Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

334 Az országgyűlés képviselőházának bíróság tagjait, a kormánynak egyszerűen módjában áll a maga hatalmánál fogva az elnököt elmozdítani s ennek alapján a maga hatalmi befolyását érvényesíteni és teljesen tetszés szerint összeállíttatni az összeférhetlenségi bíróságot. Ezért — mint mondom — helyesebb az a javaslat, amelyet én és Propper Sándor t. képviselőtársam terjesztünk elő s amely intézményesen biztosítja azt, hogy az összes pártok képviselői helyet foglalhatnak ebben a bíróságban, mégpedig az arányos képviseltetési rendszer szerint. Ezt célozza javaslatom és ezért kérem a t. Házat, ihogy ehhez a módosításhoz méltóztassék hozzájárulni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Hunyady Ferenc gróf! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Ebben a kérdésben is határozott a Ház többsége. Nem is a célból szólalok tehát fel, mintha egy délutáni ülésen véletlenül kialakuló momentán többség esetleg megváltoztathatná a Ház ezirányú állásfoglalását. Kizárólag a magam elvi álláspontját óhajtom végig konzekvensen képviselni és itt újból kijelentem, hogy mindazokat az érveket, amelyeket az általános vita során felhoztak a független bíróság mellett, teljes mértékben az utolsó betűig fenntartom. Azt is meg kell mondanom, hogy azokban a nagyon érdekes, komoly és szép felszólalásokban, amelyekben a Ház különböző oldalairól ezzel a kérdéssel foglalkoztak és amelyek a vita nívóját messze a megszokott nívó fölé emelték, nem találkoztam egyetlen olyan érvvel sem, amely az én belső tiszta lekiismeretemből származó meggyőződésemet a legkevésbbé is megrendítette volna abban a tekintetben, hogy ilyen házibizottság nem annyira alkalmas ennek a törvénynek végrehajtására, mint a független bíróságnak bármely fóruma. Indokaimhoz nincs hozzátenni valóm és 'nincs azokból elvenni valóm. Csak egy körülményre vagyok bátor felhívni a t. Ház figyelmét. A magyar jogfejlődés világosan mutatja az összeférhetlenségi kérdésben a merev alkalmazástól a mérlegelés felé való haladást. Kétségtelen, hogy csak akkor fog megállani, ha független bíróság kezébe lesz letéve a döntésHa ma nem méltóztatnak elfogadni módosításaimat, belátható időn belül újabb összeférhetlenségi törvénnyel fog a Ház foglalkozni, amely újabb törvény okvetlenül a független bíróság kezébe fogja letenni az ezekben a kérdésekben 'való döntést. Ha tehát véglegesen akar a Ház állást foglalni, méltóztassék elfoglalni álláspontomat, ha pedig megint csak egy lépéssel akarnak előremenni a fejlődés útján, amely lépést logikus következetességgel egy másik lépés fog követni, akkor méltóztassék a törvén y javas latban előterjesztett, szerintem a múlthoz képest haladást jelentő, de még mindig nem kielégítő 'formát elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Bródy Ernő! Bródy Ernő: T. Képviselőház! Nem óhajtom nyújtani a vitát, viszont azonban lehetetlennek tartom, hogy ennek a törvényjavaslatnak legfontosabb kérdésénél szót ne emeljek. > Teszem ezt annál is inkább, mert nem vádolhatjuk egymást következetlenséggel. Jánossy Gábor igen t. képviselőtársam ugyanis az általános vita során elmondotta, hogy a miniszter úr eredeti tervezetében a Kúria bíráskodása foglalt helyet. En tehát, aki a bizottságban a parlamenti bíróság mellett foglaltam állást, ma pedig a királyi 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. bíróságok mellett szólalok fel, nem vádolhatom magamat következetlenséggel. Megmondom, hogy miért változtattam meg álláspontomat. Azért, mert az eddigi tárgyalások lefolyásában nem kaptam meg azokat a garanciákat, amely garanciák a szuverenitás szempontjából engem a Képviselőház bíráskodása felé hajtottak volna. Azt kell mondanom, hogy számos kapu maradt nyitva, számos lehetőség van a törvény kijátszására. A törvényjavaslat jelenlegi szövege és azok a módosítások, amelyek ezután fognak még jönni, nem nyugtathatnak meg abban az irányban, hogy a Képviselőház többségéből és a 'felsőházi többségből alakult bíróság helyesen fogja mérlegelni az indokokat. Ezért tehát arra az álláspontra kell helyezkednem, hogy a bíróságok bíráskodását tartom ez esetben megfelelőnek. Nagy Emil igen t. képviselőtársam — gondolom — egy nyilatkozatában azt mondotta, hogy nem bízhatja ezt a kérdést a Közigazgatási Bíróságban esetleg négy finánc bíráskodására. Javaslatommal, amelyet erre vonatkozólag tettem, gondoskodtam erről és pedig olyan módon, hogy a többséget jogi minősítésű bírák tegyék ki. Eakovszky István, amikor a Közigazgatási Bíróságra ajánlotta bízni a bíráskodást, olyan értelmű törvényjavaslatot terjesztett a Képviselőház elé, amelyben kimondatni kívánta, hogy a bíráskodást a Közigazgatási Bíróság végezze, ennek tanácsai azonban úgy alakítandók össze, hogy abban a jogi minősítésű bírák legyenek többségben. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: így van a választási bíráskodásról szóló törvényben is!) Abban is így van és itt is így kellene lennie. Már az általános vita során is hangsúlyoztam, hogy ez a kérdés mindig igen foglalkoztatta a Képviselőházat. Azt a modort, amelyet Nagy Emil igen t. képviselőtársam szeret használni, nagyon helyénvalónak találom, mert ezen a módon nem merev szónoklati formában, hanem kvázi eszmecsere tanácskozás formájában lehet erről a kérdésről beszélni, szót váltani és eszmét cserélni, hogy hogyan helyes, mi helyes. Mindannyian egy célt akarunk elérni. En senkit sem vádolok azzal, hogy gonosz indulatú volna, sőt kijelentem, hogy a Képviselőház többsége pártkülönbség nélkül távol áll azoktól a gyanúktól, amelyeket rendszerint az avatatlanok és illetéktelenek szeretnek bevonni minden körbe, úgyhogy igenis csak néhány érdekelt, csak néhány ember van olyan, aki vét, ellenben magának a testületnek a nagy többsége egészen ígazgtalanul szenvedi el a gyanúsításokat, holott még gondolatban sem vét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mert én kijelentem, annak a többségnek a sorai között nagyon tiszteletreméltó, általam is nagyrabecsült férfiakat ismerek és örülök, hogy alkalmam van e pillanatban Dési Géza t. képviselőtársam beszédére kitérni, aki annak idején a lateiner tiszta lelkével utasított vissza minden gondolatot, amellyel az ő ügyvédi munkáját mások esetleg be akarták volna piszkítani. Teljesen együttéreztem vele, magam is hasonló vagyok. Ülhetünk bármely párton, találkozhatunk az erkölcsi felfogásban és a közélet tisztaságának az érzetében. Igenis azért mondom, hogy azok részére, akik távol állanak ezektől az eseményektől, akiknek a lelkéhez nem fér a gyanúnak árnyéka sem és akik méltatlanul szenvedik azokat a gyanúsításokat, amelyeket általában a többségre szórnak, engedelmet kérek, ezek részére meg kell adni a garanciáját annak, hogy az a bíráskodás olyan legyen,