Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

380 Az országgyűlés képviselőházának 113. ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. ján megjelent az általános moratórium-rendelet, az általános moratórium érvényben volt az összeomlásig és senkinek a hajaszála nem görbült meg ebben az országban, az üzletek épúgy mentek tovább, mint azelőtt. Különben éppúgy mentek tovább, mint azelőtt. Különben lenti, hogy egy rögzített napig kötött minden hitelügylet egyszerűen megáll, azokat az ügyleteket nem lehet végrehajtani, nem lehet perelni» amely új üzlet azonban attól a naptól kezdve kötődik, arra a moratórium nem vonatkozik. Fel szokták hozni, hogy a moratórium anynyit jelent, hogy a betétesek pénzét odaajándékozzuk az adósoknak. Aki a statisztikát csak kissé is figyelemmel kíséri,— nem tudnám hirtelen megmondani, hogy hol olvastam, nem is tudom a precíz számokat citálni — az tudja, hogy az összes magyarországi pénzintézetek saját tőkéje hatmilliárd körül mozog, ellenben az összes magyarországi betétek mindössze 1200 millió körül vannak a statisztika megállapítása szerint. (Felkiáltások jobb felől: Talán 600 millió!) Ez is lehet. Mondom, hogy régebben olvastam, de majd utána fogok nézni. Nem hiszem, hogy 600 millió saját tőkével és 1200 millió pengő betéttel lehetne lebonyolítani azt a hitelügyletet, amelyet Magyarország öszszes bankjai ma lebonyolítanak. Utána fogok nézni s azt hiszem, hogy nekem lesz igazam, hogy nem 600 millióra, hanem 6 milliárdra rúg ez az Összeg. Ebben minden benne van, a tartaléktőke, az intézetek vagyona stb. A betétek kimutatása mindig sántikál. A betétek és a folyószámlák együtt számittatnak. (Fenyő Miksa: Együtt teszik ki az 1200 milliót. — Ulain Ferenc: Több! Két és félmilliárd körül van a kettő!) Nagyon jól tudjuk, hogy vannak olyan betétek is, amelyeket a takarékpénztár továbbadja egy másik intézetnek. Szóval az intézetek egymásközti betétei is itt szerepelnek esetleg a betétek közt, mert tudomásom szerint a statisztika ebben a tekintetben nem disztingvál. De azt kérdezem: még ha így is volna, ha arról volna is szó, hogy^ az 1200 millió pengőnyi betét bizonyos korlátozást fog a moratórium által szenvedni, akkor is nem kellene-e elrendelni a moratóriumot? Bár az az 1200 milió pengőnyi betét nem fog korlátozást szenvedni, mert a jó pénzintézetek betéteseiket megőrzendő egy bizonyos hányadát a betéteknek a moratórium után is ki fogják fizetni. Mert hiszen a moratórium nem tilalmat jelent arra vonatkozólag, hogy valaki kiadhasson valamit, ha akar, vagy az adós fizethessen, ha akar, a moratórium csak azt jelenti, hogy azt az adóst, aki nem tud fizetni, vagy azt a pénzintézetet, aki nem tudja a betéteket iromentán kiadni, a megrohanástól és a tönkretételtől megvédelmezze. (Ügy van! Ügy van!) Amikor minden érv amellett szól, hogy a lehetetlen gazdasági helyzetben egy energikus, az ország minden foglalkozáskörére kiterjedő intézkedést tegyünk, amely az ország gazdasági helyzetét is megmenti, amellett olyan pszichológiai légkört teremt az országban, amelynek megteremtése ma mindennél kívánatosabb, akkor én a magam részéről óvást kell

