Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

&9Ô Àz országgyűlés képviselőházának . tenni a minisztérium feloszlatását, (Propper Sándor: Hol a miniszter?) nem akarom kritika tárgyává tenni ezeket az elbocsátásokat sem, ámbár kétségtelen, hogy a mai rettenetes nehéz helyzetben kétségbeejtő azoknak a szegény közalkalmazottaknak a helyzete, (Erődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) akik máról holnapra — mert hiszen három hónappal ezelőtt még nem is tudták, hogy ez be fog következni — állás nélkül maradnak. Egyesek alaposan csökkentett fizetéssel dolgoznak tovább, mások — jóllehet sok a fiatal, családos ember közöttük — nyugdíjjal kerülnek ki az életbe, egy nagyrészüket pedig minden fizetés nélkül, (Erődi-Harrach Tihamér: TTgy van!) egy csekély kis végkielégítéssel bocsátanak el. Ha már szükség volt, mint ahogy nézetem szerint nem volt szükség erre az intézkedésre, akkor feltétlenül kategóriákba kellett volna osztani az elbocsátásoknál a tisztviselőket. Leg. elsősorban nem lett volna szabad egyetlenegy hadirokkantat sem elbocsátani. Ezt tiltja a hadirokkanttörvény is. Igaz, hogy statuál ez a törvény egy kivételt arra az esetre, hogy az illető intézmény, amelynél a rokkant szolgálatban volt, megszűnik, azonban itt megszűnt ugyan maga a minisztérium, de nem szűntek meg az ügykörök. Az ügykörök megmar adtak és nagyszámú alkalmazottat átvettek más aninisztériumokba, ha egyelőre csak ideiglenesen is. Tehát mivel az ügykörök meg nem szűntek és mivel átvételek történtek, mód lett volna arra, hogy elsősorban a rokkant tisztviselőket, a rokkant alkalmazottakat tartsák (meg szolgálatban. (Ügy van! Ügy van!) Másodsorban pedig tekintettel kellett volna lenni, — és tudomásom szerint ez sem történt meg — a családos alkalmazottakra. A legényember könynyebben tud elhelyezkedni és könnyebben tud megélni, mint az, akinek gyermekek neveléséről, család eltartásáról kell gondoskodnia. (Lázár Miklós: Ez így vaní — Erődi-Harrach Tihamér: így több exisztencia van veszélyben.) Távol áll tőlem, hogy én ennél a kérdésnél rosszakaratot tételezzek fel az illetékes tényezők részéről. A világért sem! Azonban én azt hiszem, bár tudom, ki intézte ezeket az elbocsátásokat, hogy az illetékesek figyelmét ez a körülmény elkerülte, azért kötelességemnek tartottam, hogy ezt itt szóvátegyem (Helyeslés balfelől.) és felhívjam erre a körülményre a kormány figyelmét. A rokkantakkal, a háború áldozataival szemben ugyanis a nemzet hálatartozása az, hogy legalább is igyekezzék róluk olyan formában gondoskodni, hogy ha állami vagy más közalkalmazásban vannak, ezeket az alkalmazásokat, ezeket a (megélhetési forrásokat tőlük el ne vegyék. Felhívom erre a körülményre a mélyen t. kormány figyelmét és kérem, hogy ezeket a sérelmeket a lehető legrövidebb időn belül orvosolja, amire mód is van, mert hiszen csak rendelkezési állományba helyeztettek ezek a tisztviselők és ennek következtében szolgálatba bármikor ismét beoszthatok. (Helyeslés és tups balfelől.) Elnök: Szólásra következik Lázár Miklós képviselő úr. Lázár Miklós: T. Képviselőház! A ma érkezett amerikai lapokból tisztán és világosan megállapítható, hogy az elnökválasztási kampány mögött gigantikus polgárháború bontakozik ki, amelyet egyelőre a modern agitáció minden elképzelhető és elképzelhetetlen fegyverével vívnak. Ez az eddig