Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105 tást tenni, mert ez bizonyos tekintetben — úgy látszik — érzékenységet érint. En csak megállapítom, hogy nem rendelkezik ezzel a függetlenséggel. Hiszen, hogy csak egy példát mondjak, az angol speaker nem kap kitüntetést; nálunk természetes dolog, hogy kitüntetési ambíciók hevítik a Képviselőház elnökségének tagjait Az angol speaker visszavonul a politikától; nálunk akkor kezd aktív politikus lenni, amikor a Ház elnöki székébe kerül. (Zaj.) En tehát az elnök személyében, Őszintén megvallva, nem látom a függetlenség garanciáját és f így természetesen nem láthatom abban a bíróságban sem, amelyet ő kijelöl. Ez a bíróság pártbíróság; senki sem meri állítani, még a tisztelt túloldali képviselőtársaira közül ' sem, hogy a Ház elnöke túltenné magát a pártkereten, akkor is, ha ez törvénybe van iktatva és ne a többségből kreálná meg ennek a bíróságnak többségét. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A t. felsőházi elnök pozíciójáról alkotmányos szokásnak megfelelően nem óhajtok beszélni, azonban előfordulhat az az eset — teoretikusan — hogy például a Felsőház elnöki székében olyan közszolgálatot betöltő egyén ül, akinek közszolgálatban való megmaradása a mindenkori kormánynak kegyétől és jóindulatától függ. Például olyan esetben, ha valaki olyan közszolgálati állást tölt be, amely korhatárhoz van kötve és a korhatár elmúlt, olyan teoretikus eset is elképzelhető, (Derültség és zaj. — Jánossy Gábor: Értjük, installons értjük!) hogy az illető nincs az ő teljes függetlenségének birtokában. Én tehát nem tudom rábízni, hogy az összeférhetlenség nagy kérdésében a függetlenség attribútumával fel nem ruházott ilyen bíróság, ítélkezzék. Nem tudom rábízni különösen ilyen, törvény alapján, amely & taxáció helyett a szabad mérlegelés lehetőségét nyitja meg s amely egészen oda nem illő szakaszok alapján a mandátumfosztásig ad jogkört ennek az összeférhetlenségi bíróságnak. En elfogadom a Kúriát, elfogadom a közigazgatási bíróságot, elfogadok minden bíróságot, amely a függetlenség ismérveivel rendelkezik. (Helyeslés half elől.). Nem értem, miért méltóztatnak például ebben, a tekintetben kifogásokat emelni. En azt hiszem, a közigazgatási bíróság a választási kérdésekben hozott ítéleteivel bebizonyította, hogy. a teljes függetlenség szellemében tölti be a maga szerepét és hivatását. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gr. Hunyady Ferenc: Akkor bukott meg a közigazgatási bíráskodás!) Ne méltóztassék azt mondani, hogy a bíróság nem óhajtja ezt a bíráskodást. ítélkezni lelkiismeretes emberre nézve mindig igen súlyos lelki feladat, (Jánossy Gábor: Ügy van!) tehát nem" csodálom, hogy nem óhajtiák az ítélkezés körét kitágítani. Ez azonban teljesen lényegtelen körülmény, (Jánossy Gábor: Ügy van! Nem válogathatnak!) és ha látjuk ezt a garanciát a közigazgatási bíróságban vagy a Kúriában, akkor nekünk kötelességünk, hogy ezt az ítélkezést annak a bíróságnak a kezébe tegyük le. (Gaal Gaston: Halálraítélni is nehéz valakit, mégis meg kell tenni!) Amit t. előadó úr mond, hogy gyanakodás szállhat a közvéleményben ilyen ítélkezéshez, mert ez politikai természetű dolog, e tekintetben nem tudok osztozni az előadó úr véleményében. Ez elsősorban nem politikai kérdés. Politikai kérdés csak az előtt a bíróság előtt lesz, ahol politikusok ülnek és politikusok ítélkeznek. (Ügy van! Ügy van!) Amely pillanatban kiszedem