Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

Az országgyűlés képviselőházának 105 tény elkövetésével bekövetkezett és azt restituálni nem lehet. Ilyen eset például az, ha valaki felszólal a Házban a 8. § ellenére, tehát felszólalása a 8- §-ba ütközik, beleütközik vagy azért, mert az illető meg nem engedett módon hivatása körében élt evvel a felszólalással, vagy pedig meg volt fizetve. Vannak azután egyéb esetek is. Ilyen esetekben tehát, amikor az eljárás jóhiszemű, — mert vannak jóhiszemű esetek is — az összeférhetlenségi bíróság tulajdonképpen az előtt a kérdés előtt állt volna, hogy most mit csináljon: vájjon teljesen szabadjára eressze-e a vétkest jóhiszeműség esetében, vagy pedig mandátummegfosztással éljen. Lehetségesek lettek volna tehát olyan esetek, amikor a mandátummegfosztás túlságosan kegyetlen, viszont pedig a teljes felmentés túlságosan enyhe lett volna- Ennek folytán a bizottságban felmerült az a gondolat, hogy iktassunk be^ a szövegbe egy új büntetést, amelyet az összeférhetlenségi bíróság alkalmazhasson olyan esetekben, amikor a mandátumtól való megfosztás túlszigorú, a teljes büntetlenség pedig túlenyhe lenne. Minthogy erre külföldi parlamentekben is van példa, ennek folytán ezt a módosítást az együttes bizottság keresztülvitte és kimondta azt, hogy bizonyos esetekben az öszszeférhetlenségi bíróság 2000 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel sújthatja azt a képviselőt, aki bizonyos összeférhetlenségi esetekbe esett bele, — majd mindjárt elmondom, hogy melyek ezek — abban az esetben, ha ezt csak először követte még el, tehát ismétlés esetében ez az enyhébb ítélkezés az összeférhetlenségi bíróságnak rendelkezésére nem állhat. Ezek a kiemelt esetek, amelyeket az együttes bizottság elfogadott, a következők: A 8. § esetében, amikor a Házban valaki felszólal, a 20. § esetében, amikor az eljárás módja tisztességtelen, köztisztességbe ütközik, a 21- § esetében, amikor tilos közbenjárásról van szó, ez azonban díjtalan, a 25. § esetében, amikor tartós távollét folytán esik a képviselő összeférhetlenségbe és amikor tulajdonképpen mandátumától kellene megfosztani. Végül az eljárási részben egy jelentékeny módosítást tett a bizottság a tekintetben is, hogy az 55. Vban szigorította a büntetést. Nevezetesen nem helyezkedhetett a bizottság arra az álláspontra, hogy míg 10.000 pengő pénzbüntetéssel sújtható a képviselő az egyéb mellékbüntetéseken kívül, abban az esetben,, ha összeférhetlenségi helyzetbe kerül, addig , az az egyén, az a képviselő, aki megrágalmazza a törvényhozót tudatosan, szándékosan, szenzációhajhászásból, ezer pengő pénzbírsággal úszhassa meg ezt a mulatságot-^ Ennek folytán idevonatkozólag egy szigorítást vitt véghez a bizottság (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) és

; kimondta azt, hogy a pénzbírság 10.000 pengőig terjedhet és hogy avval szemben, aki nem képviselő, amennyiben tudatosan, szándékosan, éppen azért, hogy a törvényhozót különösen beszennyezze, vagy bemocskolja, követi el ezt SL

