Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

-Az országgyűlés képviselőházának 11 alapja mindig egy bírói ítélet volt dehonesztáló cselekmény miatt, amelyre az angol törvény a választóképtelenséget ki nem mondotta». Fel is sorolta az eseteket. Mandátumtól való megfosztás volt bíróilag megállapított csalás miatt, igazságszolgáltatás elől való megszökés miatt. (Gr. Esterházy Móric: Az infámia esete!) mandátumtól való megfosztás volt azért, mert hamis körülmények beállításával tettek le képviselői esküt, amelyet az illető nem tehetett volna le. 1891 május 19-én mandátumtól való megfosztás volt csalás miatt. 1892 február 26-án az igazságszolgáltatás elől való megszökés miatt és 1892 március 21-én — ez volt az utolsó eset, 40 esztendővel ezelőtt — csalás miatt. Maga Nagy Emil igen t. képviselőtársam kijelentette, hogy az 1924-es angol házszabályok alapján a mandátumfosztás már nincs benne a jelenlegi törvényekben és szabályokban. Ha a Képviselőházban valaki olyan magatartást tanúsít, amely a rendet zavarja és ezt ismételten teszi, ki lehet vezettetni. Ez nálunk nem ismeretlen. Nálunk darabontokat állítottak be e miatt (Úgy van! Ügy van!) és ez az intézmény ma is megvan. Ezért csinálták a közvélemény hangos tiltakozása ellenére, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy darabontokat állítottak be, akik itt soha nem jelentek meg. Egyszer volt a Héderváry Lehel esete Gerő Vilmossal, azóta azt hiszem nem fordult elő ebben a parlamentben, hogy darabontokat kellett volna ide hozni. (Farkas István: Dehogy nem! Minket is kivezettek egyszer, a második nemzetgyűlésen! — Friedrich István: Az ingyenrészvények ügye! — Propper Sándor: Scitovszky képviselőtársunk!) T. képviselőtársaink emlegetik, hogy őket is kivezették. (Györki Imre: Az ingyenrészvények miatt!) A parlamentnek tehát módja, alkalma és lehetősége van arra, hogy a rendet fenntartsa. (Farkas István: Szilágyi Lajost is kivezették!) T. képviselőtársaim említették azt, hogy Andrássy Gyulát, aki a legkonzervativabb politikusok egyike volt, olyan helyzetbe hozták, hogy őt is kivezették. (Malasits Géza: Andrássy hős volt ezekhez képest! — Nagy Emil: Akkor nemzeti harc volt! — Malasits Géza: Forradalmár volt az egységespártiakhoz képest! — Kelemen Kornél: Tüntetés volt! — Zaj. — Elnök csenget.) Mindezt csak azért mondom, mert szerintem ez a kérdés a fegyelmi jog körébe tartozik és ennél nem lehet olyan súlyos szankciót adni, mint a mandátumfosztás, különösen nem az összeférhetlenségi törvényben, amelynek javaslatát az érdekeltségi és közbenjárási öszszeférhetlenségek okából hozták ide. Azt hiszem, hogy az a latin példaszó vonatkozik erre, amelyet gróf Esterházy Móric igen t képviselőtársam említett beszédében, és az az angol hivatkozás, amelyet szintén tőle hallottunk, a mellett pedig az, amit gróf Apponyi György mondott, 'hogy ez lelki botbüntetés. Azt hiszem, ina már ebben a Képviselőházban ezekkel az eszközökkel nem kell élni. Es figyelembe kell vennünk azt is, amit Rassay Károly említett, hogy iha a magyar Képviselőház arra gondol, hogy a külföldi parlamentekben milyen események történtek, akkor megállapíthatjuk, hogy a magyar Képviselőházban voltak néha hirtelen fellobbanások, voltak olyan események és jelenetek, amelyeket később esetleg megbántak, de hogy e miatt kellene ilyen drákói törvényt hozni, hogy egyszerű fegyelmi | eljárás alá tartozó magatartás miatt, amelyet ' KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. 