Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

5ô Az országgyűlés képviselőházának 105. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. nek azok, akik a képviselőség

1 mellett állást tölthetnek be. (Bleyer Jakab: Szilágyi Dezső is egyetemi tanár volt!) Ha élne, rá külön törvénnyel statuálnék kivételt. (Jánossy Gábor: Hozzájárulnék én is! — Nagy Emil: Meg van mentve Szilágyi emléke! — Mozgás.) Ezt öszszeférhetlennek tartom. Csak egy gyakorlati példát hozok fel. Itt vannak az Országos Magyar Gyüjteményegyetembe tartozó intézetek vezetői. Bocsánatot kérek, itt bent ülnek azoknak az intézeteknek vezető tisztviselői, akik kint a Ház falán kívül szolgálati és fegyelmi viszonyban vannak a kultuszminiszterrel szemben, (Ügy van! Ügy vanï ù bal- és a szélsőbaloldalon") idebent pedig — méltóztassék feltételezni — rendelkeznek avval a heroikus függetlenséggel, hogy a kultuszminiszter urat az ő kultúrpolitikájáért felelősségre fogják vonni. (Bródy Ernő: Nagy ellenzéki ostromokat kap!) Megkapják a kultuszminiszter úr rendelkezését, délben 12 órakor bejönnek és e rendelkezés miatt a kultuszminiszter urat,, mint egy törvénytelen rendelkezés kiadóját felelősségre fogják vonni. (Bródy Ernő: Bizalmatlanságot szavaznak neki! — Jánossy Gábor: Megeshetik! — Simon András: Bródy, mint kikiáltó! — Jánossy Gábor: Elméletben megeshet! — Elnök csenget. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ez mindenütt a világon így van és ezen a területen mi is szűkítettünk, mert azelőtt minden országos intézet és egész sereg felsorolt állás összeférhető volt!) Azt hiszem, hogy téved a miniszter úr, mert fel voltak sorolva azoknak a tanácsoknak a tagjai, amelyeknek az összeférhetlensége abszolúte nem problematikus, mert ezek a tagok díjazás nélküli állásokat töltenek be, sőt, ha jól emlékszem, a miniszter úr saját indokolása is bölcsen megállapítja ezt. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Igen, de az országos intézeteket töröltük!) ítá kell mutatnom a közszolgálati összeférhetlenség egy további momentumára. Az 1901. évi XXiy. t.-c, amely ezeket szűkebb keretek között tartotta, az összeférhető állásokat iákképpen szabályozta, ha az illető képviselő az ő képviselőségének tartama alatt neveztetik ki ilyen állásra, akkor köteles magát új választásnak alávetni. Erre állott az a megállapítás, amelyet egy századdal ezelőtt Deák Ferenc tett, mondván azt, hogy az igazi összeférhetlenség nem azoknál forog fenn, akik állásban vannak, hanem azoknál, akik állásba akarnak jutni. (Gáspárdy Elemér: Ez a mondás igaz!) Készséggel elismerem a miniszter úrnak azt az érdemét, hogy ebben a tekintetben egy^ lépést tett előre, amikor bizonyos tilalmat állapított mega kinevezés tekintetében az országgyűlés tagjaira, az országgyűlés tartama alatt, sőt azon túlmenőleg is egy évre terjedőleg. Nekünk azonban, véleményem szerint, nem lett volna szabad mellőznünk legalább azt a korrekciót, amely benne volt a régi összeférhetlenségi törvényiben s amelyet később kihagyott a Friedrich-féle rendelet, amire vonatkozólag később azután a törvények mint kényelmes állásponthoz, szívesen hozzásimultak, nem lett volna szabad kihagynunk azt a rendelkezést, hogy ilyen esetekben, ha már méltóztatnak koncedálni, hogy egy képviselőt kinevezhet a kormány közszolgálati állásra és ezáltal nem szűnik meg a képviselősége, hanem összeférhető marad; legalább is az új választás korrekcióját ismét törvénybe kellett volna iktatni. (Jánossy Gábor: Az csak az államtitkárokra vonatkozik! Es államtitkárok most nincsenek! