Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

44 Az országgyűlés képviselőházának 105 azt méltóztatnak látni, hogy igenis, nagyon je- , lentekeny és fontos megszorítások vannak ebben az új javaslatban, noha megengedem, hogy méltóztatnak talán egyes részleteknél kikeresni tudni, ha szabad azt mondanom, kipécézni egyes olyan részleteket, amelyek talán a jelenlegi törvénnyel szemben is önmagukban enyhítéseket tüntetnek fel, ha azokat csupán önmagukban vizsgáljuk. Melyek azok a fontos megszorítások, amelyek itt vannak? Itt van például a 8. §, amely egy új összeférhetlenségi esetet statuál és éppen ezért ezzel röviden foglalkozni kívánok. Azt mondja nevezetesen ez a szakasz, hogy az a képviselő, aki olyan ügyben iszólal fel a Képviselőház termében, amelyben közvetlenül, anyagilag érdekelt, megbélyegzendő és itt az összeférhetlenség esete forog fenn; de a javaslatnak azt a szövegét, amely eredetileg benne volt a 8. §-ban, ! a bizottság nem fogadta el, mert azt találta, hogy az a szöveg, amelyet a 8. §. tartalmazott, : egy bizonyos tekintetben tulajdonképpen a felszólalásnak a korlátozásával jár, ez pedig az együttes bizottságnak legkevésbbé volt szándékában. Ennek következtében a 8. §. jelenlegi szövegében úgy szól, hogy az a Képviselőházat teljesen megnyugtathatja. Ez az új Összeférhetlenségi esetre vonatkozik és a következőképpen szól (olvassa): «Összeférhetlen helyzetbe kerül az országgyűlésnek az a tagja, aki hivatása vagy foglalkozása körében magánjogi megbízás vagy egyéb magánjogi jogviszony alapján vállalt valamely meghatározott (konkrét) ügy- . ben az országgyűlésen felszólal.» Ezenkívül öszszeférhetlen helyzetbe kerül az országgyűlésnek az a tagja, aki az országgyűlésen olyan ügyben szólal fel, amelyben anyagilag érdekelve van. Ez megfelel a jelenlegi 11. §-nak. Díjazott prókátorokra a Képviselőházban nincs szükség, (Ügy van! Ügy van) itt csak a közügy és a köz érdekében lehet felszólalni. (Farkas István: Mennyi prókátor van itt!) Történtek itt felszólalások, amikor például az ügyvédek saját be nem fejezett ügyeiket idehozták. Az együttes bizottság abban a véleményben van, hogy egyáltalában be nem fejezett, más eljárás alá tartozó ügyékkel a törvényhozás elé nem szabad jönni; de ha ide is jöhet valaki, semmiesetre sem jöhet azzal ide az, aki abban érdekelve van, különösen pedig nem az, aki abban anyagilag érdekelt. (Helyeslés.) A 9. § változatlanul ment kerasztül. Tiltja azt, hogy országgyűlési tag felelős szerkesztő lehessen. Nem új dolog ez, benne van más alkotmányjogban is és ehhez az együttes bizottság is egyhangúlag hozzájárult. Súlyos aggodalmai voltak azonban az együttes bizottságnak a régi 11, a jelenlegi 10. § beállításánál. Ez a szakasz a bizottság részéről hosszú vita alá vétetett, azt minden oldalról, jobbról és balról pártállásra való tekintet nélkül megvitatták és körülbelül kétnapos tanácskozás után egy szöveg fogadtatott el, amely az eredeti szövegtől bizonyos tekintetben eltér. Ezzel a szakasszal, amely a Háznak különböző oldalait is a legjobban fogja érdekelni, röviden foglalkozni fogok, azt hiszem, ezzel tartozom is a t. Képviselőháznak. (Jánossy Gábor: Melyik az!) A 10. §. Az eredeti javaslat elgondolása az volt, hogy mindenféle vállalatban való elhelyezkedést tilt, tekintet nélkül arra, hogy egyébkent annak a« vállalatnak vannak-e olyan üzletei, amelyek a javaslat 14., 15. és 16. §-ai értelmében az érdekeltségi viszonyt megállapítják, . ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. vagyis hasznothajtó jog, hasznot hozó szerződés, üzleti viszony, gazdasági összeköttetés, végül pedig annak kiterjesztése, (ßassay Károly: Szubvenciós szerződés!) T. Képviselőház! Erre vonatkozólag azonban már az eredeti javaslat is tett bizonyos kivételt, mégpedig kivételt tett abban az esetben, ha az illető már a mandátum vállalása előtt ilyen vállalat tagja volt, ha egyébként ez rendes foglalkozása (Jánossy Gábor: Hivatása!) és ennek folytán világos, hogy nem a mandátumra való tekintettel nyert, ott elhelyezkedést. E szakasz ellen az együttes bizottságnak majdnem Összes tagjai kifogással éltek. A legkülönbözőbb felfogásokat találtuk e tekintetben. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Találtunk olyan felfogást, hogy e szakaszt teljesen mellőzzék, töröljék ki és idevonatkozólag kizárólag azt tartsák érvényben, amit a jelenlegi összeférhetlenségi törvényünk mond. Voltak olyanok, akik nemcsak az eredeti törvényjavaslat mellett voltak, de még az eredeti törvényjavaslatot is szigorítani akarták és azt az álláspontot foglalták el, hogy országgyűlési tag — sem képviselő, sem felsőházi tag — semmiféle vállalatban, semmiféle üzemben (Jánossy Gábor: Tiszta dolog!) semmiféle nyerészkedésen alapuló intézetnél — mindig nyerészkedésen alapuló vállalatot kell érteni — helyet nem foglalhatnak. (Jánossy Gábor: Olyan vállalat nincs, amely ne nyerészkedésen alapulna!) E két véglet között más egyéb szempontok is jutottak érvényre. Különböző indítványok, felfogások, amelyekkel nem foglalkozhatom: Nem foglalkozhatom a különböző' módosításokkal, gondolatokkal, csupán az együttes bizottság határozatát világítom meg és azt a két végletet, amely között ingadozik e szakasz, amelyet az együttes bizottság elfogadott. Az együttes bizottság mindenekelőtt azt az álláspontot foglalta el, hogy nagy hiba volna és országos érdekekbe, különösen közgazdasági érdekekbe ütköznék, ha olyan szakasz fogadtatnék el az összeférhetlenségi törvényben, amely szerint országgyűlési tagoknak, úgy felsőházi tagoknak, mint képviselőknek ilyen vállalatokban való elhelyezkedése, illetőleg ilyen vállalati tagság vállalása minden körülmények között meg volna tiltva. Ezt ez az ország nem bírja el, az országnak azokat az akár kereskedelmi, akár ipari, akár más gazdasági kitűnőségeit, akik igazán szorosan össze vannak fűzve az ország közgazdasági életével, az országgyűlés terméből kiűzni nem lehet, nem szabad. Ennek folytán azon az úton indult el, amely úton tulajdonképpen jelenlegi összeférhetlenségi törvényünk is halad. Nevezetesen azon az úton, hogy nem fogadható el e viszony, abban az esetben, ha a 13., 14., 15. vagy a 16. §-ok feltételei fennforognak, vagyis ha az illető vállalat, vagy intézet az állammal olyan viszonyban van, tőle olyan jogokat élvez, amelyeknél fogva az államtól való függés — még azokra nézve is, akik állásukat már előbb elfoglalták — megállapítható. Ilyen körülmények között bizonyos módosítást szen^ védett ez a szakasz. Ennek a szakasznak bírálatánál nem szabad azonban elfelejteni azt, amire voltam bátor az eljárási rész ismertetésénél rámutatni, hogy ez összefüggésben van a javaslat 30—31. §-aival, amelyek kötelezővé teszik minden egyes vállalati tagságra vonatkozólag a bejelentést, azonkívül pedig a hatósági adatszolgáltatást is tekintet nélkül arra, hogy vájjon van-e az állammal ilyen összefüggés,, vagy nincs, ennek folytán az új összeférhetet-