Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

394 Az országgyűlés képviselőházának 114, ülése 1932 július 1-én, pénteken. Ezt visszautasítom, mert jogom van vissza­utasítni és egy kérdést teszek fel önöknek, méltóztassék nekem erre választ adni. A föld­birtokososztály igenis, szociális feladatának magaslatán áll. Tessék meghallgatni. Ugyan­akkor, amikor az amerikai aratási és eséplési munkálatokat a profit legnagyobb kihaszná­lására négy-öt százalékkal eszközük, a föld­birtokosok, a kisgazdák és a nagybirtokosok és mindenki, aki munkát ad, 13—14%-kal oldja meg szociális szempontból teljesen he­lyesen. Akkor, amikor Amerikában arató­gépekkel dolgoznak, egyetlenegy földbirtokos sincs az országban, aki az aratógépét mun­kába állítaná. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) De nem egészen helyesen fejeztem ki magamat. Igenis, tudok eseteket, mikor az aratógépeket is munkába állítják. Tudok egy példát és ez az, hogy az egri káptalan az aratási szerződésben kikötötte, hogy joga van neki az aratógépeket is mun­kába állítani, ha a mezőgazdasági munkála­tok el vannak késve, de ki van kötve a szer­ződésben^ az is, hogy^ a munkások éppen úgy megkapják az aratógép után elért munkatöbb­let után is a bért, mintha az aratógép helyett a munkások dolgoztak volna. Kérdezem az igen tisztelt gyáripart, amellyel önök össze­köttetésben vannak, méltóztassanak nekem mu­tatni egy olyan példát, hogy a gyáripar be­szerzett volna munkagépet és a^ teljesítmény hasznát teljesen a munkások részére adná. Mél­tóztassék nekem erre példát mondani. Igen fo­gok örülni, ha a gyáripar is ilyen szociális megoldásokat követ és ilyen megértéssel van a nép iránt. Ugyancsak felhozzák azt is, hogy a föld­birtok helytelen megoszlása oka a munkanél­küliségnek. Igen, ebben van igazság, de az igazság többféle. Amikor végigmegyek az or­szágon és nagyközségeket vizsgálok meg, mint például — szintén méltóztatnak arra járni — Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúdorog. Rakamaz, ezekben a községekben, amelyek nagy, tízezer lakosú községek, a legnagyobb birtok 200—300 hold. Itt is lehet mondani, hogy a birtokmegoszlás helytelen, mert nincs kö­zépbirtok, nincs nagybirtok, a munkások és la­kosság szaporulatai nem tudnak munkaalka­lomhoz jutni. Fordítva is igaz tehát az, hogy a birtokeloszlásnak megfelelőnek kell lennie, mert éppen olyan helytelen, ha csak nagybir­tok van, mint amilyen helytelen, ha egy köz­ség határában csak kisbirtok van. Egyszer le­het csak felosztani azt a földet, de h.a már fel­osztották, eljön egypár generáció és a szociá­lis bajok éppen olyan nagyok lesznek az egész vonalon, mint azokban a községekben, ahol már párszáz évvel ezelőtt ezt a problémát meg­oldották. Gyakorlati útmutatással kívánok szolgálni a kormánynak akkor, midőn azt mondom, hogy igenis, most van itt az ideje annak, hogy a legsürgősebben azokat a mun­kásokat, akik aratáshoz nem jutottak, munka­alkalomhoz juttassuk. A költségvetésből, saj­nos, a kormány éppen azokat a tételeket tö­rölte, amelyek kézierőt foglalkoztatnak és ame­lyek a munkások jövedelmét fokozzák. Ugyan­csak kormányintézkedések szülték azt is, hogy a mezőgazdák nem tudnak ma cukorrépát olyan terjedelemben termelni, mint ahogyan óhajta­nának, pedig ez a mezőgazdaság problémájá­nak megoldásánál óriási jelentőségű volna. Tudjuk, hogy egy katasztrális hold cukorrépá­nál 50 munkást alkalmazunk és ugyanakkor a helyette termelendő bármely kapásnövénynél húsz napszámosnál többet nem tudunk foglal­koztatni. 