2. ülése 1932 június 28-án, kedden. 327 másképpen is el leihet intézni, mandátumfosztással büntessenek egy képviselőt, a választók megkérdezése és beleegyezése nélkül, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) erre, azt hiszem, semmi ok sincs. Hogy egy képviselő — az érdekeltségi és közbenjárási esetek kivételével — benn maradhat-e a Képviselőházban vagy sem, azt a választóközönség hivatott elbírálni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsássák ezt a válaszfcópolgárság döntése alá és ne adjanak módot és lehetőséget arra, hogy a bosszú és szenvedély nemtelen eszközével, pártpolitikai eszközökkel többségi alapon, hatalmi alapon kizárjanak olyan képviselőt, aki sem a nemzet ellen, sem a közerkölcs ellen, sem anyagi téren semmiféle hibát vagy bűnt nem követett el. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbáloldalon.) Azt hiszem tehát, akkor leszek hű a magyar tradíciókhoz, ha elfogadom Esterházy Móric grófnak és Apponyi György grófnak előbbi felszólalásaiban hangoztatott igazságait és a magam részéről is arra kérem a mélyen t. miniszter urat, hogy ezt a felesleges, zaklató, kiáltó és a magyar parlamenthez nem illő szakaszt méltóztassék egyszerűen kihagyni. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Abban a kivételes (helyzetben vagyok, hogy e szakasz tárgyalását igazán a legnagyobb tárgyilagossággal hallgathattam végig, amenynyiben a szakasznak, őszintén megvallom, kezdettől fogva semmi néven nevezendő jelentőséget nem tulajdonítottam, úgyhogy nem is tudtam megérteni Nagy Emil t. barátomat, ak; azzal a megjegyzéssel állt fel ennek a szakasznak védelmére, hogy ennek a rendkívül fontos, (Nagy Emil: Alkotmányjogi szempontból fontos!) ennek az" alkotmányjogi szempontból rendkívül fontos szakasznak megvédelmezésére kíván bizonyos angol példákat felhozni. Ezt a szakaszt, őszintén megvallva, most a vita lefolytatása után nemcsak hogy nem tartom rendkívül fontosnak, hanem azt látom, hogy még azok is, akik pártolták, tulajdonképpen sehr eck schuss paragrafusnak szánták. ( Mármost, ha mi itt egy törvényjavaslatot azért tárgyalunk," mert a közszükségesség, az egész magyar közvélemény követelte azt, (Ügy van! Ügy van!) hogy a parlamentben elburjánzott összeférhetlenségek megszüntettessenek, sehogy sem bírom véges emberi elmével felérni, hogy miért van akkor szükség ebben a törvényjavaslatban egy olyan szakasz beiktatására, 'amelyet még azok is, akik pártolják, azzal pártolnak, hogy hagyjuk bent, vagy tegyük be, 'úgy sem lesz rá szükség. (Nagy Emil: Remél 'íük. — Propper Sándor: Múzeumi relikviák!) En nemcsak remélem, t. képviselőtársam, hanem egészen biztosan tudom, hogy sohasem lesz 'rá szükség, és ezt alapítom a házszabályok 197. Va 1. pontjának második bekezdésére, amely a következőképpen hangzik (olvassa): «Ha pedig valamely képviselő a rendet és csendet tartósan 'zavarja,» — tehát nem is kell konokság hozzá, 'csak tartósság — «s az elnök rendelkezésének 'nem engedelmeskedik, karhatalom alkalmazásával is kivezetteti és a Háznak vagy a bizottságnak erről az üléséről távoltartja.» En tehát soha egy pillanatig sem voltam kétségben aziránt, amikor még az elnöki székben ültem, — igaz, hogy nagyon régen volt, azóta 'változhattak a felfogások is — egy pillanatig 'sem voltam kétségben magam iránt abban a te45