Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának íá%. ülése 1932 július 1-én, pénteken. 391 érdeklik. (Zaj.) Nem is tudom, melyek azok a problémák, amelyek a t. túloldalt izgatják. (Esztergályos János: Egy kis barátságos kijárás, az érdekli!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Lázár Miklós: Közel egymillió magyar ember életérdekét érintő kérdést ilyen részvétlenség fogad. (ErŐdi-Harrach Tihamér: Az érdekeltségekre kellene rábízni az egész borexport kérdését!) Távol áll tőlem továbbá, hogy a kormányt arra kérjem, hogy ő vegye kezébe ezt a sorsdöntő exportlehetőséget. (Farkas István: Ettől a kormánytól ugyan nem lehet várni semmi sorsdöntő intézkedést!) A kereskedelmi és gazdasági életűek az eliramlott tíz évből vett példái mutatják, hogy nem egészséges semmiféle olyan szervezet, amelyet a kormányhatalom irányít és a kormányhatalom bonyolít le saját szerveivel. A kormány irányító szerepét és segítő szerepét ellenben kérjük, hiszen láttuk, hogy éppen a magyar borkereskedelem katasztrófáját a gazdasági viszonyokon túl a legelsősorban a borközüzemek idézték elő, az a tisztességtelen konkurrencia, amelyet az állam által 100%-ban támogatott borkereskedelmi vállalatok folytattak a tisztességes magyar borkereskedelem ellen. Nem a protekcionizmus mellett szólok, amikor arra hívom fel a kormányt, hogy a legszorgosabb figyelemmel kísérje az amerikai elnökválasztás eseményeit, (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes!) ha nem is arat döntő sikert a prohibició ellen való harc, hanem csak részleges sikert, ami most már az amerikai lapok szerint is előreveti árnyékát. (Erődi-Harrach Tihamér: Egészen bizonyos, hogy meg lesz a felfüggesztése!) Ha csak annyi lesz, hogy bizonyos borokat, amelyek dús vitamintartalmúak, gyógy bor oknak deklarálnak és ezeket be engedik vinni, akkor is ez az esemény magábanvéve már rendkívül enyhítőén fog hatni a magyar bortermelésre. (Ügy van! a középen. — Esztergályos János: Jó volna, ha a kormány tagjai közül is valaki itt volna és hallaná ezt!) Nagyon sajnálom, hogy a kormány tagjai közül senki sincs itt. (Esztergályos János: Jól kezdi az új kormány egynapos sincs, mégsem jön be! Ugylátszik, Károlyi utódja is olyan, mint Bethlen utódja volt!) Mi a magyar bortermelésnek ezt az életbevágó kérdését állandóan figyelemmel fogjuk kísérni, (Erődi-Harrach Tihamér: Nagyon helyes! Állandóan napirenden kell tartani!) állandóan napirenden fogjuk tartani és reméljük, nem fog olyan katasztrofális következményekkel járni, mint a finn üzlet, amelynél hiába figyelmeztettük a kormányt, egyáltalában semmit sem tett a magyar borkereskedelem érdekében. (Ügy van! Ügy van! — Taps.) Elnök: Buchinger Manó képviselő urat illeti a szó. Buchinger Manó: T. Képviselőház! A Képviselőház holnap megkezdi a maga nyári szünetét. Akárcsak a nyári iskolai szünet előtt, már tegnap lobogtatta a kormány az ország előtt azt a jó bizonyítványt, amelyet a kormányzói kézirat formájában magának megszerzett. (Farkas István: Pedig megbukott volna a vizsgán!) A kormány számára azonban nem volt nagy művészet ezt az osztályzatot megszerezni, mert az osztályzati könyvet ő maga kezeli s így ő maga írhatta be magának a jó osztályzatot; holott az igazság az, hogy az ország közvéleménye előtt ez a kormány állandóan bukásra áll. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: A rostavizsgán sem ment volna keresztül! — ErődiHarrach Tihamér: Azon mindenki átment!) Még nem volt kormány, amelyet az ország közvéleménye annyi jogosultsággal és igazságossággal, szekundával illethetett volna, mint éppen ezt a Károlyi-kormányt. Ilyen értelemhen azt is lehet mondani egészen tárgyilagosan, hogy a kormányzói kéziratnak tartalma és értelme éles ellenmondásban áll az ország közvéleményének felfogásával. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Amit mi hibáztatunk, amit mi a legnagyobb politikai bűnök egyikének tartunk, az az, hogy ez a kormányzat a választás titkossága dolgában egyetlen lépéssel sem^ kíván előremenni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Legutóbb hallottuk a Felsőházban a kormánynak egy semmitmondó nyilatkozatát a választójogról. A becsületes nyilatkozat az lett volna, ha a kormány végre azt mondja: leteszem a titkos szavazásra vonatkozó törvényjavaslatot a Ház asztalára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Minden egyéb csak kertelés ... (Farkas István: Komédia! —Propper Sándor: Humbug! Országcsalás!) Elnök: Propper Sándor képviselő urat renderutasítom. Kérem, mérsékelje magát és tartózkodjék a sértő közbeszólásoktól. Buchinger Manó: Kapuzárás előtt állunk s ez a kapuzárás szimbolikusnak is vehető, amennyiben újból az történt meg, hogy a nép előtt, a nép széles rétegei és tömegei előtt az alkotmányosság kapuit újból bezárják, a népet az alkotmány sáncaiba és kapuiba újból csak nem eresztik be. A kormányelnök úrnak a választójog titkosságára vonatkozó célzásai — mert itt semmi egyébről nincs szó, mint célzásokról — azt is jelenthetik, hogy ez a parlament esetleg még négy esztendeig is együtt akar ülni (Farkas István: Addigra régen tönkremegy az ország!) ezzel a rendszerével, ezzel a többségi pártjával, pedig ez az ország már négy hónapig sem bír el ilyen kormányzatot, mint amilyen sanyargatja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon,) Ha a népnek meg volna hozzá a kellő ereje, négy nap alatt a pokolba kergetné el ezt a kormányt. {Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Meg is érdemelné! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék a. parlamenti illemíbe ütköző kifejezések használatától. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak! A képviselő úr napirendelőtti felszólalásra kért és kapott^ engedélyt, ilyen értelemben méltóztassék tehát beszélni. (Propper Sándor: Kergesse a mennyországba, csak valahová kergesse!) Buchinger Manó: Ennek az esztendőnek április havában az egész ország kénytelen volt felfigyelni a munkásságnak egy türelmetlen gesztusára. Mi tudjuk, hogy a munkásságnak ez az áprilisi fellépése igenis, komoly érzéseket váltott ki a kormányzatból is és ha a kormányelnök úr annakidején, amikor mi azt a memorandumunkat elő akartuk terjeszteni, magára is öltötte a spanyol^ grandok divatból kiment büszke maszkját, azért mi tudjuk, hogy ő reá is hatással volt ez a fellépés abban a pillanatban és csak az elhatározás hiányának, a^ politikai kezdeményezés hiányának tudható be, hogy a munkásságnak abból az áprilisi gesz-