Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-113

Az országgyűlés képviselőházának 113. 4, érvényes szavazat leadatott tehát 82. Bessenyey Zeno kapott 80, Bethlen István gróf 82, Bíró Pál 67, Eszterházy Móric gróf 78, (Esztergályos János: Már megint grófok!) Gyömörey Sándor 82, Ivády Béla 82, Kállay Miklós 82, Kállay Tibor 81, Kozma Jenő 78, Lakatos Gyula 74, Marschall Ferenc 82, Mayer János 82, Nagy Emil 82, Pallavicini György őrgróf 58, Péntek Pál 82, Eassay Károly 79, Schandl Károly 81, Sigray Antal gróf 80, Szilágyi Lajos 82, Temesváry Imre 82, Ugrón Gábor 81, Wolff Károly 81 szavazatot. Azonkívül Csizmadia András kapott 16, vitéz Kenyeres János 8, báró Biedermann Imre 6, gróf Festetics Sándor 2 és Létay Ernő 2 szavazatot. Elnök: A megnevezett képviselő urakat tehát a 33-as országos bizottság megválasztott tagjainak jelentem ki. Következik napirendünk szerint a m. kir. államkincstár és a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság között az 1926:XXIII. tc.-ben kapott felhatalmazás alapján megkötött szerződés módosítása és kiegészítése tárgyában kötendő pótszerződés becikk élvezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásai, (írom. 261. 266.) Az előadó Zsindely Ferenc képviselő úr, őt illeti a szó. Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! A Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság súlyos anyagi helyzetbe jutott, még pedig les:nagyobbrészt nem a saját hibájából. A részvén^társas^ pénzügyi válságának okai azok a veszteségek, amelyeket a vá'la'at neszben a háború következtéén, részben és főként azonban a trianoni békeszerződés folytán szenvedeti F^yedül a trianoni arbiter rosszindulatú ítélkezése folytán a részvénytársaság körülbelül 20 millió svájci franknyi értékkel károsodott és a vállalat összes háborús vesztesége haióterének HP-ben 32 %k\, uszálytonnában pedig 54%-át teszi ki. Ezekben a százalékszámokban a trianoni arbiter ítélkezésének következményei már bennfoglaltatnak. A Mftr.-től elrablott hajótérrel új, idegen, legnagyobbrészt befektetési terhek nélkül keletkezett hajóstársaságok jelentek meg a Dunán, amelyek a régi hajóstársaságokkal együtt keltek versenyre a legyengült Mftr.-rel. Szerbiának eddig

1 jelentéktelen hajóterével szemben •Tiiq-ossláviá ma a legnagyobb hajótérrel rendelkező állam a nemzetközinek nyilvánított D-uán.. amelyen megjelent versenytársként a cseh és francia hajózás, (Némethy Vilmos a terembe lép. — Élénk éljenzés a baloldalon.) sőt a holland lobogó alatt hajózó, de osztrák tőkével alakult Cosmos részvénytársaság is. Megnehezítette azonban a Mftr. versen vét az új Duna-akta is, amelvnek egyes rendelkezései az úi és idegen hajózási társaságoknak az egvenlő elbánás elvének figyelmen kívül hagyásával szinte szubvenciót biztosítottak. Az új Duna-akta kizárta a magyar hajózást a Száváról, a Bégáról, a Ferenc- és a Ferenc József-csatornáról és kizárta a román és jugorzh'tv kabotázsforgal ómból is. A trianoni békeszerződés folytán a magyar Duna-partok hossza 1632 kilométerről 712 kilométerre csökkent, a határállomások száma pedig kettőről hétre emelkedett, (Zaj.) Végül pedig az az államsegély, amelynek összegét az 1904-ben megkötött szerződés 1,800.000 aranykoronában állapította meg, az infláció folyamán állandóan csökkent és 1926-ban már csak 144 pengőt jelentett. ; ülése 1932 június 30-án, csütörtökön. 