elképzelhetetlen arányú mozgalom — ez is megállapítható már 14-. ülése 19$% július l-én, pénteken. a ma ideérkezett amerikai lapokból — voltaképpen nem a demokrata- és republikánus-pártok, hanem a nedvesség és a szárazság között, a prohibició hívei és a prohibició ellenségei között folyik. Valami csodálatos véletlen, hogy a prohibició ellenségeinek és a prohibició elleni hadjárat vezérkarának első soraiban éppen azok az amerikai államférfiak foglalnak helyet, akiknek nevét mi nemcsak elménkben, hanem szívünkben is megjegyeztük, akik közel egy évtizedig tartó némaság után elsőnek emelték fel szavukat az Egyesült Államokban a magyar revizió mellett. Ennek nagy szimbolikus jelentősége van, mert Borah szenátor, amikor á prohibició elleni harcot megindította, a zászlajára ugyancsak a polgári szabadságnak és az igazságnak jelszavát írta. Kövid felszólalásomban mi sem áll tovább tőlem, minthogy a magyar kormányt arra hívjam fel, hogy avatkozzék bele az amerikai elnökválasztásba, vagy hogy a m. kir. kincstárt nyissa meg az agitáció céljaira a prohibició elleni küzdelem érdekében. (Eber Antal: Pedig könnyen tehetné!) Ez olyan fantasztikus volna, amely távol áll az én felszólalásom céljától. Az én felszólalásomnak első célja az, hogy innen, a magyar törvényhozásból hívjam fel amerikai magyar testvéreink figyelmét arra, hogy minden a prohibició ellen Amerikában leadott szavazat itt közel egymillió dolgozó magyar embernek a hitét adja vissza ahhoz, hogy verejtékes munkájának gyümölcsét még egyszer élvezheti. Felszólalásom másik célja az, hogy felhívjam az igen t., kormány figyelmét — amely, fájdalom, egyetlenegy tagjával sem képviselteti magát a mai képviselőházi ülésen — (Zaj.) arra, hogy külügyi képviseletével és kereskedelemügyi képviseletével állandóan kísérje figyelemmel az amerikai eseményeket, amelyek a magyar bortermelésre sorsdöntő, exisztenciális jelentőségűek. (Erődi-Harrach Tihamér: Nehogy lekéssünk, mint a finneknél! Ott is elkéstünk!) Éppen ezt akarom mondani, t. képviselőtársam. (Erődi-Harrach Tihamér: Sürgettem három hónappal előtte!) Amikor három hónappal ezelőtt majdnem biztosra lehetett már venni, hogy a finnországi népszavazás a prohibició ellen fog dönteni, megtörtént, hogy az illetékes körök a magyar lapokból értesültek arról, hogy Finnországban megbukott az alkoholtilalom és mire a magyar bortermelés starthoz állott, Finnországiban már régen lefutották a versenyt és a francia és olasz borok teljesen elfoglaltak minden pozíciót, minden helyet. (Erődi-Harrach Tihamér: Pedig igen előnyös ajánlatokat tettek a finnek kompenzációs alapon!) A finn alkoholtilalom megszűnése így a magyar bortermelésre semmiféle hatással nem volt, ennek semmiféle előnyét nem élveztük. Amikor előttünk, — mint igen t. képviselőtársam helyesen rámutatott már — ilyen szomorú példa lebeg, (Ügy van! balfelől és a középen.) mint ta finnországi débâcle, a kormány kötelessége gondoskodni arról, hogy külügyi képviselete, — mégegyszer hangsúlyozom — a legnagyobb figyelemmel kísérje az amerikai elnökválasztást. (Esztergályos János: Kétszáz egységespártiból már megint csak négyen vannak jelen! — Zaj. — Esztergályos János: A legfőbb ideje volna már feloszlatni! Hatan, négyen vannak jelen! — Pintér László: Most jött be maga is!) Ugylátszik, ezek az exisztenciális problémák a túloldalt egyáltalában nem