Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

56 Az országgyűlés képviselőházának IC tás! — Buch inger Manó: Itt egyebet sem csinál! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Rassay Károly: Ügy emlékszem, t. képviselőtársam egy alkalommal megemlítette, hogy. ő a nemzeti ellenállásban milyen nagy szerepet, játszott. Méltóztatik látni, volt egy alkotmányos többség... (Jánossy Gábor: Nemigen emlegettem! — Malasits^ Géza: Ne szegyei je! — Jánossy Gábor: Nem szégyenlem, csak nem dicsekszem! Kötelességemet teljesítettem akkor is!) . Eljutottam ahhoz a részhez, amelyet az előadó úr e javaslat leglényegesebb részének mond, ez pedig az eljárási rész és az ítélkező bíróságnak a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Az igen t. előadó úr hivatkozott gróf Apponyi Albertre és ebben a hivatkozásában megemlítette, hogy gróf Apponyi Albert az ankéten nem lelkesedett a bírói ítélkezés iránt és inkább a parlamentnek ... (östör József előadó: Félre méltóztatott érteni! Ö csak azt mondta, hogy a közigazgatási bíróság eljárását megítélni nem lehet egyformán összeférhetlenségi és választási kérdésben!) Akkor annál kényelmesebb a helyzetem, mert így igen nehéz lett volna vitatkoznom. Szokatlannak is tűnt fel nekem és érdeklődtem is iránta... (Östör József előadó: A bírói ítélkezést nem mondta!) Emlékezetemben sem így állott a dolog. Amint az előadó úr mondja, gróf Apponyi Albert a bírói ítélkezés mellett foglalt állást és ezzel nagyon megkönynyítette a helyztemet, hogy nem vitatkoznom kell vele, hanem reá, mint argumentumra tudok hivatkozni. A felett lehet vitatkozni, hogy a Kúria, a közigazgatási bíróság, esetleg vegyes bíróság ítélkezzék; de a felett, hogy ennek az ítélkező bíróságnak e törvényjavaslat alapján csak egy tökéletesén független szervet lehet elfogadni, vitatkozni nem lehet. (Ügy van! bal felől) Most már csak az a kérdés, hogy az a bróság, amelyet kreálni óhajtanak, rendelkezik-e a függetlenség ismérveivel. (Ügy va/n! Ügy van! a baloldalon.) Amint méltóztatnak látni, a törvényjavaslat szerint a bíróságot a Képviselőház elnöke és a Felsőház elnöke nevezik ki; két egyén^ kezében van tehát az letéve, két olyan egyén kezébe, akik igen magas közjogi pozíciót töltenek be, de akikre nézve, — azt hiszem — ellenmondás nélkül megállapíthatom, hogy a mindenkori többségi párt akaratából ülnek a magyar parlamentben helyükön. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Itt tehát a függetlenséget felfedezni — őszintén megvallva — nem tudom. Nem is beszélek arról, hogy a miniszterelnöknek, a mindenkori pártvezérnek mekkora befolyása van a Képviselőház elnöki székének betöltésével. Ezt tudjuk valamenynyien. Azonban az nem kérdés, hogy a mindenkori többség ülteti-e oda a maga elnökét. (Jánosy Gábor: De ha ott ül, már pártatlan! — Györki Imre: Látjuk! — Jánossy Gábor: Igenis látjuk!) El tudnám képzelni, ha nálunk az angol alkotmánynak, az angol speaker jogállásának megfelelő elnök ülne^ a parlament elnöki székében, hogy ilyen intézkedést megtegyen. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Hol van azonban a magyar képviselőházi elnök, hol van ä magyar felsőházi elnök, a speaker független jogállásától? Hiszen az angol speaker valóban túlemelkedik a pártokon. Amikor egyszer nagy vita volt az angol speaker jogállásáról, akkor Balfour — aki akkor miniszterelnök volt — a következőket mondotta; A speaker nem pártember. Pártember 5. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. az, aki a pártból került ki, aki ugyanoda fog visszatérni, s aki pártjától még előnyöket, magasabb hivatalokat remél. Ez volt Balfour szerint a pártember fogalma. Pártemberek-e a , mi elnökeink? Elvonatkoztatok itt személyektől, most teoretikusan beszélek. Hiszen nálunkaz elnöki állás sokszor meghiúsult miniszteri ambíciók vigasza, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbailoldalon.l legtöbbször virulens miniszteri ambíciók pódiuma. (Derültség. — Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) Azt látjuk és azt láttuk épp az utolsó 12 év alatt, hogy az elnökök elnöki pozíciókat foglalnak el azért, mert egy kabinetalakításnál nem tudtak miniszteri pozícióba jutni és láttunk elnököket, akik minden egyes kormányváltozásnál, mint különféle tárcák jelöltjei, majd mint betöltői szerepelnek. Hát ez volna az a jogállás, amely megadja a függetlenséget? Ez az angol speaker jogállása, amely speakerre vonatkozólag azt mondta a volt angol miniszterelnök, hogy nem lehet más, csak pártatlan ember, és mindenki pártember, aki pártból kerül ki, pártba megy vissza, akinek pártja még előnyöket, állásokat, hivatalokat tud adni? (Jánossy Gábor: Az angol speakert akkor honnan szedik elő? Az is valamilyen pártból kerül ki! — Derültség. — Gaal Gaston: Angliából szedik elő, t. képviselőtársam. — Zaj. — Elnök csenget.) Az angol speaker legtöbbször a többségi pártból kerül ki, (Nagy Emil: Nem mindig!) azt mondottam» hogy a legtöbbször onnan kerül ki, de amely pillanatban speaker lesz, abban a pillanatban megszűnik pártember lenni, nem jelenik meg választói gyűléseken, nem megy vissza a pártba, nem kap ellenjelöltet, nem kap kitüntetést és címet, csak a privy council-t, amit megadnak mindenkinek. Ezt a függetlenséget tehát megadják neki. Ha pedig méltóztatik az angol parlament történetét elolvasni, akkor látja t. képviselőtársam, hogy a speaker nem egyszer a miniszterelnökkel is szembefordult. Ott van a módoBÍtások, az indítványok rostálásának intézménye, ott van a klotür intézménye, amikor feláll a miniszterelnök és klotürt indítványoz, amikor valamely indítvány felett a vitának bezárását indítványozza és a speaker azt mondja: a Házzal szemben tartozó kötelességem, hogy megállapítsam, hogy a vitát még nem látom kimerítettnek és nem alkalmazom a klotürt. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mondja meg nekem tehát t. képviselőtársam... (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez benne van a házszabályokban is!) Benne van a házszabályokban, de nincsen benne a Ház elnöki székében! (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Bocsánatot kérek, én is alkalmaztam három esetben. Minden egyes esetben alkalmaztam ezt a házszabályt, amikor szükség volt rá!) T. Ház! A magyar parlament elnökének ez az Önállósága nincs meg. Méltóztassanak visszanézni 12 évre visszamenőleg, hány kormánypárti képviselőt utaltak a •mentelmi bizottsághoz, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Egyet sem!~ Gaal Gaston: Jól viselték magukat!) hányat ítéltek kizárásra? (Andaházi-Kasnya Béla: Bezzeg mi fizetünk! — Kelemen Kornél: Nem adtak rá okot! — Zaj balfelől. — Peyer Károly: Csak sértegettek! — Bródy Ernő: Jó fiúk! Jó gyerekek! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rassay Károly: Nem akarok összehasonlí-