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Egyetemi tanárokra!) Az igen t. miniszter úr, mint már említettem, egy érdemleges lépést tett előre nemcsak az államtitkárokra és a miniszterekre vonatkozólag, hanem mindenkire nézve. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Mindenkire nézve!) Az igen t. miniszter úr, mint már említettem, érdemleges lépést tett előre, amikor belefoglalta a javaslatba, hogy közszolgálati állásra nem lehet kinevezni az országgyűlés tagját az országgyűlés tartama és az azt követő egy évi idő alatt. Ha azonban ezt a rendelkezést empirikus ismereteim alapján a múltban elkövetett visszaélések szempontjából vizsgálom, akkor azt kell mondanom, hogy a miniszter úrnak e rendelkezését lerontja az ,a további rendelkezés, amely azt mondja, hogy e szakasz, e rendelkezés alól kivétel van arra a tisztviselőre nézve, aki képviselővé választása idejében nyugdíjba helyeztetett. (Zaj.) Ez van benne a törvényben. Ha visszaemlékszem erre a tizenkét évre, akkor eszembe jut az az eset, amikor egyik tiszteletreméltó képviselőtársunk egy hathetes választási időközben — ez alatt értem az előző parlament feloszlatása és az új parlament megválasztása közötti időközt — abba a kellemes helyzetbe került, hogy mint olyan tisztviselőt, akit képviselői minőségéből kifolyólag nyugdíjaztak, ez alatt a hat hét alatt reaktiválták, előlépett és azután, mint a Képviselőház újonnan megválasztott tagja, visszatérve ide a Házba, újra nyugdíjba helyezték. A miniszter úr törvényjavaslata ennek a játéknak megismétlését talán nem erre a képviselő úrra, hanem esetleg másra nézve — hiszen elég, ha .az életben egyszer jut ilyen szerencsés helyzetbe az ember — (Derültség.) lehetővé teszi, mert ezt a kinevezési és reaktiválási tilalmat egyenesen felfüggeszti arra a tisztviselő-képviselőre nézve, aki nyugdíjba ment képviselővé választása következtében. Én tehát ezekből a tényekből azt a konzekvenciát vonom le, hogy nem érvényesült egy konzekvens, egészséges felfogás, amely az elburjánzott közszolgálati összeférhetlenséggel szemben kemény és radikális intézkedéseket akar tenni. Bizonyos intézkedések történtek, ezek között olyanok is, amelyeknek jóságát készséggel elismerem, de hogy személyektől függetlenül, elvi alapon rendeztük volna ezt a kérdést, azt a magam részéről kétségbevonom. Ezzel szemben legyen szabad rámutatnom &gy másik olyan intézkedésre, amely a régi törvénynek •— azt hiszem — 1. vagy 4. §-ával van Összefüggésben, hogy tudniillik a jelenlegi törvényjavaslat a szerzetesrendek tagjaira vonatkozó intézkedéseket egyenesen mellőzte. A régi törvény értelmében a szerzetesrendek tagjai, tekintettel arra a különleges fogadalomra, amelyet e rendek tagjai tesznek, ki voltak zárva a képviselőségből, illetőleg összeférhetlenségi helyzetbe kerültek a képviselőséggel. Kivétel volt, azt hiszem, négy olyan rend, amely — mint a törvény mondotta — a magyar állami élet és a magyar kultúra fejlődése körül nagy érdemeket szerzett. A jelenlegi törvényjavaslat ezt egyszerűen mellőzte. Egy darabig azt^hittem, hogy talán az 1925. évi választójogi törvényben van erre vonatkozóan valami intézkedés, azonban kiderült, hogy ott a passzív választójog tekintetében ebben a kérdésben semmi intézkedés nem történt. S akkor csodalatosképpen felfedeztem, hogy maga a törvényjavaslat indokolása sem arra hivatkozik, — mint ahogy nem is hivatkozhatok