Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

Az ország <jy il l és képviselőházának 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. 337 Ne méltóztassék tehát rossz néven venni az ellenzéktől, ha bizonyos nagyobb garanciák kedvéért a képviselői mandátumok feletti bíráskodásra kiválasztott bírói fórumra óhajtja, szeretné inkább bízni a mandátumok fölött későbben is a bíráskodást. Kérem tisztelettel Hunyady Ferenc gróf t. képviselőtársam indítványának elfogadását. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Senki sincs feliratkozva. Elnök: Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A miniszter úr kíván nyilatkozni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! Ezzel a kérdéssel, mint a törvényjavaslat egyik igen fontos kérdésével, volt alkalmam behatóan foglalkozni az általános vita során. Állásfoglalásom kialakulásának összes előzményeit és részleteit is bátor voltam kifejteni. A mostani vita során elhangzottak nem tántorítottak el attól a meggyőződésemtől, hogy ez a törvényjavaslatban foglalt megoldás kielégítő és megfelelő lesz, legfeljebb még megerősítettek e mellett az álláspont mellett mindazok, amiket Nagy Emil t. barátom előadott. Nem tudnék semmi körülmények között sem a legrosszabb megoldáshoz folyamodni, amelyet a szociáldemokrata párt részéről terjesztettek elő, hogy tudniillik annak az országos bizottság formájában megalakuló bíróságnak a képviselőházból és a felsőházból származó tagjai ne elnöki kijelölés útján, hanem a pártok közt arányos választás útján jelöltessenek ki; mert ha pártállások szerint megkülönböztetést akarunk, akkor ennek az a legjobb módja, amit méltóztattak javasolni, ha pedig pártállásra való tekintet nélkül, magasabb szemszögből nézve akarja összeállítani azt a bírói testületet, amelytől magától is a pártok fölé való emelkedést kíván, akkor a lehető legjobb módszer az, ha az elnökre bízzuk a kijelölést, mert ennél jobb eszközt, módot és eljárást még eddig senki sem javasolt. Hivatkozhatom akár Gaal Gaston volt házelnökre, akár Apponyi Albert grófra, hazánk egyik legnagyobb fiára, aki ebben a kérdésben többször is megnyilatkozott és a maga részéről is azt mondotta, hogy az elnöki székben ülő elődök és utódok részéről soha sem tapasztalta, hogy a bíróság tagjai kijelölésében a legkisebb tekintetben is érvényesült volna az elnökök részéről bármiféle pártszempont, (Ellentmondások a szélsőbaloldalon.), egyedül a rátermettséget, a hozzáértést és a megközelíthetetlenséget vették kritériumul, amikor ezt a névsort összeállították. Ha lehet, ez még fokozottabban fog a jövőben megnyilvánulni, annál a körülménynél fogva, hogy mindegyik Házból nem húsz és negyven, illetőleg nem negyven és nyolcvan egyént, mint a régi országgyűlésen, hanem mindössze kilencet kell kiválasztani. Meg vagyok róla győződve, hogy a kilenc közé igazán a legkiválóbb és olyan személyek kerülhetnek csak be, akiknek személyével szemben a Ház egyetlen tagjának sem lehet sem kifogása, sem aggodalma. (Zaj a baloldalon.) Én magam még egyre szeretnék rámutatni, arra a helytelen beállításra, mintha a házelnökök és a mindenkori miniszterelnök között valami olyan kapcsolat volna, amely a házelnök függetlenségét érintheti. (Kabók Lajos: Még ezt is lehet tagadni?) Ezt állítani csak rosszhiszeműen lehet, mert az ellenkezőjéről a magyar parlament naplói, évtizedes hagyományai meggyőzték a magyar közvéleményt. (Zajos ellentmondás a bal- és szélsőbaloldalon. — Elnök csendet.) Nem akad Magyarországon józan ítéletű ember, aki ne volna tisztában azzal, hogy a házelnök állása, az ország első választott tisztviselőjének állása a legfüggetlenebb állás ebben az országban. (Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Az; kijelölés és nem választás!) Ami pedig ezt illeti, ezzel a megjegyzéssel tudok a legkönnyebben végezni. Méltóztassék visszanézni, hogy az elnökök között, akik az elnöki széket többségi, állítólag kormánykijelölés alapján foglalták el, igen sok olyan volt, aki egyhangúlag kapta a mandátumát, esetleg úgy, hogy az ellenzékiek üres lappal szavaztak és nem állítottak ellene jelöltet. (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Régen volt! — Zaj.) Én is abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a nemzetgyűlés elnökévé való választásom alkalmával ellenjelöltet ellenem nem állítottak, sem egyetlen egy szavazatot ellenem le nem adtak. (Zaj a szélsőbalodalon.) Arra akarok még csak rámutatni, hogy Magyarországon annyira nem a kormányelnök jelöli ki, hogy bizalma szerint ki az alkalmas ember a házelnöki tisztre, hogy több precedens is volt már a tekintetben, amikor egészen más pártból került ki a miniszterelnök és a házelnök. (Ügy van! Ügy van a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon; Mikor?) Utalok az 1905. esztendőre, amikor a házelnöki székben Justh Gyula és a miniszterelnöki székben Tisza István gróf ült. (Malasits Géza: Elsüllyedt világ! — Söpkéz Sándor: De szép idők voltak! — Ügy van! jobbfelől.) De fordítva is előfordult az, amit szintén illenék tudni, amikor Esterházy Móric gróf volt a miniszterelnök, vagy utána Wekerle Sándor, akik nem tartoztak a többségi párthoz és akkor a többségi pártnak alkotmányos szavazatával a házelnök a többségi párti Szász Károly lett. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Mindezek arra mutatnak, "hogyan lehet ráfogni valamely intézményre (Györki Imre: Az tűrt kormány volt!) olyat, amit nem lehet bebizonyítani, mert amit méltóztatott mondani, azt bebizonyítani a magyar parlamentre sohasem fog sikerülni. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek nem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Az eredeti szöveget szembeállítom Propper Sándor és Györki Imre képviselő urak indítványával, továbbá Hunyady Ferenc gróf képviselő úr indítványával, amelyben a törvényjavaslat VIII. fejezetében foglalt szakaszok helyett más szöveg beiktatását indítványozza, végül Bródy Ernő képviselő úr indítványát, amelyben a VIII., IX. és X. fejezetben foglalt szakaszok helyett más szöveg felvételét javasolja. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben a módosító indítványokkal, elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Akik elfogadják, méltóztassanak felállani! (Többség! — Farkas István: Csak számbelileg!) A Ház az eredeti szöveget fogadta el és ezzel az összes módosításokat elvetette. Minthogy a Ház Hunyady Ferenc gróf és Bródy Ernő képviselő urak indítványát a 34. §-nál nem fogadta el, azokat, mint a törvényjavaslat szövegébe most már be nem illeszthetőket, a további szakaszoknál szavazás alá nem bocsáthatom. Következik a 35. §. Kérem annak felolvasását. 46*