Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. dés történni, amely intézkedéssel az elé az ár­víz elé, amely őket teljesen elnyeléssel fenye­geti, gátat fognak emelni. Az, ami a végrehaj­tások terén történik, ami a társadalombiztosí­tási járulékok behajtása körül történik és álta Iában az, ami itt az adókivetések, a bírságolá­sok terén történik, tovább fenn nem maradhat, azt az egy esetet kivéve, ha a kormánynak az a felfogása, hogy: utánam pedig jöjjön az özönvíz ! Valamennyi képviselőnek, aki itt a Házban van, meg vannak az iparos- és kereskedővá­lasztói, és ha a t. képviselőtársaim nem tudná­nak arról, hogy az^ ipar és a kereskedelem mi­lyen bajban van, én nem vagyok feljogosítva erre, de mégis kötelességemnek tartom, hogy a t. képviselőtársaimat pártkülönbség nélkül meghívjam a kereskedőknek és iparosoknak mai gyűlésére, a Vigadóba, ahol az iparos- és kereskedőszónokok el fogják mondani rövid öt­perces felszólalásukban a succusát az iparos­és kereskedőbajoknak. Méltóztassék meghallgatni ezeknek az em­bereknek panaszait és meglátni azt, hogy a magyar társadalomnak ez a gerince es gerin­ces rétege, amely soha a maga részére külön kiváltságokat nem követelt es amely némán szenvedve tűrte azt az eljárást, amelyet vele szemben tíz éven keresztül tanúsítottak, mint emeli fel a két kezét — segítséget kérve — a kormányzati rendszerhez. Ismételten aláhúzom, hogy ezek nem kérnek a maguk részére ki­váltságokat, hanem csak azt az egyet, hogy hagyják őket élni, békésen dolgozni, az állam ne csináljon nekik állami támogatással kon­kurrenciát, ne támogassa azokat, akik őket tönkre akarják tenni, és legyen az állam be­látással ebben a mai szörnyűségesen nehéz időben az adóbehajtásoknál és az Oti.-járulé­kok behajtásánál. Akik t. képviselőtársaim közül látni akar­ják ezeket a szegény, nyomorult embereket panasszal, jajszóval, felemelt kérő kézzel for­dulni a kormányzathoz, azok ma délután tisz­teljék meg nemcsak a gyűlést, hanem ennek az országnak érdekeit is azzal, hogy megláto­gatják ma délután ezt az iparos- és kereskedő­gyűlést. ' Végül pedig azt kérem, hogy a kereske­delemügyi és a pénzügyminiszter urak ne most kezdjék tanulmányozni azt, hogy miként kellene az iparos- és kereskedőbajokon segí­teni, hanem igenis, szüntessék meg a bajokat gyökerükben. {Élénk helyeslés.) Szólásra következik"? Frey Vilmos jegyző: Malasits Géza! Malasits Géza: T. Ház! vitéz Purgly föld­mívelésügyi miniszter úr néhány nappal ez­előtt — ha nem tévedek — a Felsőházban azt a kijelentést «tette, hogy meg kell szüntetni a sütőipari munkások éjjeli munkájának tilal­mát, mert ezáltal olcsóbb lesz a kenyér. Ért­hető, hogy ezt a miniszter úr által feldobott labdát a kapitalista lapok rögtön átvették, tovább dobták és a közvéleménybe belevitték azt a hitet, hogy a magyar kenyér drágasága szorosan összefügg azzal, hogy a sütőmunká­sok éjjel dolgoznak-e vagy sem. A felelősség áthárításának a legkényelmesebb módja az, amelyet a földmívelésügyi miniszter úr vá­lasztott. Miről van ugyanis szó? Méltóztatnak emlékezni arra, hogy a közeli napokban két olyan határozat hozatott, amely vérig sérti és hihetetlen mértékben izgalomba hozta a dolgozó néposztályokat. Az egyik hatá­rozatot a 33-as bizottság hozta, amennyiben ' ülése 1932 június 30-án, osütörtökön. 