50.000 kat. holdnál ez 1*5 millió mun­kanapot jelent, amit, sajnos, a pénzügyi kor­mány sem tudott kiegyensúlyozni, mert hi­szen a cukornál 50%-os kincstári részesedést tart fenn, .ami által a fogyasztás természetes csökkenése következik be. Ezáltal a mezőgaz­daság pangása áll be és így a mezőgazdaság jövedelmezősége teljesen bizonytalanná válik. Vizsgáljuk meg tehát ezeket a kérdéseket, nézzük meg, r melyek azok a közületek, ame­lyek el tudnák látni azokat a munkásokat, akik ilyenformán munkaalkalmakhoz nem jutnak. Ennek a kérdésnek megoldására első­sorban a legalkalmasabbnak a vízitársulato­kat tartom. Ha viszont a vízitár,sulatok költ­ségvetését nézem, azt látom, hogy a vízi tár­sulatok budgetje az állami kölcsönök szolgál­tatásában merül ki. A mérnökök százai ülnek dolgozószobájukban munka nélkül és az ösz­szes vízitársulatok nem csinálnak egyebet, mint az annuitásokat fizetik, (Ügy van! Ügy van!) helyesebben: fizetnék, de nem tudják fizetni, mert a mezőgazdák nem tudják adói­kat befizetni, a hátralékok nem folynak be. A vízitársulatoknál, ahol 10'5%-os annuitásos kamat van, ha ezt csak felére redukálnák, már magábanvéve olyan hatalmas összeg volna, amelyet — ezek a társulatok igenis, dolgoz­tatni akarnak — a munkanélküliség kérdé­sébe mind bele lehetne kapcsolni. Most,^ amidőn az aratás küszöbén állunk, ha termésünk be lesz takarítva, magtáraink megtelnek majd búzával és töprengve fogjuk látni, hogy mégsem fogjuk tudni búzánkat kifizetni, mert nem fogjuk tudni búzánkat értékesíteni. Tudnia kell az igen t. kormány­nak azt, hogy terménykereskedő ma nincs, mert akik terménykereskedők voltak, azok ma legfeljebb bankbizományosok, azoknak a ma­gas kamaton és egyebeken kívül nagy költ­ségeik vannak és ezt mind a termelő eladási árába kell nekik beszámítaniok. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) En tehát felvetem itt az igen t. Házban azt a kérdést, nem volna-e helyes, ha a vár­megyék keretén r belül, továbbá a vízitársula­toknál, az adóhátralékot, amelyek kint van­nak, búzában volna lehetséges befizetni. A gyakorlati eljárás az volna, hogy a várme­gyékben is, például az útadóalap kapcsán megállapítanák azt, hogy mennyi munkálatot lehetne ezeknek a közületeknek elvégeztetniük és elhatároznák azt, hogy bizonyos adónemek­nek annyi százalékáig, mint amennyi százalé­kig fel tudják azt természetben használni, búzában lehessen az adót kivetni. Szükséges­nek tartanám azt is, hogy prémiumot állapít­sanak meg, vagyis magasabb áron vegyék be a búzát, mint amennyi annak a napiára. Ezt meg lehet tenni s ezáltal a közvetítőkereske­delmet és a pesti paritást ki tudnók kap­csolni; másik oldalon pedig azok a gazdák, akik adóhátralékban vannak, örömest fizetnék be adójukat még egész évre előre is, Örülné­nek, ha szabadulnának búzamennyiségeiktől és örülnének annak, hogy adótartozásaiknak eleget tudnának tenni. Felhívom tehát az igen t. kormányt, hogy amennyiben a vármegyék részéről ilyen javas­latok fognak jönni, méltóztassék azokat ha lehetséges, inkább sürgönyileg jóváhagyni, mert ezzel több célt szolgálunk. Elérjük azt, hogy az adóknak bizonyos százaléka be fog

Next

/
Thumbnails
Contents