Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

52 Az országgyűlés képviselőházának 105 — akkor fennáll az összeférhetlenség. Mondom, i nem megyek ennek a vitatásába, én feltételezem a minisztertől, hogy ő mindig közérdekből adja ezeket a segélyeket vagy szubvenciókat, amelyeket itt aj törvény lehetővé tesa, csak azt állítom, hogy egy ilyen vállalat tulajdonosa, ha pedig a vállalat jogi személy, annak reprezentánsa, aki egy ilyen kiváltságos helyzetben van, törvényhozói kötelességét függetlenül és elfogulatlanul nem teljesítheti. (Ügy van! Ügy van! a bal- és OÍ szélsobaloldalon.) T. Ház! Az eredeti törvényjavaslat intézkedésébe» de ezen törvényjavaslat 14. §-ának, illetőleg 15. §-ának rendelkezésébe is fel van véve egy nagyon helyes gondolat, az, hogy nincs összeférhetlenség, ha ezt a kedvezést vagy segélyt mindenki ugyanazon feltételek fennforgása esetében kaphatja meg. A törvényjavaslat azonban nem állt meg itt és azt mondja, hogy más esetekben sincs összeférhetlenség, ha ez a segély vagy szubvenció, ez a támogatás, ez a kedvezés közérdekből adatott, és ennek közérdekű voltát az összeférhetlenségi bíróság megállapította. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Most itt van az üzleti és szerződési viszony. A régi törvény az üzleti és szerződési viszonyt abszolút tilalomnak minősítette bizonyos korlátok közepette. Most mit csinál ezzel szembena jelenlegi törvényjavaslat? A jelenlegi törvényjavaslat elsősorban is megállapítja azt is, hogy nincs összeférhetlenség akkor, ha üzleti és szerződési viszonyba a képviselő vállalata, cége a közszállítási szabályzat-* nak megfelelően megtartott nyilvános árlejtés útján került. T. Ház! Ugyanazt mondom, mint az előbb: én nem panamát hajszolok, én nem azt keresem, hogy korrekt módon jutott-e akkor a szállításhoz a vállalkozó, hanem igenis azt keresem, hogy egyáltalában üzleti vagy szerződési viszony van-e? {Helyeslés a baloldalon.) Nagyon jól tudjuk, hogy a közszállítási szabályzat értelmében a munkálatot odaítélő hatóság nem köteles azt, a legolcsóbb vállalatnak odaadni, odaadhatja indokolás nélkül a miniszter egy drágább ivállalatnak is, tehát a befolyásolás, az eljárás és közbenjárás lehetősége a legnagyobb mértékben megnyilvánul már az odaítélés előtt is. Ez a dolog egyik oldala. (Wolff Károly: Nem fogadjuk el! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Visszaállítjuk az eredeti szöveget! — Nagy Emil: Akkor kár volt tárgyalni a bizottságban négy napon keresztül! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Félreérti a képviselő úr, mert én ezt nem az egészre mondtam, hanem erre az egy kérdésre mondottam!) T. Ház! En megértem azt, hogy vannak képviselőtársaim, akik abban a feltevésben, hogy ez a szövegezés a miniszter úrnak konveniált, <azt elfogadták, és most kényelmetlen helyzetbe jutnak, amikor a miniszter úr a plenáris tárgyaláson azt elejti. De nem ez a fontos, hanem az, hogy a törvény korrekt legyen. