Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

48 Az országgyűlés képviselőházának közvetlen anyagi érdekeltséget vállalt és így közvetlen befolyást tudott gyakorolni. Természetes dolog, hogy amint az állam kiterjesztette a maga befolyását, gazdasági tevékenységét a magánvállalkozás körében, abban a pillanatban jelentkezett a közvélemény gyanakodása és óvatossága azokkal a vállalatokkal szemben, és azokban a vállalatokban elhelyezett politikusokkal szemben, akik így közvetve az állam támogatását élvezték. Ez volt egyik oka annak, ami a közvéleményben a revízió sürgetését mintegy előbbre vitte, hiszen mi magunk is ismerünk, — nem akarok felszólalásom keretében ezekre visszatérni — bizonyos jelenségeket, amelyek majdnem azt kell mondanom, a Háznak minden oldalán megbotránkozást keltettek, amelyek azonban soha sem meg nem toroltattak, sem ilyen nyilvános erkölcsi elítélés alá nem vétettek. Én csak emlékeztetem mélyen t. képviselőtársaimat, azokat, akikkel az első nemzetgyűlésen szerencsém volt jelen lenni, arra a botrányra, amely a kiviteli engedélyek körül kitört. (Ügy van! half elől.) Ma tíz év perspektívájában megállapíthatjuk, hogy akkor olyan rendszer kapott lábra, hogy legálisan járt egyegy kormánypárti képviselőnek egy-egy kiviteli engedély 25—50 lóra (Bródy Ernő: Kommeneió!) és csak akkor botránkoztak meg minisztertől képviselőig lefelé, ha valaki már másodszor vagy harmadszor jelentkezett ilyen kiviteli engedélyért, ami effektív vagyoni előnyt és értéket jelentett. Láttuk azután azt is, hogy különféle kölcsönök, a különféle szövetkezetek megalakítása, kamatmentes kölcsönök juttatása, állami garanciák vállalása lassanként át- és áttörték az egész gazdasági életet és ebben a gazdasági életben igenis ázsiójuk volt azoknak a politikusoknak, akik a kormánnyal kiváló összeköttetésben voltak. A másik ok, amelyre különben az igen t. előadó úr is rámutatott, amely ennek a revíziónak sürgetését a közvéleményben megérlelte, az eddig lefolytatott ítélkezések. (Igazi Úgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Jánossy Gábor: Ez igaz!) Ez az ítélkezés — valljuk meg őszintén — első momentumától kezdve (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Komédia!) amikor a képviselők ideálltak letenni az esküt, amikor minden képviselő odiózus tehernek, felesleges időmulasztásnak tekintette a jury zésben való részvételt, tökéletesen kompromittálta az összeférhetlenség gondolatát, az összeférhetlenség érvényesülését. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Eskü alatt ítéltek!) Nekem is volt szerencsém több ilyen juryben résztvenni. Lassanként kialakult ott az a felfogás, hogy nem fontos, mit mond az öszeférhetlenségi törvény, mert hiszen az élet úgyis túlhaladt fölötte és olyan esetekben is, amelyek kifejezetten, expressis verbis beleütköztek az összeférhetlenségi törvény írott szabályaiba, a jury a szavazatok erejével egyszerűen kimondta, hogy nem forog fenn összeférhetlenség. Valóságos ritka holló volt az ellenkező és azt kell mondanom, ezekben az esetekben is — közvetlen tapasztalat alapján állítom — nem egyszer ugyanannak a pártnak kebelén belül jelentkező irigység volt az, amely kimondotta az összeférhetlenséget. (Ügy van! Ügy van! a bat- és a szélsőbaloldalon.) További momentum, amely az Összeférhetlenségi törvény revízióját kikényszerítette, a tisztviselő-képviselők túltengése. Beszélünk a 5. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. képviselői függetlenségről. A forradalmak után hozott választójogi rendelet lehetővé tette a tisztviselőknek a Képviselőházban való el-, helyezkedését, (Pakots József: Száztizenhárom tisztviselő-képviselő van a Házban! — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) lehetővé tette úgy, hogy^ a megelőző idővel szemben a tisztviselő nem tért el előző közszolgálati pályájától, a tisztviselőnek módja voltj törvénybe iktatott igénye volt rá, hogy miután kiszolgálta a kormányt két év alatt mint képviselő, visszatérjen és közszolgálati állásban helyezkedjék el. (Jánossy Gábor: A Friedrich-féle választójog!) Kérem, én konstatálom, hogy helytelen és konstatálom, mint egyik momentumot, amely előidézte a jelenlegi helyzetet. (Zaj. — Elnök csenget.) Bátor leszek rámutatni majd a későbbiek során a tisztviselői összeférhetlenséggel kapcsolatban egyegy olyan kirívó jelenségre, amely teljesen méltán váltotta ki a közvélemény gyanakodását és bizalmatlanságát. Negyedszer: a döntő momentum meggyőződésem szerint az összeférhetlenségi kérdés felvetésénél a mi választójogi rendszerünk, amely a képviselői mandátum megszületésénél a törvényhozók háromnegyed részénél, vagy négyötöd részénél, ahol a nyilt szavazás érvényben van, mint korlátlan hatalmi faktort, hatalmi tényezőt állítja oda a kormányzatot. Természetes, hogy a közvélemény tudja azt, hogy ezek a mandátumok a kormány akaratából születtek meg, annak a kormánynak akaratából foglalnak helyet a képviselők a Képviselőházban, amely decenniumot ünnepel, amely tízéves jubileumokat ünnepel, tehát teljes joggal bizalmatlansággal nézi annak a képviselőnek működését, mert tudja, hogy az egyetlen megtámadhatatlan bírói fórum, a választóközönség, f ki van kapcsolva az összeférhetlenség megítéléséből. {Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Weltner Jakab: A legsúlyosabb öszszef értetlenség ! ) Sokat beszélünk arról, hogy lehet-e kodifikálni az összeférhetlenség eseteit, igen vagy nem? Megengedem, hogy nem lehet úgy kodifikálni, hogy az élet minden eshetőségére preveleáljon az a törvény, de a titkos választójog és annak alapján a választóközönség akaratának szabad megnyilvánulása olyan inappelábilis fórumot jelent, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelynek éppen az a feladata, hogy a betű hézagai közt bujkáló képviselővel szemben érvényesítse az összeférhetlenség kérdésében a magasabb etikai felfogást. (Ügy van! bdlfelől) Véleményem szerint ezek azok a jelenségek, amelyek sürgették és kikényszerítették az öszszeférhetlenségi törvényjavaslat tárgyalását. A közvélemény több garanciát követelt a képviselői függetlenség tekintetében, mint ami eddig fennállott. Ezt érezte meg a miniszterelnök úr is, amikor mintegy programmjává tette az összeférhetlenségi törvényjavaslat letárgyalását. Sajnos, azt hiszem, a miniszterelnök úr politikai programmpontjai közül csak ezt az egyet tudná megvalósítani és azoknak a változtatásoknak következtében, amelyeken ez a javaslat keresztülment, azt kell mondanom, hogy ezt sem tudja megvalósítani. {Ügy van! balfelől. •— Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Meglátjuk a plénum döntése után!) En a miniszterelnök úr személye iránt nagy szimpátiát érzek, amelynek számtalanszor kifejezést is adtam és ezt I most aláhúzom azzal, hogy örülök, hogy nem a j miniszterelnök úr képviseli ezt a törvényjavaslatot, mint az 1901 : XXIV. tc.-nél, hanem az ! igen t. igazságügyminiszter úr, mert igen saj-