Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-105
Az országgyűlés képviselőházának 105. olyan nemizetközi kartellek is, amelyeket a magyar kormány is elismer, és amelyek nemzetközi egyezmények tárgyai. Még azt is megértem, hogyha valaki tagja egy ilyen nemzetközi kartellszervezetnek, az összeférhetlenné fog » válni. De hogy .az összeférhetlenséget függővé tegyük attól, hogy az összeférhetlenségi bíróság tetszése szerint kimondja, vagy nem mondja ki az összeférhetlenséget, ezt a képviselő függetlensége szempontjából teljesen lehetetlennek tartom. Itt érkeztem talán a legfontosabb kérdéshez. Ez a mandátumfosztás kérdése. A 26. § felvetette azt a rendelkezést, hogy az az országgyűlési képviselő, .akit az országgyűlés többsége háromízben kizár az országgyűlésen való részvételből, az ülésekről, összeférhetlenségi helyzetbe^ kerül, s az összeférhetlenségi bíróságnak módjában van őt a mandátumtól megfosztani, ha úgy találja, hogy működésié az országgyűlés munkarendjének megzavarására irányuló konok magatartás. (Gaal Gaston: Mikor konok valaki és mikor nem konok 1 ?) Elsősorban legyen szabad rámutatnom, hogy ennek a rendelkezésnek ebben a törvényjavaslatban semmiféle helye nincs. (Ügy van! a szélsőbaboldalon.) Ez fegyelmezési szabály, ennek helye van a házszabályokban. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Fizikai összeférhetlenség ! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezért csinálták! — Gaal Gaston: Gábor bácsi konok idéző, konokul idézi a magyar költőket. — Jánossy Gábor: Jöhet kormány, amely azt mondja, hogy beleütközik! — Elnök csenget.) Ennek a rendelkezésnek ebben a törvényjavaslatban semmi helye nincs. Állítom, hogy a világ egyetlen törvényhozása sem hozott ilyen törvényt, ez az intézkedés sehol a világon érvényben nincs, ahol parlament és népképviselet van. (Ügy van! balbalfelől.) Ennek a javaslatnak bizottsági tárgyalásánál Nagy Emil igen t. barátom hivatkozott az angol jogra, és az ő hivatkozása, azt hiszem, döntő befolyással volt t. képviselőtársaim elhatározására. Engedjék meg, hogy vele e kérdés felett vitába szálljak. Nagy Emil t. képviselőtársam kívánságára vették be a szövegbe ezt a közelebbi meghatározást, hogy az országgyűlés munkarendjének megzavarására irányuló konok magatartás követeltetik meg a mandátumfosztáshoz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Konok?) T. képviselőtársam azt mondotta, hogy az angol parlament is ismeri a mandátumfosztás intézményét, ott azonban körülhatárolták ezzel a megjelöléssel. Őszintén sajnálom, de én ezt-az intézményt az angol alkotmányban feltalálni nem tudtam. Ez a rendelkezés talán megfelel az angol-szász elgondolásnak, hogy konok magatartásról van szó, állítom azonban t. képviselőtársammal szemben, hogy soha az utolsó kétszáz éven belül madátumfosztás ilyen fegyelmezési szempontból nem történt(Ügy van! balfelől.) Mi az a mandátumfosztás, amely Angliában megvan? Az utolsó száz évet veszem alapul, mert hiszen természetes dolog, hogy az 1500—1600-as évekre, az akkori kialakulatlan viszonyokra, amikor a párturalomra való törekvésben Angliában nemcsak a mandátumuktól, hanem a fejüktől is könnyen fosztottak meg embereket, nem hivatkozhatom. Hivatkozom azonban az angol alkotmánynak és parlamentáris alkotmánynak az utolsó száz év alatt történt fejlődésére. Ott ilyen rendelkezés nincs. Ott mandátumfosztásról ilyen értelemben beszélni nem lehet, nincs is rá példa- MiKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ X, ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. 