Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-114

Az országgyűlés képviselőházának Mert nincs. Nem folyt be! — Propper Sándor: Hova tették í — Jánossy Gábor: Nem folyt he!) T. Ház! Az idén 8,787.400 pengőben volt megállapítva a^ budapesti inségakció lebonyo­lításának költsége. Az év első öt hónapjában felhasznált ebből a főváros 4,840.000 pengőt. ' Naponta 65.000 ebédet osztott ki, s ugyan­akkor megfelelő segélyösszegekkel próbált se­gíteni a munkanélküliek családtagjain is. A még hátralevő júliustól december végéig ter­jedő időre 3,167.000 pengőre volna még szük­ség, ez az összeg azonban már nem találhat fedezetet, mert a főváros kimerült, a kormány pedig azt a segélyt sem nyújtja, amelyre ígé­retet tett. Május—június hónapokra 1 millió pengőt kért a főváros a kormánytól az inség­akció céljaira, azóta a kormány alkudozik. Május 24-én újabb felterjesztés ment a kor­mányhoz és a kormány még mindig nem haj­landó semmiféle segítséget nyújtani, holott még 2,125.000 pengő lenne ezenfelül szükséges, hogy az inségakció az eddigi keretekben lebo­nyolítható legyen. Már eddig is 20%-kai szál­lította le a főváros az élelmiszersegélyezést és ma imár a helyett, hogy 50—60.0000 ebédet ad­nának, csak 25.000 ebédet adnak naponta. Már most mi ennek a következményei Az, hogy ezek a szegény nyomorult családok, akik még jobban elszaporodtak a munkanélküliség kö­vetkeztében, napról-napra ostromolják az elöl­járóságokat, onnan elküldik őket, az elkese­redés pedig egyre nő, valósággal csatangol­nak az utcákon a munkanélküliek az éhség­től megviselve. Lázár Miklós t. képviselőtársam beszélte, hogy a múltkor kirándulást tett hajnalban a főváros utcáin és azt a szörnyű képet látta, hogy a főváros utcáinak padjait ellepték az ott alvó munkanélküliek. (Lázár Miklós: Ezer em­ber!) Jimmy Walker newyorki polgármester a Washingtonban tartott ínségakciókongresszu­son megemlítette azt, hogy ' Amerikában a gyermekek annyira lesoványodtak, hogy úgy néznek ki, mint élő csontvázak. Nem kell Ame­rikába menni, meg kell nézni a magyar gyer­mekeket, a munkásoknak nyomorlakásokban tengődő, tüdő vészes, tuberkulótikus, minden­féle fertőzéssel megvert gyermekeit, akiket már az anya sem táplálhat, mert meddőmellű anyák nem táplálhatják gyermekeiket. így pusztul el egy egész generáció, így pusztul el a nemzet életereje. Ezekkel szemben nem. sza­bad közömbösséget mutatni, nem szabad az ínségakciónak látszatával próbálkozni, hanem komolyan kell ezeken az állapotokon segíteni. ÍZaj.) Budapestről minden nyáron a gyermekek karavánjai indulnak el a vidékre, megfelelő üdülőhelyekre, ahol a téli nyomor következ­tében elsatnyult gyermekek egészségét pró­bálja a főváros gondoskodása visszaszerezni. Most mi van ezzel a gyermeknyaraltatási ak­cióvall Emlékeztetem a t. Házat arra, hogy ezelőtt 3—4 esztendővel erről a kérdésről itt a Házban már beszéltem és akkor felkértem a kormányt arra, hogy a fővárosi gyermek­nyaraltatási akciót segélyezze. Akkor felszóla­lásomnak megvolt az az eredménye, hogy^ a kormány a népjóléti tárca költségvetésébe 50.000 pengőt vett fel és ezzel segélyezte ezt az akciót. Az idén ez az összeg már töröltetett. Tavaly 15.500 gyermeket nyaraltattak, a bu­dapesti szegény szülők gyermekei közül 15.500-an nyaraltak, akik erre nagyon rászo­rultak és akik visszakerülve, egészségesen, ^ró­zsaszínű, piros arccal a tél nyomorát mégis .4. ülése 19SÊ július 1-én, pénteken. 