Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának Mert nincs. Nem folyt be! — Propper Sándor: Hova tették í — Jánossy Gábor: Nem folyt he!) T. Ház! Az idén 8,787.400 pengőben volt megállapítva a^ budapesti inségakció lebonyolításának költsége. Az év első öt hónapjában felhasznált ebből a főváros 4,840.000 pengőt. ' Naponta 65.000 ebédet osztott ki, s ugyanakkor megfelelő segélyösszegekkel próbált segíteni a munkanélküliek családtagjain is. A még hátralevő júliustól december végéig terjedő időre 3,167.000 pengőre volna még szükség, ez az összeg azonban már nem találhat fedezetet, mert a főváros kimerült, a kormány pedig azt a segélyt sem nyújtja, amelyre ígéretet tett. Május—június hónapokra 1 millió pengőt kért a főváros a kormánytól az inségakció céljaira, azóta a kormány alkudozik. Május 24-én újabb felterjesztés ment a kormányhoz és a kormány még mindig nem hajlandó semmiféle segítséget nyújtani, holott még 2,125.000 pengő lenne ezenfelül szükséges, hogy az inségakció az eddigi keretekben lebonyolítható legyen. Már eddig is 20%-kai szállította le a főváros az élelmiszersegélyezést és ma imár a helyett, hogy 50—60.0000 ebédet adnának, csak 25.000 ebédet adnak naponta. Már most mi ennek a következményei Az, hogy ezek a szegény nyomorult családok, akik még jobban elszaporodtak a munkanélküliség következtében, napról-napra ostromolják az elöljáróságokat, onnan elküldik őket, az elkeseredés pedig egyre nő, valósággal csatangolnak az utcákon a munkanélküliek az éhségtől megviselve. Lázár Miklós t. képviselőtársam beszélte, hogy a múltkor kirándulást tett hajnalban a főváros utcáin és azt a szörnyű képet látta, hogy a főváros utcáinak padjait ellepték az ott alvó munkanélküliek. (Lázár Miklós: Ezer ember!) Jimmy Walker newyorki polgármester a Washingtonban tartott ínségakciókongresszuson megemlítette azt, hogy ' Amerikában a gyermekek annyira lesoványodtak, hogy úgy néznek ki, mint élő csontvázak. Nem kell Amerikába menni, meg kell nézni a magyar gyermekeket, a munkásoknak nyomorlakásokban tengődő, tüdő vészes, tuberkulótikus, mindenféle fertőzéssel megvert gyermekeit, akiket már az anya sem táplálhat, mert meddőmellű anyák nem táplálhatják gyermekeiket. így pusztul el egy egész generáció, így pusztul el a nemzet életereje. Ezekkel szemben nem. szabad közömbösséget mutatni, nem szabad az ínségakciónak látszatával próbálkozni, hanem komolyan kell ezeken az állapotokon segíteni. ÍZaj.) Budapestről minden nyáron a gyermekek karavánjai indulnak el a vidékre, megfelelő üdülőhelyekre, ahol a téli nyomor következtében elsatnyult gyermekek egészségét próbálja a főváros gondoskodása visszaszerezni. Most mi van ezzel a gyermeknyaraltatási akcióvall Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy ezelőtt 3—4 esztendővel erről a kérdésről itt a Házban már beszéltem és akkor felkértem a kormányt arra, hogy a fővárosi gyermeknyaraltatási akciót segélyezze. Akkor felszólalásomnak megvolt az az eredménye, hogy^ a kormány a népjóléti tárca költségvetésébe 50.000 pengőt vett fel és ezzel segélyezte ezt az akciót. Az idén ez az összeg már töröltetett. Tavaly 15.500 gyermeket nyaraltattak, a budapesti szegény szülők gyermekei közül 15.500-an nyaraltak, akik erre nagyon rászorultak és akik visszakerülve, egészségesen, ^rózsaszínű, piros arccal a tél nyomorát mégis .4. ülése 19SÊ július 1-én, pénteken. 389 csak jobban el tudták viselni, a reájuk következő nyomorúsággal szemben ellenállóbbak voltak. Az idén a főváros már csak 5000 gyermeket tud nyaraltatni azért, mert részben nem folytak be azok az adományok, amelyek r a múltban befolytak. Az idén nem folyt be például az 50.000 pengő, az állam megtagadta segítségét. A fővárosnak minden erőfeszítése mellett nem áll rendelkezésére az az összeg, hogy 15.500 gyermeket nyaraltasson, amennyi tavaly volt. Méltóztassék elképzelni ennek konzekvenciáit. Azért mondottam el ezeket, hogy a mélyen 't. pénzügyminiszter úr és a kormány figyelmét felhívjam arra, hogy ha itt ínségakcióról 'beszélnek, akkor méltóztassék ezt komolyan is venni. Tessék elképzelni, micsoda pusztulás van az országban, az ország minden részében és főkép a gyermekek sorában. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak a főváros tisztiorvosa fogja megállapítani, hogy ezeknek a 'mulasztásoknak milyen eredményei lesznek 'majd a halálozási statisztikában. Ezt nem tud. juk nyugodtan nézni és éppen azért nem viseltethetem bizalommal az ilyen általános kijelentésekkel szemben. Szeretnék konkrétumot látni. Lehetetlenség, hogy egy olyan kormányzat alatt, amely azzal dicsekszik, hogy rendbehozta az államháztartás egyensúlyát és valamilyen formában biztosította a gazdasági élet menetét, meg lehessen nyugodni akkor, amikor a kormány az élet legsúlyosabb problémáival nem tud megverekedni. Egy szörnyű rémmel, monstrummal viaskodik a magyar társadalom és ebben a küzdelmében oda kell állania a kormányzatnak, ha azt gondolja, hogy a helyén van, ha pedig ezt nem teszi meg, adja át a helyét olyanoknak, akik ezzel a kérdéssel tudnak foglalkozni, szívük és tehetségük van hozzá. Mielőtt szétmegy a parlament, felhívom erről a helyről a kormányt arra, hogy radikálisan, minden anyagi erejével siessen a nyomorgó magyar társadalom megsegítésére. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik báró Kray István képviselő úr. Br. Kray István: T. Képviselőház! A költségvetés általános vitája alkalmával elmondott beszédemben azt mondottam, hogy a magyar társadalom, de különösen az illetékes körök nem viseltettek azzal a megértéssel a világháború áldozataival szemben, amely megértést megérdemelnének azok, akik életüket, testi épségüket áldozták a hazáért. Hogy ez az állításom nem volt üres beszéd, az beigazolást nyert legutóbb a népjóléti minisztérium feloszlatása alkalmával is. Ugyanis tudomásomra jutott, hogy a minisztérium feloszlatásakor rendelkezési állományba helyezték és új beosztásba nem osztották be a minisztérium olyan alkalmazottait, akik hadirokkantak. En csak két nevet tudok említeni, mégpedig a fogalmazási szakból, ahol tudomásom szerint tizennyolc olyan alkalmazott van, akiket elbocsátottak és akik új beosztást nem nyertek és pedig dr. Papp Rezső és Plavecky Oszkár titkárok nevét, akik mind a ketten hadirokkantak. Feltételezem, hogy ha a fogalmazási szakban történtek ilyen rqkkantelbocsátások, bizonyára történtek a segéd- és kezelőszemélyzet és a szolgaszemélyzet státusában is. I (Pintér László: A protekció kinyomja őket!) Nem akarom most már kritika tárgyává 53*