Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-105

36 Az országgyűlés képviselőházának 1( tóriumban kell ezeket az ügyköröket csoportosítani. Van más pk is, az tudniillik, hogy <a« szociális biztosítást fejleszteni is kell. A szociális biztosítás nem állhat meg a mai állapotában, e körül még vannak^ teendők, még vannak kötelességek, e körül még vannak mulasztások és e körül még igen sokat kell dolgozni, hogy tökéletessé váljék. Ez természetesen nem lehet más minisztérium feladata, mint a kereskedelmi minisztériumé, feltéve, ha külön erre a célra szolgáló szociális minisztérium nincs. Minthogy ezidőszerint nincs, tehát a kereskedelmi minisztérium az, amely erre hivatott. A szoiciális biztosítás terén egész sereg intézmény hiányzik még, például: a munkaidő szabályozása, a munkanélküliség esetére való biztosítás, általában a munkanélküliség problémájának figyelemmel kísérése és megoldása. Ez csak nem rendőri és nem belügyminiszteri kérdés, ezt csak nem lehet a rendőri hatáskör területére átsíbolni? T. _ KépvistlŐház! A munkanélküliség problémája sokszor és sokféle formában került itt szóba, de a kormány és a Képviselőház nem méltatják ezt a problémát kellő figyelemre. Talán azt várja a kormány és a Képviselőház s azt várják az urak, ihogy Magyarországon is várják meg a depressziós orleánsi szűz megjelenéséti Azt várják az urak, amíg a magyar országutak is megtelnek éhező, rongyos, dologtalan, munkára váró, dolgozni akaró tömegekkell Azt várják az urak, amíg a budapesti és vidéki munkanélküliek kiállanak a terekre táborozni és nem távoznak el addig, amíg nem biztosítanak számukra munkát vagy kenyeret? Ez rendkívül fontos probléma, amelyet rendőri üggyé devalválni nem lehet, viszont gazdátlanná sem lehet tenni. Mert a rendőrminisztérium ezzel nem foglalkozhatik, a kereskedelmi minisztérium pedig hatáskör hiányában nem foglalkozhatik, az ügy tehát gazdátlanná válik, nincs és nem lesz olyan valaki, aki ezzel a kérdéssel foglalkozhatnék. Figyelmeztetem nagyon komolyan a kormányt és a Képviselőházat, óvakodjanak ennek a problémának elhomályosításától, jól vigyázzanak a munkanélküliség kérdésére s ne várják be azt, ami elmaradhatatlanul bekövetkezik, ha ezt a problémát továbbra is negligálni fogják. T. Képviselőház! A nemzetközi munkaügyi konferenciák állandóan esztendőnként összeülnek s dolgoznak. Ajánlásokat, egyezménytervezeteket hoznak létre, amelyeket megküldenek a tagállamoknak. Ezeket az ajánlásokat es egyezménytervezeteket kezelni kell, ezekkel foglalkozni kell, ezeket ratifikálni kell. Melyik minisztérium fogja ezt csinálni? Melyik minisztérium hatáskörébe fog ez tartozni? A rendőrminisztérium fogja a nemzetközi munkaügyi konferenciák matériáját feldolgozni? Az fogja ezt figyelemmel kísérni? Az fog ezzel a kérdéssel törődni? Ez nonsens, furcsa, nevetséges. Azután itt van a munkásvédelem, a női és gyermekmunka szabályozása. Ezek mind olyan kérdések, melyek a szociális biztosítással és a szociális kérdéssel összefüggnek. Ezek mind olyan problémák, amelyek mindenhova inkább tartozhatnak, csak a rendőrminisztérium hatáskörébe nem. Látjuk tehát, hogy a logika, az észszerűség a kereskedelemügyi minisztériumi megoldás mellett szól. Ez tehát nemcsak az önkormányzatok kívánsága, nemcsak az érdekeltek óhaja és követelése, nemcsak a teherviselők követelése, akik ezeket az intézményeket ', ülése 1932 