Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

58 Az országgyűlés képviselőházának IC művelt külföldi állam megoldott (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) és azt mondottam, hogy el fog jönni az tidő, amikor nehéz feladatok előtt állunk, amikor esetleg szociális problémák, gazdasági problémák, külpolitikai problémák, közjogi problémák fognak bennünket terhelni és akkor ott fogunk állani megoldatlan kérdésekkel és arra kell fecsérelni energiánkkat, idegeinket és izgalmainkat, hogy megoldjunk egy kérdést, amelyet pedig már meg kellett volna oldani egy évtizeddel azelőtt. Ez az én jóslatom beteljesedett. Ma a t. túloldalról — nem tudom milyen indokból — de felhangzik a követelés a választójogi reform irányában. (Jánossy Gábor: Közérdekből!) Ma, amikor nehéz gazdasági kérdések között minden figyelmünket ezekre a gazdasági és külpolitikai problémákra kellene fordítanunk, itt állunk egy megoldatlan nagy közjogi probléma, a választójog kérdése előtt. Ugyanez az álláspontom az összeférhetlenségi kérdésről is: inkább semmit, mint semmiséget. (Elénk helyeslés a báloldalon.) Ez nem oldja meg a kérdést, a probléma ittmarad, az izgalom, a közvéleményben, a publikumban megmarad és oda fogunk kerülni, hogy a kérdést újból elő kell vennünk és addig is új izgató anyagot hagyunk benne a publikumban, ami zavarni fogja tisztánlátásunkat és munkánkat olyan időben, amikor minden idegünkre és minden figyelmünkre szükségünk van. En azért nem fogadom el ezt a javaslatot, mert ez a javaslat a felvetett kérdésben nem követi a fejlődés útját, hanem újabb barrikádot emel, amely a r fejlődést megakasztja és amely a törvényhozást későbbi időben nagyon nehéz helyzet elé állítja. {Elénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Dési Géza! Dési Géza: T. Képviselőház! Az idő előrehaladottsága folytán, tisztelettel kérem, hogy beszédem elmondását holnapra halaszthassam. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatik a halasztáshoz hozzájárulni? (Igen.) Ha igen, ezt határozatként mondom ki. Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Bemutatom a t. Háznak a Gyóni Géza Irodalmi Kör meghívóját, amellyel Gyóni Géza halálának 15 éves évfordulója alkalmából a VII. kerület Damjanich-utca 27/a. számú ház falán készített emléktáblának e hó 19-én déli 12 órakor történő leleplezési ünnepélyére a Ház tagjait meghívja. A meghívást a Ház tudomásul veszi. Most pedig előterjesztést teszek a t- Háznak legközelebbi ülésünk ideje é-í napirendjére nézve. Javaslom, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki az országgyűlés tagjainak összeférhetlenségéről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki feliratkozva? Brandt Vilmos jegyző: Kéthly Anna. Kéthly Anna: T. Képviselőház! A közoktatásügyi költségvetés tárgyalásakor már igen fájdalmasan kellett konstatálnunk, hogy az ezévi közoktatásügyi költségvetés sokkal kevesebbet ad a népiskolák ellátására, mint az előző évi. Ez a csökkentés részben úgy történt, hogy az iskolák általános költségeit vonták meg, részben úgy, hogy a városok iskolafenntartási költségeihez való hozzájárulást csökkentették, részben pedig úgy, hogy a városok által vállalt . ülése 1932 június 16-án, osütörtökön. dologi kiadásokat magasabb összegben számolták el a városok részére, mint amennyi az tényleg volt. így például éppen a mai napon értesültem arról, hogy Győr városa dologi kiadások címén 15.000 pengővel többet fizet, mint amennyi ilyen kiadás tényleg felmerült. A népoktatási költségeknek ez a csökkentése, ez a csökkentési tendencia különösen fájdalmasan hat a polgári iskoláknál, amelyeket ma már valamennyien népiskoláknak tartunk, főleg a városokban, mert a nyolcosztályos elemi iskola elleni reakciós barrikádokat a városokban már régen átugrotta az élet, a városokban igényb evettek a népoktatás kiterjesztésének azt a lehetőségét, amelyet számukra a polgári iskola nyujott. A fejlődés és a gazdasági viszonyok, a munkapiac helyzete egyirányban dolgoztak. Mert mit csináljon az a kisember, mit csináljon az az apró exisztencia gyermekeivel 10 vagy 12 esztendős korukban? Szakmára nem adhatja őket, kenyérkeresetre nem tudja még őket szorítani, de még a szakmai kiképzésnél is jobb reménnyel indulhat akkor, ha bizonyos magasabb műveltségi színvonala van és ezt adja meg a szegény ember gyerekének a polgári iskola. Kispolgári családok, munkáscsaládok gyermekeire is áll ez, mert annak, aki varrni akar tanulni, vagy irodai segéderővé akarja magát kiképeztetni, szüksége van a polpári iskolára. A polgári iskola megszüntetése tehát a legtökéletesebb reakciós lépést jelenti. Ezért panaszkodnak most, ezért jön panasszal rajtam keresztül Pápa város közönsége, akinek egy 57 éve fennálló leány polgári iskoláját szüntették meg, illetőleg az első osztály megszüntetésével az iskola tervszerű elsorvasztását kezdték meg, (Buchinger Manó: Más tételeknél nem voltak ilyen spórolósak!) r A közoktatásügyi miniszter úr 6265/1932. számú rendelete mondja, 'hogy megszüntetni szándékozik az iskolát, s az első osztályba már az idén nem vettek fel tanulókat. Ez az iskola ma is igen nagy tanulólétszámmal működik, semmi jel sem mutat arra, hogy önmagától kihalna, életképes, főleg azért, mert sokkal olcsóbb, mint az ugyanabban a városban exisztáló két másik leány polgári iskola, amelyek azonban felekezetiek, és az iskola megszüntetésének tulajdonképpen indoka^ ebben a körülményben rejlik. Az egyik leány polgárinak, a római katholikus szerzetes iskolának tandíja 85 pengő, a mellékkiadásokkal együtt körülbelül évi 130 pengő kiadást jelent, a református polgári iskola 90 pengő tandíjjal, a mellékjárandóságokkal együtt évi 150 pengő kiadást jelent a szegény családok számára, mig a most megszüntetésre ítélt állami polgári iskolában a 29 pengős tandíj mellett a mellékes kiadásokkal együtt sem volt több az évi kiadás 40 pengőnél, ami jelentékenyen kevesebb, mint a másik két felekezeti iskola költségei. Az iskolának tanuló1 létszáma éppen ezért évről-évre emelkedett. Végül is a közoktatásügyi minisztérium kénytelen volt a létszámot 150-ben maximálni, a helyett, hogy boldogok lettek volna, hogy ilyen nagy a törekvés ebbe az iskolába jutni, a, helyett, hogy. boldogok lettek volna az iskolázottsági szám emelkedése miatt, ami természetesen emelkedő átlagos kultúrfokot is jelent. Kispolgároknak, vasutasoknak^ gazdáknak és munkásoknak leánygyermekei jártak ebbe az iskolába, amelynek dologi kiadásait teljes egészében a város fizette, csak a tanszemélyzet fizetését viselte az állam. Az iskola a pápai közönség tanúságtétele szerint jó tanerőkkel volt