a ülése 1932 június 16-án, csütörtökön, 57 politikai légkörből ezt a kérdést és a jog világába helyezem, akkoir megszűnik politikai kérdés lenni. Ez az egyik. A másik az, hogy hiszen: de internis non judicat praetor, én nem tudom, hogy valakinek lelkében nem kél-e gyanakodás egy ítélet nyomán; nem tudom, hogy a Kúria ítélete nyomán nem kél-e gyanakodás, közönséges polgári pörben. Egyet tudok, hogy bizonyára nagyobb megnyugvás száll az emberek lelkébe, ha ezeket az ítéleteket független bíróság fogja hozni, mint amilyen megnyugvás száll akkor, ha a politikai világból, a mindenkori politikai többségből kreálnak bíróságot erre az ítélkezésre. Mi ugyanúgy fogunk járni, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, .ahogy jártak azok, akik az 1901 : XXIV. tcikket megalkották, avval a különbséggel, hogy ők gyönyörű törvényszerkesztési munkát végeztek, amit magunkról nem mondhatunk el, azonban a lényeges kérdésben, az ítélkezés függetlenségénél megtorpantak_ és az ő gyönyörű törvényszerkesztési munkájuk az életben nem tudott keresztülmenni és a helyzet az, hogy az igen t. előadó úr ma, 40 év után, az előadói székből kénytelen megbélyegezni azt a gyakorlatot, azt az ítélkezést, amelyet Szilágyi Dezső tökéletes törvénye alapján 40 éven keresztül gyakoroltak. Azt hiszem, méltóztatott mondani, hogy ez az ítélkezés nem sikerült. (Östör József előadó: Igen!) Egyetértünk. En ezt el akarom kerülni, (ostor József előadó: Majd sikerülni fog ennek a törvénynek alapján.) Megyőződésem szerint még ha tökéletes törvényt csináltunk volna is, de ezzel a bírói fórummal, ezzel az ítélkezési eljárással ugyanabba a hibába estünk volna. Egészen őszintén megvallva, a legjobban szeretném, amint beszédem elején mondtam, ha ezt a törvényjavaslatot levennénk a napirendről. Fájdalmas ezt nekem kimondanom, de inkább semmit, mint semmiséget. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ez az igazság. Inkább semmit sem csináljunk, mint semmiséget, (Gaal Gaston: Rosszabb, mint a régi volt!) amivel el akarjuk hitetni a közvéleménnyel, hogy egy nagy problémát megoldottunk, holott ezt a nagy problémát nem oldottuk meg. (Gaal Gaston: Legalizáltuk az összeférhetlenséget ezzel a javaslattal! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Buchinger Manó: Intézményessé tettük! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Bajos volna ezt bebizonyítani! — Farkas István: A gyakorlat ezt bizonyította be! — Buchinger Manó: Nyilvánvaló! — Gaal Gaston: Parturiunt montes, naseitur ridiculus mus!) Kénytelen vagyok magamra venni, amit a miniszter úr mond, mert másfél órán keresztül bizonyítottam. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem a képviselő úrra mondottam, hanem Gaal Gaston képviselő úr közbeszólására!) A bizonyítás könnyű, csak egy fórumot kell találni, nem elfogult pártfórumot, mint a miniszter úr, amely eldönti, hogy a bizonyítás sikerült-e? Amikor 1925-ben a választójogi kérdést tárgyaltuk, akkor én azt feleltem a miniszterelnök^ úrnak és a belügyminiszter úrnak, aki a választójogi törvényjavaslatot képviselte: nemcsak azért ellenzem meg ezt a választójogi törvény ja va slatot,_ mert meggyőződésem szerint ez a választójogi törvényjavaslat nem felel meg a fejlődésnek, nem felel meg a tényleges szükségletnek, a haladásnak, hanem megellenzem különösen azért, mert érzem, hogy ezzel a törvénnyel nem, oldottunk meg egy olyam problémát, amely problémát minden 9*