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: En e tekintetben nem ejtettem el ott se, itt se semmit, mert nem fogadtam el a bizottságban sem ezt a szöveget!) Ká méltóztatott bízni a bizottság bölcseségére (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugy van! A bizottság kívánta!) s azután a gyöngebölcseségű bizottságtól a magasabb bölcseségű plénumhoz méltóztatott ezt megfellebbezni, (Zaj.) . ülése 1932 június 16-án, osütörtökön. Kénytelen vagyok azután rámutatni — mert ez a rendelkezés összefügg úgy a 14-, mint a 15. §-szal — arra a rendelkezésre, arra az intézkedésre, amelyet az ominózus 11. §-ba — a jelenlegi 10. §-ba — méltóztatott felvenni. Ebben a szakaszban az igen t. miniszter úr javaslata alapján a törvényjavaslatba felvétetett az, hogy a 14. és 15. §-ok esetében, vagyis az általam most tárgyalt kedvezmények esetében összeférhetlenségi helyzetbe jut természetszerűleg az a felügyelőbizottsági, igazgatósági tag, jogtanácsos is, aki a vállalatnál rendes alkalmazást nyer. Ez egészen természetes és logikus, ez volt az 1901. évi XXIV. t.-cikknek intézkedése is. (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Ezzel szemben azonban egészen érthetetlen, hogy az igen t. miniszter^ úr, illetőleg a bizottság felvette ebbe a törvényszakaszba ,<a következő további kellékeket (olvassa): «ha a megbízás vagy alkalmazás az országgyűlés tagjának függetlenségét befolyásolhatja, vagy megállapítható, hogy a megbízatást vagy alkalmazást az országgyűlés tagja főként országgyűlési tagságára tekintettel nyerte.» Bocsánatot kérek, itt megint mi történik? Az történik, hogy a régi törvény abszolút tilalmával szemben itt módot nyújtanak az öszszeférhetlenségi bíróságnak arra, hogy azt mondhassa: igaz, hogy az állammal üzleti öszszeköttetésben vagy szerződési viszonyban van az a vállalat, amelynél a képviselő ezeket a kritikus pozíciókat betölti, én azonban mégsem mondom ki az összeférhetlenséget, mert megállapítom, nogy a helyzet ellenére ez a pozíció a képviselő urak egyéniségére, esetleg mellékkörülményeire való tekintettel nem tekinthető olyannak, mint amely az ő függetlenségét befolyásolja. Engedje meg nekem az előadó úr, mégis igazam van, amikor azt mondom, hogy az 1901. évi XXIV. tcikkben lefektetett garanciális elveket konzekvensen keresztültörtük, csupa nyitott kaput és ajtót hagytunk, rábízva az összeférhetlenségi bíróságra, hogy döntsön e kérdések felett és mondjon ki összeférhetőséget olyan helyzetekre nézve is, amelyeknek összeférhetlensége a régi törvény szerint vitán kívül állott. Nem akarok a kisebb jelentőségű kérdésekről beszélni, de beszélhetnék a 15. §. stiláris módosításáról, szemben az 1901 : XXIV. t.-cikk stilizálásával. Az 1901:XXIV. te. megengedi a képviselőnek, hogy készletét, illetőleg saját termését eladhassa. Mármost az előttünk fekvő törvényjavaslat minden indokolás nélkül kihagyta az 1901. évi XXIV. t.-cikkben helyet foglaló azt a meghatározást, hogy «eladásra kész, meglevő termékeit.» Ezt kihagyta. Kerestem az indokolásban valami alapelvet, hogy miért hagyta ki a törvényjavaslat ezt a megkötöttséget, amely az 1901. évi XXIV. t.-cikkben megvolt. (Jánossy Gábor: Mert ez magától értetődik! Csak a meglévőt adhatja el! — Bródy Ernő: Bocsánatot kérek, semmi sem értetődik magától! A közéleti tisztaság is magától értetődik, mégis kell törvény hozzá!) Nem találtam rá indokolást, nem is akarok vele tovább foglalkozni, csak felhívom a figyelmet arra, hogy bizonyos klasszikus, jó, tömör fogalmazásokat legyöngítünk minden cél, minden értelem és minden indokolás nélkül. Mármost azt mondhatják erre az egész argumentációra, vádra és kifogásra, — mint ahogy mondották is a bizottsági ülésen — hogy a törvénynek ilyen szigorú rendelke-