389 csak jobban el tudták viselni, a reájuk követ­kező nyomorúsággal szemben ellenállóbbak voltak. Az idén a főváros már csak 5000 gyerme­ket tud nyaraltatni azért, mert részben nem folytak be azok az adományok, amelyek r a múltban befolytak. Az idén nem folyt be pél­dául az 50.000 pengő, az állam megtagadta se­gítségét. A fővárosnak minden erőfeszítése mellett nem áll rendelkezésére az az összeg, hogy 15.500 gyermeket nyaraltasson, amennyi tavaly volt. Méltóztassék elképzelni ennek kon­zekvenciáit. Azért mondottam el ezeket, hogy a mélyen 't. pénzügyminiszter úr és a kormány figyel­mét felhívjam arra, hogy ha itt ínségakcióról 'beszélnek, akkor méltóztassék ezt komolyan is venni. Tessék elképzelni, micsoda pusztulás van az országban, az ország minden részében és főkép a gyermekek sorában. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Csak a főváros tiszti­orvosa fogja megállapítani, hogy ezeknek a 'mulasztásoknak milyen eredményei lesznek 'majd a halálozási statisztikában. Ezt nem tud­. juk nyugodtan nézni és éppen azért nem vi­seltethetem bizalommal az ilyen általános ki­jelentésekkel szemben. Szeretnék konkrétumot látni. Lehetetlenség, hogy egy olyan kormányzat alatt, amely azzal dicsekszik, hogy rendbehozta az államháztartás egyensúlyát és valamilyen formában biztosította a gazdasági élet mene­tét, meg lehessen nyugodni akkor, amikor a kormány az élet legsúlyosabb problémáival nem tud megverekedni. Egy szörnyű rémmel, monstrummal viaskodik a magyar társadalom és ebben a küzdelmében oda kell állania a kor­mányzatnak, ha azt gondolja, hogy a helyén van, ha pedig ezt nem teszi meg, adja át a helyét olyanoknak, akik ezzel a kérdéssel tud­nak foglalkozni, szívük és tehetségük van hozzá. Mielőtt szétmegy a parlament, felhívom erről a helyről a kormányt arra, hogy radiká­lisan, minden anyagi erejével siessen a nyo­morgó magyar társadalom megsegítésére. (He­lyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik báró Kray Ist­ván képviselő úr. Br. Kray István: T. Képviselőház! A költ­ségvetés általános vitája alkalmával elmondott beszédemben azt mondottam, hogy a magyar társadalom, de különösen az illetékes körök nem viseltettek azzal a megértéssel a világhá­ború áldozataival szemben, amely megértést megérdemelnének azok, akik életüket, testi ép­ségüket áldozták a hazáért. Hogy ez az állításom nem volt üres be­széd, az beigazolást nyert legutóbb a népjóléti minisztérium feloszlatása alkalmával is. Ugyanis tudomásomra jutott, hogy a minisz­térium feloszlatásakor rendelkezési állományba helyezték és új beosztásba nem osztották be a minisztérium olyan alkalmazottait, akik hadi­rokkantak. En csak két nevet tudok említeni, mégpedig a fogalmazási szakból, ahol tudomá­som szerint tizennyolc olyan alkalmazott van, akiket elbocsátottak és akik új beosztást nem nyertek és pedig dr. Papp Rezső és Plavecky Oszkár titkárok nevét, akik mind a ketten ha­dirokkantak. Feltételezem, hogy ha a fogalma­zási szakban történtek ilyen rqkkantelbocsátá­sok, bizonyára történtek a segéd- és kezelősze­mélyzet és a szolgaszemélyzet státusában is. I (Pintér László: A protekció kinyomja őket!) Nem akarom most már kritika tárgyává 53*

Next

/
Thumbnails
Contents