Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1932 június 16-án, osütörtökön, 51 arra, mert hiszen nines törvényesen alátámasztva, — h»gy ezeknek a rendeknek tagjai nem rendelkeznek passzív választójoggal, hanem hivatkozik arra, hogy a választójogi törvény 180. §-a úgyis módot nyújt arra, hogy ha esetleg ezt a fogadalmat úgy ítéli meg az összef érbe tien ségi bíróság, hogy ez akadálya az ő képviselői működésüknek, a 180. §. alapján velük szemben az öisszeférhetlenséget megállapíthatja. Eszembe jut a bizottsági tárgyalásnak az a momentuma

; amikor Lázár Andor t. képviselőtársam megjelent és javaslatot terjesztett a bizottság elé olyan irányban, — sa bizottság el is fogadta és kodifikálta — hogy összeférhetlenségnek minősíttessék annak a képviselőnek a poziciója, aki valamely külföldi vállalattól megbízást kap, amennyiben ez az 1. §-ra utalással az ő függetlenségét érintené. En akkor hivatkoztam arra, hogy ez a rendelkezés borzasztóan elasztikus valami és csak arra jó, hogy a kormánytöbbségtől való függését a képviselőnek még jobban elmélyítse; (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hivatkoztam arra, hogy a választójogi törvény 180. §-a kifejezett intézkedést tartalmaz abban a tekintetben, hogyha valaki a törvényhozáson kívül álló szervezettől, intézménytől, stb. utasításokat kap, vele szemben az összeférhetlenséget megállapíthassák. Erre az argumentumomra merev elutasítás volt a válasz; azt mondották, hogy a 180. 4 nem kielégítő. Most azt látom, hogy olyan terrénumon, ahol 40 évvel ezelőtt felismerte már a törvényhozás az intézkedés szükségességét a szerzetesrendek tagjainál az Összeférhetlenség megállapítása szempontjából, ez a 180. § egyszerre tökéletes remediumot jelentett az igen t. miniszter úr és a törvényjavaslat előkészítői számára. De bátor vagyok felhívni a figyelmet a közszolgálati összeférhetlenség szempontjából a Felsőházra vonatkozó ama rendelkezésre is, amely szerint a Felsőház tagjai bármely közszolgálati állásra kinevezhetŐk. T. Ház! Ez teljes abszurdum. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak elképzelni, hogy a törvényhozásnak velünk egyenrangú faktorai egyfelől jönnek a törvényhozás termébe, törvényt hoznak, kormányt kritizálnak, kormányt buktatnak és ugyanakkor esetleg alárendelt jelentőségű közszolgálati állást töltenek be a legszigorúbb fegyelmi szabályzat hatálya alatt. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: A legsúlyosabb összeférhetlenség!) De van még egy olyan terrénum, amelyre fel kell hívnom a figyelmet és ez a Vitézi Székkel kapcsolatos intézkedés. Ebben a tekintetben semmiféle rendelkezést nem találtam. Nem vitatom a Vitézi Szék fontosságát,, jelentőségét, erkölcsi értékét, ebben a pillanatban azonban a törvényhozás függetlenségét vizsgálom. A törvényhozás függetlensége szempontjából hozzányúlva a passzív választójog szabályozásához, ez a törvényjavaslat kizárja az aktív katonai szolgálatot teljesítő személyeket. Állítom, hogy a Vitézi Szék tagjai legalább olyan szigorú fegyelmezési szabályok alatt állanak, mint az aktív katonák. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Látjuk ezt a mindennapi életben. Emlékszem a választási esetekre. Tuj dok esetet, amikor a Vitézi Székhez^ tartozó előkelő, azután kevésbé előkelő pozíciót betöltő jelöltek a Vitézi Szék egyszerű parancsára máról-holnapra kénytelenek voltak a jelöltségtől visszalépni, mert a Vitézi Szék azt a pártot nem tartotta a maga részéről elég konstruktívnak, hazafiasnak, konszolidáltnak. (Büchler József: Felszólítják őket, hogy lépjenek ki a pártból!) Láttuk azt, hogy a Vitézi Szék tagjainak családi életébe belenyúlnak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és kényszerítik őket esetleg visszalépésre és lemondásra, amennyiben — nem keresem, milyen okból — a házasságot nem tartják megfelelőnek. (Ügy van! Ügy