f hogy emeljek olyan nyilatkozatok ellen, hogy minden érvelés nélkül egy miniszter felállhasson ér. azt mondhassa, hogy ezt pedig én nem csinálom meg. Még pedig olyan intézkedést nem csinál meg, amely a háború alatt négy esztendeig érvényben volt, anélkül, hogy ezért bárkinek a hajaszála meggörbült volna, hogy az országnak akár a belső hitele, akár a külső hitele a legcsekélyebb mértékben is kárt szenvedett volna. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gaal Gaston: Azonnal befejezem! Szükségesnek tartom ezeket a dolgokat itt azért felhozni, nehogy úgy menjünk széjjel, hogy ebben a tekintetben komoly intelem az ellenzéki oldalról el ne hangzott volna. Inkey Pál báró t. barátomnak minden szavát, amelyet mondott, gazdasági és egyéb vonatkozásban is, a magam részéről aláírom. De szükségesnek tartottam ezeknek a dolgoknak elmondását azért is, mert egy balhit kezdett a közvéleményben tért kapni, az a balhit, mintha a mezőgazdák, az agráriusán gondolkozó elemek a saját részükre akartak volna egy önző előnyt kikötni és olyan moratóriummal, amely csak nekik szól, rnás foglalkozási köröket tönkretenni. Kijelentem az ország színe előtt, hogy a mi pártunk az általános moratórium álláspontján áll és nem kíván egyoldalú kedvezést, hanem egyforma mértékkel kíván mérni mindenkinek. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Fábián Béla! Fábián Béla: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványát elfogadom. A magam részéről azért ragadom meg a napirendnél a felszólalásra az alkalmat, hogy Kenéz kereskedelemügyi miniszter úrnak a mai napon leadott nyilatkozatával foglalkozzam, amely éppen azokra a kérdésekre terjeszkedik ki, helyesebben nem terjeszkedik ki, amelyekkel Gaal Gaston t. képviselőtársam itt az előbb foglalkozott. Lehetetlenség egy olyan rendeletet kibocsátani, amely egyoldalúan az egyik gazdasági vagy társadalmi réteg részére bizonyos kedvezményeket tartalmaz, olyan kedvezéseket, amelyek tönkreteszik Magyarország más foglalkozási és társadalmi rétegeit. Nekem itt fel kell hívnom a kisiparos- és kiskereskedőtársadalom katasztrofális helyzetére azoknak a t. képviselőtársaimnak a figyelmét, akik nem tulajdonítanak elég jelentőséget a magyar kisiparosság és a magyar kereskedőtársadalom megmozdulásának. (Felkiáltások a jobboldalon: Sőt! — Simon András: Olyan itt nincs!) Olyan itt nincs? Err« azt kell nekem mondanom, hogy — sajnos — az a szituáció, hogy mindenki igazat ad a kereskedőknek, mindenki igazat ad az iparosoknak ebben az országban már esztendők óta. Mindenki protezsálja az iparosokat és kereskedőket, de semmi sem történik az érdekükben. (Patacsi Dénes: Az egyik a másik nélkül nem élhet meg!) Az egyik a másik nélkül nem élhet meg! En is. ezt mondom. Akkor tehát lehetetlenség, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr akkor, amikor a végromlás útján van már az egész kisipar és kereskedelem, amikor az árvíz már a szájáig ér az egész iparnak és kereskedelemnek, azt a kijelentést tegye, hogy most, hogy a Képviselőház szünete elkövetkezik, majd nyugodtan fog foglalkozhatni az iparosok és kereskedők bajaival. Az Ür Isten mentsen meg minket attól, hogy a_kereskedelemügyi miniszter úrnak ezek a bajok csak most kezdjenek tudomására jutni, hogy csak a küldöttségektől és a gyűlésekből tudja meg azt, hogy ez a társadalmi réteg milyen katasztrofális hely zetben van. Méltóztassék megérteni:^ a kereskedő, az iparostársadalom és a polgári társadalom, az egyéb úgynevezett lateiner-foglalkozású rétegek is. kétségbeesetten, összetört lélekkel szemlélik ebben az országban az eseményeket és várják, hogy a kormány részéről fog-e olyan intézke-