Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-112
Az országgyűlés képviselőházának 1. oda, ennek alkalmazását azonban kizárjuk egyrészt az 1. § (2.) bekezdésével, másrészt ennek a 33. §-nak egyenesen tiltó rendelkezésével, én ezt sem megérteni, sem a miniszter úr eredeti álláspontjával összegyeztetni nem tudom. De nem tudom összeegyeztetni azzal az elgondolással sem, hogy ez a törvényjavaslat csaík egy célt lehet hivatott szolgálni, azt, hogy az összeférhetlenség minden formáját, tehát azt a ibizonyos, a meg nem írott szabályokkal szemben működő erkölcsi összeférhetlenséget kiküszöbölje a Ház életéből. Tisztelettel kérem a miniszter urat, hogyha komolyan veszi ezt a javaslatot, ha igazán az a cél ezzel a javaslattal, hogy meglevő beteg helyzeten segítsünk, akkor ne méltóztassék ez elől a módosítás elől elzárkózni, mert másképp nem tehetek róla, meg kell, hogy rendüljön bennünk a hit, hogy ez a törvényjavaslat tényleg azt a célt hivatott szolgálni, amelyről hirdeti, hogy szolgálni akarja. (Helyeslés balfelől) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki ! Elnök: Kíván valaki szólni? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván a vitát bezárom. A miniszter úr kíván szólni. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: T. Ház! A magam részéről abban a nehéz helyzetben vagyok, hogy a kérdésben érdemben már nem foglalhatok állást. Nem valami olyan okból, mint amire Gaal Gaston t. barátom célzott, hanem egyszerűen azért, mert az 1. § tárgyalása során a 2. bekezdés elfogadásával a Ház ezt a kérdést bizonyos irányban már eldöntötte (Gaal Gaston: Még nem!) és a Ház azzal ellentétes határozatot nem hozhat, a szöveget következetlenné nem teheti. (Ügy van! jobbfelől.) Mindazonáltal azt hiszem, hogy azok az intenciók, amelyeket akár Hunyady Ferenc t. barátom, akár Gaal Gaston t. barátom itt képviselt és amely intenciók az én kezdettől fogva vallott álláspontommal teljesen egyeznek, nem fognak kárbaveszni. Méltóztatnak talán emlékezni, nem kívánhatom, hogy precízen méltóztassanak emlékezni, de talán mégis kivonatosan emlékeznek felszólalásomra, amelyet az általános vita során mondottam el, amikor azt mondottam, hogy az 1. § valódi értelme tekintetében szeretnék valamit az ezen a javaslaton kifejlődő joggyakorlathoz útravalóul adni. Ezt ott kellő precizitással igyekeztem kifejteni. Ezt most csak egy vonatkozásban ismétlem meg. Meggyőződésem szerintennek az 1. §nak 1. bekezdése, a 2. bekezdés ellenére is olyan jelentőségű, hogy ennek szemüvegén át kell nézni a bíróságnak minden egyes összeférhetlenségi esetét. Es ha valamely taxatíve felsorolt és jogelvi formulázással szereplő konkrét összeférhetlenségi esetnél kétség merüDhet fel a megfelelő szakasz alkalmazása tekintetében, az 1. §-ban lefektetett alapelvek az egyes taxatív eseteknek messzemenő kiterjeszt/ő magyarázatára adnak .alkalmat. Megvagyok -tehát győződve róla, hogy az 1. § alapelve, intenciója helyes joggyakorlat útján érvényesülni fog, de megvallom őszintén, hogy ezt szeretném el is várni attól a fórumtól, amely a végrehajtásra hivatott. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a 33. §-t eredeti szövegezésben, szemben Hunyady Ferenc gróf '. ülése 1932 június 28-án, kedden. 333 képviselő úr indítványával elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Akik az eredeti szöveget elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kisebbség! — Gr. Hunyady Ferenc: Többség! Hárommal több! — Gaal Gaston: Elismerjük!) A Ház a 33. i-t eredeti szövegezésében elfogadta. Következik a 34. §. Kérem annak felolvasását. Frey Vilmos jegyző (olvassa a 34. §-t): Felírva Györki Imre! Györki Imre: T. Képviselőház! Az összeférhetlenségi bíróság felállítására vonatkozóan, 'hogy kik ítélkezzenek, milyen fórum ítélkezzék az összeférhetlenség; kérdésében, az általános vita során a legkülönfélébb felszólalások, érvelések hangzottak el. Voltak képviselőtársaim, akik a közigazgatási bíróságot, mások, akik a Kúriát, voltak, akik a közigazgatási bíróság és a Kúria bíráiból, tehát a legfelsőbb bíróság tagjaiból alakult bíróságot tartották alkalmasnak. Sőt olyan felszólalás is elhangzott a bizottsági tárgyalások során, hogy ennek az összeférhetlenségi bíróságnak elnöke legyen valamelyik felsőbíróságnak, akár a Kúriának, akár a közigazgatási bíróságnak valamelyik kijelölt tagja; elnöke és egyúttal előadója is a bírák sorából kerüljön ki. Megvallom, hogy én ehhez a felfogáshoz hajlok leginkább, minthogy azonban ezt már eldöntött kérdésnek tekintem, mert látom az egységespárt állásfoglalását és látom, hogy a miniszter úr is kitart a mellett az álláspontja mellett, hogy az összeférhetlenség kérdésében képviselőkből és felsőházi tagokból alakított bíróság döntsön, módosításom már most csak ennek a meglevő, illetőleg a miniszter úr által képviselt álláspontnak javítását célozza. A javítást pedig olyképpen képzelem elérhetőnek, hogy mellőzendőnek tartom a törvényjavaslatnak azt a rendelkezését, hogy a Képviselőház és a Felsőház tagjaiból kikerülő bizottsági tagokat a Képviselőház elnöke, illetőleg a Felsőház elnöke jelölje ki. Sokkal helyesebbnek tartanám, ha nem az elnök kijelölése alapján történnék ez, hanem a Ház titkos szavazással választaná^ meg ezeket a tagokat, még pedig az arányos képviseltetés rendszere szerint, mert így mindig intézményesen biztosítva lenne, hogy minden párt legalább számaránya szerint képviselve volna ebben az összeférhetlenségi bíróságban. Amikor a miniszter úr az általános vita során felszólalt és reflektált az általános vitában tett felszólalásokra és kifogásokra, utalt arra, hogy sokkal pártatlanabbnak tekinti azt a rendszert, ha az elnök jelöli ki a tagokat, mintha a pártok delegátusai kerülnek be ebbe a bíróságba. Ezzel szemben azonban áll az az álláspont, amelynek ismételten és ismételten kifejezést adtunk, hogy tudniillik ha ez olyan parlamentben, olyan képviseltetési rendszer mellett történik, ahol az elnök pártokon felül áll, ahol a Képviselőház elnöke nem tagja valamely politikai pártnak, — amivel szemben nálunk képviselőházi elnöksége mellett is megmaradt pártpolitikusnak — akkor bele lehetne nyugodni abba, hogy a kijelölési jogot az elnök gyakorolja. Nálunk azonban, ahol — ismétlem — az elnök tovább is megmaradt pártpolitikusnak, nem látom intézményesen biztosítva azt, hogy az összes pártok delegátusai bekerüljenek ebbe a bíróságba, mert elképzelhető az, hogyha valamelyik elnök az összes pártok tagjainak bevonásával, illetőleg a pártkeretekre való tekintet nélkül jelölné ki az összeférhetlenségi