359 A kormány az 1926 : XXIII. tc.-ben kapott felhatalmazás alapján kötött szerződéssel igyekezelt a Mftr. válságán segíteni, amelynek adóssága akkor 16,800.000 P-re rúgott. Akkor, 1926-ban, úgy látszott, hogy a szerződésben valialt áldozattal a részvénytársaság megsegítése sikerülhet. Az 1928. évtől kezdődőleg fokozottan jelentkező rossz gazdasági viszonyok, amelyek általában az egész dunai hajózást sújtották ugyan, de az előbb említett okoknál fogva különösen sújtották a magyar hajózást, meghiúsították az 1926. évi remények teljesüléséit. A helyzet ma az, hogy a részvénytársaságnak kereken 31 millió pengő függő' tartozása van, amely összegben az állammal szemben fennálló nagyobbrészt adótartozások, valamint a vállalat nyugdíjpénztárával szemben fennálló és sürgős rendezést szükségessé nem tevő tartozások beszámítva nincsenek. Az adósságok kerek számokban a következőképpen oszlanak meg: a kincstári garanciával felvett hitelek összege kereken 3*5 millió, a Máv. garanciájával felvett hiteleké 5*5 millió, az elfogadvány- és fedezeti elfogadvány-hitelek összege körülbelül 7 millió, a folyószámlaés rövidlejáratú kölcsönöké 10*5 millió, a kifizetetlen árutartozásoké 4 millió, a nyugdíjintézeté 2 millió, az államkincstáré a Máv.-val együtt kereken 5 millió pengő. Kétségtelen, hogy ezt az adósságot a vállalat a maga erejéből megfizetni képtelen még a nagyrészben már megvalósult, részben pedig még folyamatban lévő racionalizálásnak legszigorúbb végrehajtása esetén sem, amely szigorú takarékosságra egyébként olvetlenül szükség van. Ügy tartom, nem lesz felesleges, ha talán nagy vonásokban vázolni bátorkodom azokat az eredményeket, amelyeket a vállalat kiadásainak apasztása terén a legutóbbi időben elért. Elsősorban említem a részvénytársaság központjának átszervezését, amely az eddigi 6 főosztály és 18 osztály munkakörét 3 főosztályba és 9 osztályba osztotta he. A legutóbbi időben a vezető- és főtisztviselők száma ismét 2 igazgatóval, 14 a főfelügyelői és 22 a felügyelői karba tartozó alkalmazottal apadt. Az 1918. évi tisztviselői létszámhoz viszonyítva, amely létszám a legmagasabb volt a részvénytársaság fennállása óta, az alkalmazottak létszáma általában 41%-kal, a központi alkalmazottaké pedig 49%kal csökkent. A létszámapasztáson kívül az illetménycsökkentést is igen erélyesen hajtotta végre a vállalat annak az elvnek alapján, hogy a vezetőség illetménye nem lehet nagyobb, mint a hasonló rangban lévő Máv.-alkalmazottak illetménye. Ez az elv a gyakorlatban azt jelenti, hogy a vezérigazgató illetménye 71'3%-kal, az igazgatói illetmény 47'4%-kai, illetőleg 43'5%kai, az igazgatóhelyettesé 43% -kai, a főfelügyelőé 45'3%-kal, illetőleg 27*5%-kal csökken. A létszámapasztás és az illetménycsökkentés révén a részvénytársaság személyi kiadásokban évi 1,498.495 pengőt takarít meg. Hasonló részletességgel nem adhatom elő a dologi kiadások csökkentését. Röviden említem meg az együttműködés intézményét, a pool-t, amely^ az üzemi költségek jelentékeny csökkentését és a szállítási eszközök jobb kihasználását teszi lehetővé, valamint az anyagfogyasztás sikeres racionalizálását. Mindezeknek a szükséges és helyes takarékossági intézkedéseknek ellenére is kétségtelen azonban, hogy a részvénytársaság fennálló tartozásait saját erejéből letörleszteni képtelen. A magyar törvényhozás tehát az előtt a választás