdés ez, azt hiszem, amellyel a legsürgősebben kell foglalkozni és amelyben okvetlenül azonnal intézkedni kell. Az ország gazdaközönségének legnagyobb része ugyanis — hisz ezt nem kel itt a Házban Ibővebben kifejtenem — olyan helyzetben van, hogy már alig várja, hogy gabonája a cséplőgépből kifolyjon s hogy pénzhez jusson; kénytelen terményét azonnal a piacra dobni, részben, hogy adósságainak kamatait, részben pedig, hogy adóját fizetni tudja, mert a hitelezők, mint erről nagyon jól méltóztatnak értesülve lenni, állandóan szorongatják a gazdákat. De nemcsak a hitelezők szorongatják a gazdákat, hanem az állam is szeretne mielőbb az adóhoz jutni. Vannak olyan vidékek, ahol nemcsak ezért várják a gazdák

1 az aratást, hanem azért is, mert már hónapok óta a jövő évi kenyeret eszik, mert váltóadósságra voltak kénytelenek a lisztet beszerezni. Ezek pláne kénytelenek azonnal piacra dobni gabonájukat, mert azok, akik adóhalasztásért folyamodtak, legfeljebb augusztus közepéig kaptak csak haladékot. (Gaal Gaston: Július 31-ig!) Nagyon sokan augusztus közepéig, t. képviselőtársam. Már most mi következik ebből?

1 Az, hogy azért, hogy az illető gazda be tudja adóját fizetni, kénytelen piacra. dobni a gabonáját. Már pedig mi fog bekövetkezni, ha a cséplés után azonnal majdnem mindenki piacra dobja a maga gabonafeleslegét és hirtelen óriási kínálat lesz a piacon? Az fog bekövetkezni, hogy a gabona ára olyan mértékben lesüllyed, hogy a szegény gazda egv évi munkája gyümölcsét kénytelen lesz a leglehetetlenebb áron elkótyavetyélni, hogy legsürgősebb és legelkerülhetetlenebb adósságait és adóját valahogyan ki tudja fizetni. Okvetlenül szükséges tehát, hogy ez megakadályoztassék. Kérdem tehát, történtek-e vagy történnek-e olyan intézkedések, amelyek megakadályozzák, hogy ez be ne következhessek? Kérdem, biztosítva van-e bizonyos gabonamennyiséírnek külföldön való elhelyezése? Fog-e a t. kormány a legrövidebb idő alatt intézkedni, mert hiszen