Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

326 Az országgyűlés képviselőházának tehát én a bizottságban mondottam, nemcsak benne van az ősi angol alkotmányban, hanem egészen benne van a legújabb friss házszabályokban is. Az kétségtelen, nem is fogom elfogadni később majd a javaslatnak azt a szövegét, amely szerint az ekképpen mandátumától megfosztott képviselő ne legyen újra választható, mert eddig ném lehet elmenni. Ez majd később fog jönni egy szakasznál és én annál fel is fogok szólalni. Megtörtént Angliában a Wilkes-esetben,^ hogy 3—4-szer is megfosztották mandátumától és megint megválasztották. Nem engedem elvenni a választóközönségnek azt a jogát, hogy bárkit megválasszon, akit azért, mert előzőleg úgy viselkedett, kizártak a Házból. Ez ugyanis nem bizonyíték arra, hogy azt meg fogja ismételni. (Buchinger Manó: Az egységespárt megismétli!) A házszabályokba tehát azért nem vették fel azután már ezt az expulsiont, vagyis a mandátumtól megfosztást, mert újból meg lehet választani az illetőt képviselőnek. A mai házszabály tehát csak a suspensionnál van, vagyis hogy azt, aki konokul, megátalkodottan, célzatosan zavarja a tanácskozásokat, ki lehet zárni akár az országgyűlés egész tartamára is. Egy olyan kooperatív fajtól, mint az angol, természetes, ezt 'bölcsen mondotta előttem gróf Esterházy Móric képviselőtársam, lehetetlenség 'elvárni, hogy amikor mindent együttesen csinál, amikor faji öntudattal tanácskozik a birodalom ügyei felett, eltűrje azt, hogy egy-két 'ember megakadályozza az ő kollektív akaratának az érvényesülését. Ez az egész szabálynak 'a lélektani, bölcseleti és alkotmányjogi jellege. Sikerült tehát bebizonyítanom, amit a bizottságban voltam bátor mondani, hogy teljesség'gel szórói-szóra úgy van, az angol jogban ma is élő jog az, 'hogy a képviselő a mandátumát elveszítheti, amint az imént mondottam, megátalkodottság, konokság stb. miatt, s a mellett a Háznak joga van valakit kizárni a spaeker indítványára az országgyűlés egész tartamára is 'a képviselőházból. Ismétlem, nem azért mondottam el mindezeket, mintha gróf Esterházy Móric t. képviselőtársammal szemben alá akarnám támasztani 'felfogásomat. Mégis, szemben előttem szólott t. barátommal, oda konkludálok, hogy ezt a szakaszt elfogadom. Jobban szerettem volna, ha 'az én angol szövegem ment volna keresztül, amely több garanciát és megnyugvást nyújtana, mint pusztán a konok szónak a beillesztése, de -mégis elfogadom. Elfogadom pedig azért, mert 'szerintem minden igazság a korokkal változik. (Pakots József: A rendszerekkel változik!) Ha 'egyszer azt akarjuk, hogy igazán titkos választójoggal a nemzet valódi akarata érvényesüljön, ilyen esetben nem lebet azt kizárni, 'alig lehet megakadályozni, hogy esetleg egykét olyan ember be ne jöjjön a Házba, akinek egyenesen konok megátalkodottsággal az a céljuk, hogy ne engedjék a Házat tanácskozni. (Buchinger Manó: Például Meskó! — Zaj.) Higyje el, t. barátom- százszor fontosabb ez az ellenzék szempontjából, mert az ilyesmi a kormánypárt alá sokszor lovat ad, ellenben minden rendzavarás gátolja a becsületes, tisztességes ellenzéki politika érvényesülését. (Ügy van! Ügy van!) Mindent összevetve, miután a miniszter úr ezt a szöveget vette be a javaslatba és ámbár ^gy képzelem, hogy nem valószínű, hogy erre sryakorlatilag sor fog kerülni, mégis, mint egy Damoklész-kardot, mint egy kifejezett szakaszt, 'amelyre valamikor lehet majd hivatkozni, elfogadom. Elfogadom azért, mert jöhetnek olyan 112. ülése 1932 június 28-án, kedden. idők, amikor szociális szempontból nagyon nagy 'szükség lehet arra, hogy egy-két betévedt ember meg ne gátolja az egész Ház okszerű tanácskozását. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ennekfolytán mindezen szempontokat egybevetve, elfogadom a szakaszt. Jobban szerettem volna a magam szövegében elfogadni, de elfogadom így is. A szakasznak mindenesetre az az értelme, amit én voltam bátor megállapítani. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Szólásra következik! Herczegh Béla jegyző: Bródy Ernő! (Buchinger Manó: Szégyen ellenzéki padokról ilyen beszédet mondani! — Nagy Emil: Micsoda szamár beszéd! Mit tanulok magától! Maga nekem nem parancsol) Elnök: Nagy Emil képviselő urat rendreutasítom sértő kifejezése miatt (Nagy Emil: Azt mondotta, hogy szégyen! Ez szamár beszéd! Vegye tudomásul!) Nagy Emil képviselő urat másodszor is rendreutasítom! (Propper Sándor: Micsoda hang ez? — Felkiáltások jobbfelől: Menjen vissza Bécsbe! — Nagy Emil: Mit parancsol nekem? — Buchinger Manó: Terrorista! QEn is tudok goromba lenni! Azt hiszi, itt fog terrorizálni? — Felkiáltások jobb felől: Maguk terrorizálnak! — Buchinger Manó: Múzeumba való reakciós, és ő akar itt terrorizálni!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom! (Zaj!) Csendet kérek! Tessék megengedni, hogy Bródy képviselő úr megkezdje beszédét! (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Bródy Ernő: T. Képviselőház Nagyon sajnálom, hogy itt ez az incidens most felmerült, mert különben az egész vita hangja a régi, békebeli időkre emlékeztetett a maga magas szempontjaival. En nem fogom elintézni azt a vitát, amelyet Nagy Emil képviselőtársam Rassay Károllyal folytatott, majd elintézi azt Rassay maga. Mégis felhozattam azonban Rassay Károly beszédét, amelyet már az általános vita alkalmával tartott. Nem vitatkozom, hogy mi volt az angol jogban, 'hiszen az egész kér'désről úgy gróf Esterházy Móric, mint Nagy Emil t. képviselőtársam valóságos tanulmányokat adtak elő és ezt a vitát én, aki ebben a kérdésben nem vagyok odahaza, nem dönthe'tem el. Azonban Rassay Károly nyilatkozatából és az általános vita alapján tett beszédéből egészen nyilvánvaló, hogy ő ezt a kérdést nem . tartotta ebben a törvényjavaslatban 'megoldani való témának. Azt mondotta, hogy ez az egész kérdés fegyelmi kérdés, magát az ügyet nem így kell elintézni. (Propper Sándor: Nem más, mint fegyelmi kérdés!) En is azt mondom, hogy fegvelmi kérdés, amelynek nem ez a fóruma. En egyáltalában azt látom, hogy a legnagyobb érdeklődést és izgalmat kiváltó két szakasz tulajdonképpen nem is idevaló. (Ügy van! Ügv van! a szélsőhaloldalon.) Sem az a 9. §, amely a sajtótörvényre és a mentelmi jogra vonatkozik, sem pedig ez a szakasz nem idevaló. A közvélemény, amikor az összeférhetlenség reformját sürgette, azt hitte és abban a képzeletben élt, hogy a kijárok, a közbejárók fognak innen kizáratni, nem pedig azok, akik fellobbanásukban és felhevülésükben esetleg olyan nyilatkozatokat, vagy olyan mozdulatokat tesznek, amelyeket utóbb talán meg is bánnak. Visszatérve azonban arra, amit Rassay Károly mondott, fel fogom olvasni előttem fekvő beszédének egy részét. Azt mondotta (olvassa): «Angliában volt mandátumfosztásokra eset, de a mandátumfosztásoknak az