június 16-án, csütörtökön. fenntartják, hanem a logika, az észszerűség is amellett szól, hogy a feloszlatott minisztériumból ezt az ügykört a kereskedelemügyi minisztériumba tegyék át. Mégis azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr opponált ez ellen a megoldás ellen és nem respektálja még a Képviselőház határozatát sem. Mert a Képviselőháznak, mint említettem, • idevonatkozólag expressis verbis van egy határozata, — Kállay Tibor és társainak egyhangúlag elfogadott határozati javaslata — amely országos határozattá emelkedett, és amelyet a kormánynak szerintem kutyakötelessége respektálni és aszerint eljárni, amint a Képviselőház ebben a kérdésben határozott. Mégis mi történt? A miniszterelnök úr megkontreminálta a Képviselőház határozatát, megcsinálta gyorsan ^ a maga kis polit'kai holdingját, és a Felsőházban egy egészen érdektelen úrnál, akinek igazán semmi köze nem volt a szociális bizto

j sításhoz, sem mint biztosítónak, sem mint biztosítottnak, — minthogy a Felsőház tagjainak legnagyobb része teljesen idegenül áll ezzel a kérdéssel szemben — megrendelte ezt a kis határozati javaslatot, amelyet azután a Felsőház elfogadott, lehet, hogy jóhiszeműen, nem tudván azt, hogy a miniszterelnök úrnak ezzel Dolitikai céljai vannak. Azután odakerült a határozati javaslat az egyesített^ bizottságok elé elfogadás és javaslattétel céljából- Természetes, hogy a miniszterelnök úr kívánságára a Képviselőház egyesített bizottságai a Felsőház határozati javaslatát elfogadták. S most itt fekszik a Képviselőház előtt egy hónappal később a korábban meghozott határozati javaslat, hogy a Képviselőház megmásítsa saját határozatát, dezavuálja önmagát és másként határozzon, mint ahogy május 13-án határozott. (Farkas István: Komédia ez!) A bizottságokban a miniszterelnök úr a szabadkéz politikáját kerté a maga számára ebben a kérdésben. Mi azonban nagyon jól tudjuk azt, hosrv a szabadkéz a belügyminisztériumi megoldást jelenti, vae^yis azt hozza magával, hogy pandúrkézre adják e nagyon kényes instrumentumot, a szociális biztosítást. Ha kutatjuk az okokat, hogy vájjon mi lehet az oka annak, hogy e látszólag kis ügy körül ilyen nagy izgalom és akció fejlődött ki a kormány körében, akkor elsősorban azt látjuk, hogv a bürokrácia volt az, amely ezt a kérdést így kívánta megoldani, a bürokráciának egy része, amely a belügyminisztériumból szakadt ki és amely a belügyminisztériumba szeretné visszakerülni. Az Oti- és a Mabi. bürokráciájának eer része, amely azelőtt a belügyminisztériumban szolgált... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Propper Sándor: ...kívánta eat a megoldást, hogy a régi megszokott helyére, a belügyminisztériumba kerüljön vissza és ezért fúrt, faragott és igyekezett a kormányt rábírni arra, hogy a szociális biztosítás ügykörét a belügyminisztériumba ossza be. "Ügy látszik, a bürokrácia, a szent 'bürokrácia megint, egyszer győzött, sikerült legyőznie az érdekelteket, a biztosítókat és a 'biztosítottakat, a teherviselőket, az érdekképviseleteket, a logikát, sikerült mindent legyőznie, hogy szépen visszasétálhasson oda a belügyminisztériumiba, ahol a légkör számára olyan megszokott és ahol talán jobban érzi magát, mint a kereskedelemügyi minisztériumban. Szerintem azonban vannak politikai okok is. A miniszterelnök úr valószínűleg azt az okot, azt a célzatot tartja szem előtt, hogy a