Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-105
Az országgyűlés képviselőházának 105. zése, mint amilyen az 1901. : XXIV. t.-cikkben le volt fektetve, hozzávéve még azokat a kétségtelenül helyes intézkedéseket is, amelyeket ez a törvényjavaslat tartalmaz, az értékes termelési osztályt kizárná a törvényhozás terméből. Azt méltóztattak mondani, — igen előkelő helyekről hangzott el ez a kifogás — hogy amennyiben ez a törvény ezeket a kivételeket nem statuálja és kizárja az íülammal üzleti és szerződési viszonyban lévő képviselőket, továbbá ^kizárja azokat, akik szubvencióban, kedvezményben részesített vállalatokkal vannak érdekeltségben, abban az esetben egyetlen iparos, gyáriparos sem lehet tagja a magyar törvényhozásnak. Erre tisztelettel csak azt kérdezem: mi volt az 1901. évi XXIV. t.-cikkel eddigi Tudatosan nem hajtottuk végre? Tudatosan tűrtük, — és ezzel igazoljuk a közvélemény felháborodását — hogy a törvény kifejezett rendelkezései ellenére voltak olyan tagjai a Képviselőháznak, akik kiváló, tiszteletreméltó egyének, de akik az összeférhetlenségi törvény alapján itt helyet nem foglalhatnak? Hiszen ebből a megállapításból ez következik. De nem tudom magamévá tenni ennek a megállapításnak konzekvenciáját sem. Minél inkább össze van bogozva a gazdasági élek minél inkább áll az a tétel, hogy a gazdasági életben szerepet vállaló politikusok Önkéntelenül, elkerülhetetlenül, kényszerűségből összeköttetésben állanak vállalataik révén a kormánnyal és az állammal, annál inkább következik egy szigorú összeférhetlenségi törvény szükségessége. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kizáratnak a Képviselőházból 1 ? Engedelmet kérek, kizáratnak a Képviselőházból más rétegek is, ha függetlenséggel nem • rendelkeznek. Azonkívül a Felsőház rendelkezésére áll ezeknek az érdekeltségeknek. A törvényjavaslat odáig ment, hogy 17. §-ában a felsőházi tagoknál egyenesen megengedhetővé tette úgy az üzleti összeférhetlenséget, mint a szubvencionalizált vállalatok következtében előálló összeférhetlenséget. Ilyen körülmények között tehát nem tudom magamévá tenni azt az argumentumot, hogy az üzleti összeférhetlenségnek ilyen szigorú szabályozása kizárná vagy lehetetlenné tenné ezeknek a nagy érdekeltségeknek ,at Képviselőházba való bevonását, vagy ha igen, ebből csak az következik, mint ami következik más társadalmi rétegekre, amelyek az összefüggés alapján kimaradnak a törvényhozásból. Természetesen mindezekből kiindulólag^ élesen szembenállók .a törvényjavaslat 59. §-ával, amely nagy altruista intézmények címén az összeférhetőségnek megint egy széles, tág. kaput akar nyitni. A Pénzintézeti Központ vezető tisztviselője például nem összeférhetlen a képviselőség tekintetében. Engedelmet kérek, ha visszanézek az elmúlt 12 évre, úgy azt kell mondanom, hogy a Pénzintézeti Központ igen nagy feladatot töltött be, de ennek az intézetnek vezetői és védői sem tudják tagadni azt, hogy a kormánynak engedelmes végrehajó szerve volt ez az intézmény, s hogy minden vállalatnak szanálása és esetleg diplomáciai tisztviselőknek felsegélyezése vagy szanálása a Pénzintézeti Központon ment parancsszóra keresztül. Itt a lényeg azon van, hogy lehetetlenség, hogy ,a képviselők számára összeférhetleneknek ne minősítsünk hatalmasan dotált állásokat, amelyeknek elnyerése kizárólag a midenkori kormánynak kegyétől függ. (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalon,) En tehát ezekkel akiterjesztésekkel szemben nemcsak hogy állástfogülése 1932 június 16-án, csütörtökön, 53 Lalok, hanem igenis szigorúan érvényesíteni akarom azt, — függetlenül attól, hogy szövetkezetről, vagy tagszövetkezetről van-e szó, vagy nem — hogy olyan állásra, amely díjazással jár, ne lehessen képviselőt kinevezni, ha ennél a kinevezésnél vagy választásnál közvetlenül vagy közvetve a kormány befolyása érvényesülhet. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) , T. Ház! Legyen szabad még egészen röviden a közbenjárási összeférhetlenségről és a Sokat emlegetett ügyvédi szakaszról szólnom. (Halljuk! Halljuk!) Abban a helyzetben vagyok, — és ez engem bizonyos tekintetben feszélyez — hogy nem vagyok gyakorlatot folytató ügyvéd, csak adófizető ügyvéd, ez azonban nem feszélyezhet engem etekintetben annyira, hogy őszintén meg ne mondjam, hogy iaz ügyvédi összeférhetlenség valóban nagy problémája a törvényhozások apparátusának. Nemcsak nálunk merült fel ez a kérdés, mert hiszen ez a dolog természetéből következik, amikor egy képviselő kettős minőségben tud megjelenni — mint képviselő és mint ügyvéd — és az az ügyvédi minősítés bizonyos tekintetben egy széles lepedőt is jelent. Ez nem ügyvédkérdés. Meg vagyok győződve, hogy ha az ügyvédi kar nagy többségét kérdeznők meg, az ügyvédi kar nagy többsége nem látna sérelmet abban, Eha ezen a téren hizonyos .szigorúbb rendelkezések lép tettetnének életbe, mert bizonyos az, hogy az ügyvédi kar érdeke az volna, hogy necsak ügyfél-egyenlőség, hanem ügyvédegyenlőség is legyen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldakm. — Nagy Emil: Sürgetik is a kamaránál!) Azt hiszem tehát, hogy ebben a tekintetben nem lehet odáig elmenni, ahová az eredeti javaslat elment, amely egészen egyszerűen ki akarta zárni a köigazgatási hatóságoknál az ügyvédképviselők eljárását. Ez illogikus, céltalan és eredménytelen is lett volna, mert hogy akkor, amikor egy ügyvéd egy kihágási ügyben elmegy tárgyalni, mi haszna van képviselői mivoltának, vagy hogy ezáltal mennyire kerül függésbe az államhatalommal, ezt elképzelni nem tudom. Van azonban az ügyvédképviselői közbenjárásnak egy bizonyos fóruma, ahol már az 1901 : XXIV. te. is szükségesnek látott bizonyos óvatosságot, és ez arra vonatkozott, hogy a minisztereknél való közbenjárás csak az ügyvédi ellenjegyzésre szorítkozhatik. (Helyeslés balfelol.) Nem értem, hogy az igen t. miniszter úr miért hagyta ki ezt a szakaszt. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Szankció nélkül volt!) Bocsánatot kérek, ezt többször hallottam a miniszter úrtól. De ha egy rendelkezés helyes volt, őseink azonban elfelejtettek ahhoz szankciót tenni, nem az a logika, hogy kihagyjuk azt a rendelkezést, hanem az, hogy szankciót adjunk neki. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelol:) Ami pedig azt illeti, — a bizottságban hallottam ezt — hogy egy ilyen rendelkezésnek, hogy az ügyvédképviselő a miniszternél a közbenjárást csak az ügyvédi ellenjegyzésre .szoríthatja, nincs gyakorlati jelentősége, ez keresztülvihetetlen, erre nézve az az észrevételem, hogy ha a kormány tagjai már előre lemondanak a törvény végrehajtásának kötelességéről, akkor hiába csinálunk törvényt. ^Ha azonban hozzákapcsolva még egy bejelentési kötelezettséget, amelyet bátor vagyok a miniszter úr figyelmébe ajánlani, maguk a miniszter urak is szigorúan fogják venni az összeférhetlenségi törvény rendelkezését, — amit én a legfontosabbnak tartok, mert a közbenjáráshoz mindig két valaki kell, egy valaki, aki közbenjár, és