f tudatos rágalmazást, a büntetés pénzbüntetéssé lesz átalakítható, amely adott esetben természetesen megfelelően átváltoztatható lesz elzárásbüntetésre isMost már kegyeskedjenek megengedni azt, hogy a felfogásom szerint és azt hiszem, az egész Ház felfogása szerint is legfontosabb részel, az eljárási résszel — hogy miért olyan fontos, voltam bátor elmondani — röviden végezvén, rátérek azoknak az anyagi természetű rendelkezéseknek ismertetésére, amelyek a biülése 1932 június 16-án, csütörtökön, 43 zottság jelentésében a javaslat eredeti szövegezésétől eltérőek. Mindenekelőtt legyen szabad itt felhívnom a figyelmet a közszolgálati összeférhetlenségre, különösen a Képviselőháznak azokat a pártjait illetően, amelyeknek kifogásuk volt az ellen, hogy a köztisztviselők a magyar országgyűlésben túlságosan nagy számban helyezkednek el. Kimutatást készítettem arról, hogy a képviselők foglalkozási ágak szerint miképpen oszlanak meg a Képviselőházban. Ezt a kimutatást meg méltóztatnak találni a jelentés mellett. Ebben benne van az is, hogy a képviselőknek foglalkozások szerint való megoszlása milyen volt 1922-ben, vagyis a második nemzetgyűlésben, ennek folytán összehasonlítást is tudnak tenni e tekintetben. Méltóztatnak tehát teljesen tájékozódva lenni arról, hogy a közszolgálati alkalmazottak és köztisztviselők milyen arányban vannak a Házban képviselve. (Jánossy Gábor: Ahogy a választók beküldték őket, olyan arányban!) 76-an vannak gazdák, 56-an vannak köztisztviselők és így tovább, nem akarom ezt elmondani, hiszen úgyis méltóztatnak tudni. Arra hívom fel ellenben azoknak a pártoknak és képviselőknek figyelmét, akik itt ismételten az ellen szólaltak fel, hogy a köztisztviselőket túlságosan igénybe veszi a magyar országgyűlés, (Jánossy Gábor: Anynyira szeretik őket!) hogy a közszolgálati öszszeférhetlenségről szóló szakaszok errevonatkozóan bizonyos szigorításokat tartalmaznak. Szigorításokat tartalmaznak abban ,a tekintetben, hogy ki vállalhat mandátumot, amenyiben méltóztatnak tudni, hogy az eddigi feltételekhez újabb, harmadik feltétel jött, amely szerint annak a köztisztviselőnek, aki mandátumot akar vállalni, bizonyos körülmények közt már három hónapon belül kell lemondania. Szigorítást méltóztatnak látni errevonatkozóan a fejezet második részénél, amely azt mondja meg, hogy milyen feltételek mellett tarthatja meg a köztisztviselő a mandátumát, ha mandátumot kapott, a harmadik részénél, ahol e javaslat 5. i-a azt mondja meg, hogy milyen feltételek mellett és körülmények közt térhet vissza a képviselő, vagy felsőházi tag megint a közszolgálatba. (Gáspárdy Elemér: Ott hiba van! — Zaj a jobboldalon.) Nem akarok részletekre kiterjedni mert hiszen az előadói beszédnek nem ez a célja, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hanem csak cálja, hogy egyáltalában nagy vonalakban rámutasson azokra a változtatásokra, amelyeken a javaslat keresztülment, azokra a nagy irányelvekre, amelyek benne vannak. Hogy azután helyes-e vagy nem, ami az egyes szakaszokban van, és milyen módosítás szükséges, ez a részletes vitába tartozik. (Ügy van! jobb felől.) Ami az összeférhetlenség második csoportját illeti, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) nevezetesen a más foglalkozásokkal való összeférhetlenséget, itt sok új és lényeges módosítással méltóztatnak találkozni. Erre vonatkozóan azonban figyelmébe ajánlom t. képviselőtársamnak, hogyha a javaslatot bírálni fogja, ne méltóztassék a t. képviselő úrnak csupán azt nézni, hogy a bizottságnak ez a szövegezése miképpen viszonylik a javaslathoz. Nem! Ez túlságosan egyoldalú dolog volna, mert megengedem, hogy méltóztatnak látni a javaslat eredeti szövegével szemben enyhítéseket és méltóztatnak látni szigorításokat, méltóztassanak azonban azt tekinteni és tulajdonképpen a helyes megítélés az, hogy ez a törvényjavaslat, amely most itt tárgyalás alatt van, miképpen viszonylik a jelenlegi, most érvényben levő törvényhez. Es akkor