Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

42 Az országgyűlés képviselőházának 105 amennyiben ezt a bíróságot a törvényhozás választja extraneusokból, tehát olyan egyénekből, akik nem tagjai a törvényhozásnak. Egyébként pedig ennek a bíróságnak az elnöke a közigazgatási bíróság elnöke, a referense pedig ugyancsak a közigazgatási bíróság valamelyik tagja. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ilyen körülmények között a javaslatnak az volt az álláspontja, amelyet a bizottság is teljesen magáévá tett, (Jánossy Gábor: Egy kivétellel!) a bizottság tagjainak nagy többsége magáévá tett, hogy az összeferhetlensegi bíráskodás maradjon továbbra is a törvényhozásnál; mégis az előbbi példák és tapasztalatok folytán arra a felfogásra jutott és arra az álláspontra helyezkedett az együttes bizottság is, hogy nem lehet ezt kizárólag és külön mindegyik Háznál magánál hagyni, hanem az összeferhetlensegi bíráskodás színvonalának emelése végett egy közös parlamenti bíróságot kell csinálni, amely azután mintegy kölcsönös ellenőrzés mellett úgy az egyik Ház, mint a másik Ház tagjaira vonatkozólag az összeferhetlensegi ügyek felett ítéletet fog mondani. Ennek a közös összeférhetlenségi parlamenti bíróságnak a létszáma nagyon kicsiny volna. Hogy a kiválasztás minél jobb lehessen, nem pártokra van bízva ennek a megalkotása, hanem rá van bízva a kiválasztás, illetőleg kinevezés a két elnökre. Mindegyik elnök 9—9 tagot jelöl ki és ebből a 18 tagból fog álni a parlamenti bíróság és ebből a 18 tagból alakul meg kisorsolás útján, fél-félévre a bíráskodást tényleg gyakorló parlamenti bíróság, amely hét tagból áll. (Jánossy Gábor: Héttagú tanács lesz!) Azt reméljük és azt hisszük, hogy ez a parlamenti bíróság, anélkül, hogy elszakadna az élettől, mivel nyilvánvaló, hogy az országgyűlés két Házának legkitűnőbb, legkiválóbb tagjai lesznek azok, akikre az elnökök kijelölése esni fog, a lehetőség szerint igyekezni fognak az összeferhetlensegi törvényt annak valódi szellemében, pártatlanul, politikamentesen, a politikai erkölcsök és a jóerkölcsök értelmében úgy alkalmazni^ amint azt ettől a bíróságtól megalakításánál és összetételénél fogva elvárni lehet. (Jánossy Gábor: Ezt a múltban is megtehette volna az összeferhetlensegi bizottság!) Most már méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval kidomborítsam ennek az új eljárásnak egypár részét, különösen talán azt a részt, amely részben az együttes bizottság szövegezése eltér a javaslat eredeti szövegezésétől. Itt mindenekelőtt arra kell rámutatnom, hogy míg a jelenlegi összeferhetlensegi törvények alapján csak két bejelentés volt lehetséges, az a bejelentés, amelyet valaki önmaga ellen tett és az, amelyet^más tett, és pedig vagy egy képviselő itt a Házban, vagy egy idegen a Házon kívül, addig ez a bejelentési lehetőség a törvényjavaslat elgondolásában az^ eljárási részben lényegesen ki van terjesztve és nagyon meg van szigorítva. Itt ne méltóztassék elfelejteni azoknak, akik idevonatkozólag az anyagi résznél akár a 10. §, akár pedig a 14—15. §-ok bírálatával fognak foglalkozni, azt, hogy a kötelező bejelentés van előírva a képviselők számára minden közszolgálatnál, minden köz- vagy magánvállalatnál'