e van! a baloldalon.) Ott tehát, ahol az összeférhetlenséget szabályozzák, ahol ki akarják zárni a függőséget, — minden animozitás nélkül mondom és megismétlem, hogy erkölcsi értékét ennek az intézménynek nem vonom kétségbe — az összeférhetőség szempontjából kétségtelenül ki kellett volna zárni ennek a Vitézi Széknek tagjait, vagy pedig lazítani kellett volna azon a függésen, amelyben a Vitézi Szék tagjai a Vitézi Székkel szemben állanak. (Dinich Ödön: Ez az igazságosabb megoldás! — Fábián Béla: Felelőtlenül hoznak fegyelmi határozatok at ! ) A közszolgálati összeférhetlenségen túl azonban én sokkal súlyosabb eltévelyedésének tartom ennek a törvényjavaslatnak — szemben az eredeti javaslattal — az érdek-összeütközésekre, az érdekösszeférhetlenségekre felvett rendelkezéseit. Az 1901 : XXIV. te. rendelkezései szerint olyan vállalatnak, amely segélyt vagy szubvenciót kapott, a tulajdonosa és ha az jogi személy, annak a vállalatnak igazgatósági tagja, felügyelőbizottsági tagja, jogtanácsosa, állandóan fizetett alkalmazottja nem lehetett tagja a magyar törvényhozásnak. Ez volt az egyik intézkedés. A másik intézkedés az volt, hogy az 1901 : XXIV. te. szerint olyan vállalat tulajdonosa, vagy pedig ha jogi személy, e vállalat felügyelőbizottsági tagja, jogtanácsosa, amely vállalat az állammal üzleti összeköttetésben, szerződéses viszonyban áll, ennek a vállalatnak ez az érdekelt tagja vagy tulajdonosa összeférhetlen helyzetbe került a törvényhozási működéssel. Kivétel volt, de ez a kivétel mire vonatkozott? Vonatkozott az érdek minimumára, megállapítva a törvény tízezer aranykoronás érdekminimumot, illetőleg maximumot, amely az összeférhetlenség szemnontjából határt jelentett; vonatkozott a szerződésnek egy évi időtatamára, a szerződéses üzleti viszonynál az érdekmininrumnak vagy maximumnak megállapítására és vonatkozott végül — ez a kivétel — bizonyos esetben a díjazás mellőzésére, a szolgálat ingyenes ellátására. Most ezzel szemben azt látjuk, hogy ez a javaslat a maga rendelkezéseivel lehetővé tette, hogy szubvencionált vállalatnak, kedvezményt, segélyt kapó vállalatnak tulajdonosa és ha az jogi személy, annak a vállalatnak reprezentánsai helyet foglalhasanak a törvényhozás termébe». Nem beszél érdek-maximumról, nem beszél a szolgálat ingyenes ellátásáról. Egyet mond: feltételezi azt, hogy az összeférhetlenségi bíróság úgy állapítja majd meg, hogy ez a segély, ez a kedvezmény közérdekből adatott az illető vállalatnak. Tisztázzuk a fogalmakat. Mi nem panamistákat akarunk itt üldözni. Elismerem, hogy az a segély, az a szubvenció közérdekből adatott és nem megyek bele abba a komikus konstrukcióba, hogy egy miniszter ad egy vállalatnak segélyt vagy szubvenciót, s akkor jön az összeférhetlenségi bíróság és megítéli azt, hogy a miniszter korrektül járt-e el, betartotta-e a törvényt és közédekű volt-e annak a segélynek vagy szubvenciónak megadása, mert az esetben, ha közérdekű, — és itt dezavuálja a minisztert