381 minden vita nélkül, minden különösebb emóció nélkül egy évre meghosszabbította az alkalma­zottakra, a munkásokra és a magántisztvise­lőkre nehezedő súlyos adópótlékokat. Egyetlen szava, egyetlen vigasztaló, bátorító gesztusa nem volt a kormánynak ehhez az értékes tár­sadalmi réteghez, hanem a 33-as bizottság min­den további nélkül, azt mondhatnám, minden különösebb gondolkodás nélkül megszavazta azokat a súlyos terheket, amelyek ezt az érté­kes társadalmi réteget terhelni fogják. Ugyanakkor — időrendben körülbelül egy napon — jött nyilvánosságra a kormány leg­újabb bolettarendelete, amely 12*5 fillérrel, s gyakorlatban körülbelül 18 fillérrel fogja ki­lónként megdrágítani a lisztet. Érthető, hogy a munkásság és a magánalkalmazottak felhör­dültek, hogy újból egy évig kelljen fizetniök azt a rettenetesen súlyos adópótlékot, amelyet az új minisztérium kormányralépésekor az ő nyakába sózott, ismét egy évig kell ezt a sú­lyos adót fizetnie s azonfelül a várt kenyér­fis lisztoles óbb ódás helyett lisztdrágaság szakad a polgárság nyakába. Érthető tehát, hogy el voltak keseredve és izgalomban voltak, mert nem egy könnyű beletörődni abba, hogy min­dig kedveznek a nagybirtoknak, amelynek lát­szólag ugyan valamiképpen meghagyták a földadóját, de amelyet a boletta révén 'hatal­masan felsegítettek. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a mezőgazdaság nem érdemli meg a segítést, a segítésnek azoniban egészen más módozatai lehetnének, mint ez a szeren­csétlen boletta. De eritöl ebben a percben nem akarok beszélni, csak arról, hogy milyen han­gulatot váltott ki a munkásság és magán­alkalmazottak körében ez a boletta. Egyszóval a bolettával megdrágították a mindennapi kenyeret és ennek a társadalmi ré­tegnek legfontosabb táplálkozási cikkét, a lisz­tet, amelyből a mindennapi tészta készülj Ennek a társadalmi rétegnek — ha fenn akarja vala­hogyan tartani az életszintjét r- nem telik másra, mint burgonyára és tésztára, mert a házbér nagy és az adók nagyok. Tehát azt a mindennapi kenyerét, azt a mindennapi tész­táját, amelyet az ilyen szegény magántiszt­viselő, munkás és egyéb ilyen dolgozó kategó­riájú ember magához vesz, drágítják meg és azonfelül az adóját emelik^ S amikor a fel­háborodást csillapítani kellene, akkor a mi­niszter úr feláll és azt mondja igazi snájdig. huszáros könnyedséggel, hogy: persze, azért drága a kenyér Magyarországon, mert a sütő­munkásoknak nem szabad éjjel dolgozniuk, mert ha azabad lesz éjjel dolgozniok, akkor olcsóbb lesz a kenyér. A nélkül, hogy a miniszter úr személyét bántani akarnám, kijelentem, hogy ilyen köny­nyelmű miniszteri kijelentés még nem hangzott el a Házban. Mert ha a miniszter úr fáradsá­got vett volna magának és megnézte volna azt a törvényt, azt a nemzetközi egyességet, amely­nek alapján a sütőmunkások éjjeli munka­tilalma meghozatott, nem beszélt volna így. Mert azzal, hogy a sütőmunkás éjjel dolgozik, nem lesz olcsóbb a kenyér, miután nem lesz olcsóbb a fa, a világítás és a villamosaraim, nem lesz olcsóbb a keltető élesztő és nem lesz semmi sem olcsóbb. (Péntek Pál: Csak jobb lesz a kenyér!) Nem lesz olcsóbb a kenyér, csak a munklás fog többet^ dolgozni, ez lesz ennek az effektusa és azonkívül még egy, amire sem a miniszter úr, sem az urak nem gondoltak. A törvény valójában nem is a munkást védi. A munkást csak annyiban védi, hogy nem engedi 52*

Next

/
Thumbnails
Contents