elf oglalt állást vagy megbízást illetőleg, amely díjazással jár, tekintet nélkül arra, hogy ez az ő megítélésük szerint összeférhetlen-e, vagy sem. Méltóztassanak erre a nagy különbségre figyelni. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes, ez nóvum a régihez képest!) Méltóztat. ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. nak látni, hogy az összeferhetlensegi bíróságnak, ennek a, remélem, kitűnő bíróságnak módjában lesz ezzel a kötelező bejelentéssel minden egyes vállalatra vonatkozólag, minden egyes közszolgálati alkalmazásra vonatkozólag foglalkozni. (Jánossy Gábor: A legnagyobb értéke a javaslatnak!) De ez nem elég, tovább ment a törvényjavaslat és tovább ment a bizottság is. Nevezetesen beiktatta a 31. §-ba, ha szabad magamat így kifejeznem, a hatósági bejelentést, amit úgy lehet nevezni, hogy hatósági adatszolgáltatás. A hatóságok ugyanis kötelezve vannak arra, hogy bizonyos szerződéseket, határozatokat, cégbejegyzéseket minden körülmények között bejelentsenek az összeferhetlensegi bíróságnak. Ez a másik anyagcsoport tehát, amelyből kifolyólag ez a dolog könnyebben meg lesz állapítható és könnyebben el lesz bírálható. Legyen szabad itt kitérnem arra, hogy ez a kötelező bejelentés, amelyet az illető képviselőnek az elősorolt esetekben meg kell tennie, nem irányulhat egyedül csupán arra, hogy az illető azt mondja: elfoglaltam ennél és ennél a vállalatnál ezt az igazgatósági tagságot, vagy ezt a felügyelőbizottsági tagságot, vagy jogtanácsosságot, hanem a bizottság szövegezése szerint adatszolgáltatási bejelentésről van szó. Vagyis ez annyit jelent, hogy az illetőnek mindazokat az adatokat be kell jelentenie, amelyekre az Összeférhetlenség elbírálása szempontjából ebben az esetben szükség lehet. Mellőzte a bizottság azt a megkülönböztetést, amely az összeferhetlensegi parlamenti bíróság tagjai , között volt a javaslat eredeti elgondolása szerint. E szerint ugyanis a Felsőház tagjaiból főleg olyan felsőházi tagok lettek volna kinevezendők, akik jogászi képesítésűek. Ezt az egyenlőtlenséget a bizottság nem fogadhatta el és ahhoz hozzá nem járultAz eljárásnak legfontosabb része azonban az 51. §-ban van lefektetve. Ezt a t. Ház figyelmébe ajánlom. Az 51. $-ban vannak tudniillik az úgynevezett szankciók. Az 51. §-ban arról van szó, hogy mivel büntetik tehát azt a képviselőt, aki összeferhetlensegi helyzetbe kerül akár formai okokból, akár anyagi okokból. Az 51. § régi nyomokon halad a javaslat szerint, de a bizottságban lényeges módosításon ment keresztül. Nevezetesen az eredeti javaslatban az volt az elgondolás, amely a jelenlegi törvényé is, hogy összeferhetlensegi helyzetbe kerülne az illető, amennyiben nyilvánvalóan rosszhiszeműség forogna fenn, tehát ha a jóhiszeműséget nem lehet megállapítani. Az egyetlen büntetés nem lehet más, mint az, hogy a képviselő mandátumától meg lesz fosztva, amennyiben tudniillik nem optál, amennyiben optálási jogával, amit a bíróság esetleg odaítélt, nem él. A helyzet tehát ma az, hogy ha az illető olyan állást foglal el, amely összeférhetetlen, ebben az esetben a bíróság kimondja az összeférhetlenséget, és ha jóhiszeműséget lát fennforogni, felszólítja az illetőt, hogy válasszon: vagy mandátuma, vagy az adott helyzet között. Ha pedig jóhiszeműség nem forog fenn, akkor azonnal a mandátum megfosztásának jogával él. A jelenlegi törvényjavaslat egészen új összeferhetlensegi eseteket statuál, ennek folytán pedig bizonyos esetekben ennek keresztülvitele lehetetlen volt és a legnagyobbfokú igazságtalanságra vezethetett- Tudniillik nem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan összeferhetlensegi esetek, amelyekben az optálás egyáltalában lehetetlenség, amennyiben az összeférhetlenség már maga a