55 lyen esetben van mandátumfosztásnak helye? Ha bíróilag elítéltetett valaki dehonesztáló cselekmény miatt, amelyre az angol törvény a választási képtelenséget egyébként ki nem mondja. Megkönnyíteni t. képviselőtársam helyzetét, hogy ezt a tételemet elfogadja. Itt van, kiírtam a legutóbbi században történt mandátumfosztások eseteit és indokait. A nevek elhagyásával bátor leszek felsorolni. Amint méltóztatnak látni, ott nem történik meg naponta a mandátumtól való megfosztás. 1810 -május 13-án mandátumtól való megfosztás volt megvesztegetés miatt, 1814 július 3-án mandátumfosztás volt bíróilag megállapított csalás miatt, (Gaal Gaston: Nagyon helyes!) 1812 március 5-én mandátumfosztás volt bíróilag megállapított csalás miatt, (Gaal Gaston: Nagyon helyes!) 1857 február 4-én mandátumtól való megfosztás volt az igazságszolgáltatás elől való megszökés miatt (Gaal Gaston: Ez helyes! Vaduzba szöktek onnan is?! — Zaj.) 1882. február 22-én mandátumtól való megfosztás volt azért, mert valaki hamis körülmények beállításával tett le képviselői esküt, amelyet nem tehetett volna le, (Gaal Gaston: Ez is helyes!) 1891 május 12-én mandátumtól való megfosztás volt csalás miatt, 1892 február 26-án az igazságszolgáltatás r elől való megszökés miatt és 1892 március 21-én, — ez volt az utolsó eset — tehát 40 esztendővel ezelőtt, csalás miatt, (Buchinger Manó: Itt a politikai ellenvéleményt akarják megfojtani! — Malasits Géza: Ilyen rendelkezés nincs sehol!) amikor a parlamentről pamfletteket adtak ki. Ennek alapján állítom, hogy mint fegyelmezési eszköz a mandátummegfosztás az angol parlamentben nem szerepel. Ez novum és pedig egészen szokatlan novum, a párttöbbségi diktatúrának egy eszköze, amelyet itt törvénybe iktatni akarnak. Nem magamban állok és elárulhatom, hogy t. túloldali képviselőtársaim közül igen »számosan ugyanabban a véleményben vannak, hogy ezt feleslegesnek, szükségtelennek és helytelennek talállak. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Bródy Ernő: Zaklatás!) Ne mérgezzük magunk ezek között a zavaros politikai viszonyok között a parlament levegőjét, és ha érezzük, hogy valamely szakaszt nem a tényleges szükség tart fenn, hanern tisztára a kodifikációs hiúság, akkor forduljunk azzal szembe és töröljük a javaslatból. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hiszen végeredményben mi történt itt? Bátor voltam már a bizottságban is felvetni a kérdést. Együtt ülünk 12 év óta. Voltak itt zajos jelenetek, voltak tálán szóbeli sértések, olyan jelenetek azonban, amilyenek a külföldi parlamentekben voltak, itt nem fordultak elő. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások balfelől: Hála Istennek!) Ha pedig nem fordultak elő, akkor nem látom az értelmét annak, hogy ez a provokatív szakasz a törvénybe iktattassék. Mert ez a szakasz végeredményben nem jelent mást, mint azt, hogy a mindenkori többség a maga többségi erejével mentelmi bizottsághoz utal. a mentelmi, bizottság a többségi pártból kapván majoritását, kizárásra ítél, a parlament többsége ismét a többségi elv alapján kizárást mond ki, három hasonló eset után jön az összeférhetlenségi bíróság, amely — állítom, és bátor leszek még ezzel a kérdéssel foglalkozni — a függetlenségnek semminemű ^attribútumával nem rendelkezik, íJánossy Gábor: Az alkotmányos többség sohasem él vissza ezzel a jogával! — Zaj és eh lenmondrísok a bal- és a nzéfcőhalol dalon. —Jánossy Gábor: Különösen, ha titkos lesz a válasz9
