Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

Az országgyűlés képviselőházának 1 Egy alkalommal voltam egy felső bírósági tárgyaláson. Az elsőfokú bíróság elítélt egy négert, nem tudom, négy vagy öt esztendei börtönre azért, mert lelőtt egy angol polgárt az a néger a maga lakásában. Amikor a Lord Ch:ef Justice előtt folyt a tárgyalás, felmentette a négert és nagyon mélyen hatott rám, hogy amikor felmentette, hivatkozott a common lawnak erre az ősi szabályára. Akkor a bírói székből tanultam ezt az egész trombitálási dolgot, amelyet előadtam. A Lord Chief Justice kifejtette, hogy a common law, amely már 1400 év óta fejlődött a régi korszakban, azt tartja, hogy mindenki a maga portáján feltétlenül úr és miután az adott esetben az angol azt a négert saját lakásán sértegette (Farkas István: A magyar csendőröket kellene erre kitanítani!) és nem ment el annak ellenére, hogy többször felkérte, hogy menjen el a házából, hagyja el a házát, a néger lelőtte az angolt. A Lord Chief Justice hivatkozva az ősi common lawra, az 1400 éves jogra, felmentette a négert, azt mondván, hogy ha az én házamból valaki felszólításom ellenére nem megy el, azzal szemben a common law értelmében jogom van még a legnagyobb visszatorlást is gyakorolni. (Malasits Géza: Mennyivel több joga van a négernek Angliában, mint a magyarnak Magyarországon, a saját hazájában^ Ezt próbálta volna valaki megtenni a zsandárral szemben, amikor jogtalanul házkutatást tart! Csak kituszkolni is! Öt évi fegyházat kapna!) Elnök: Csendet kérek! Malasits képviselő urat ismételten kérem, maradjon csendben! (Farkas István: A magyar csendőr itthon nagyobb úr, mint Angliában az angol király!) Nagy Emil: Kegyeskedjenek megengedni, — oly ritkán szólalok fel ebben a Házban — hogy legalább felszólalásom gondolatmenetét elmondjam. (Halljuk! Halljuk!) Kegyeskednek látni, hogy Angliában az, hogy valamire nincs írott jogszabály, nem bizonyítja azt, hogy az illető jogszabály teljes erejével fenn nem állana. Igen, az, hogy a Képviselőház valamely képviselő mandátumát elveheti, Angliában élő jog, mint akármelyik törvény, de hogy Rassay Károly barátom ezt nem találta, ez azt mutatja, hogy amint az imént mondettam már, nem tud helyesen keresni. (Buchinger Manó közbeszól. — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Ebből nem vonok le semmiféle következtetést arra nézve, hogy ez a szakasz jó, vagy nem jó. Bölcsen mondotta. Esterházy Móric t. barátom, hogy ilyen külföldi példákkal nem lehet dolgozni. Minthogy azonban az állíttatott, hogy amit én a bizottságban mondtam, az nem felel meg az angol jognak, ebből a szempontból vagyok kénytelen rámutatni arra, hogy igenis expulsion-nek hívják a mandátumtól való megfosztást s ez Angliában ma élő jog; Kérek negyedórái meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni J (Helyeslés.) A Ház a képviselő úr beszédidejét negyedórával meghosszabbította. Nagy Emil: Amit Rassay Károly t. barátom mond, — hogy régóta, 150 év óta nem alkalmazzák már — az igaz, amit én is mondok, de ez éppen olyan észjárás volna, mintha azt tetszenék mondani, hogy miután valahol száz év óta nem loptak, nem állanak fenn a lopásra vonatkozó törvények- Ez élőjog és hogy menynyire élőjog, azt mutatja az, hogy amikor némi vita forgott fenn ez iránt, a speaker 1877 július 25-én külön promulgálta a Ház előtt, hogy a mandátumtól való megf osztási lehetőség élő jog és hogy régóta nem alkalmazták — open rebel12. ülése 1932 június 28-án, kedden. 325 lion, így hívja aa»angol... (Propper Sándor: A titkos szavazás is élőjog Angliában!) Hagyjon, kérem, legalább egy percre. Hogy tehát egy szabályt már régóta nem alkalmaznak, az Angliában, a szokásjog hazájában, abszolúte nem jelenti azt, mintha az nem lenne élőjog, de ismétlem még egyszer, a speaker 1877-ben külön is kijelentette, hogy ez igenis, ma is élőjog és hogy nem kellett vele élni, az azért van, mert mindenki tudta, hogy ha teljességgel szembehelyezkedik a Ház tanácskozásaival, a Ház meg fogja fosztani mandátumától s ezért nem viselkedett így. Hogy azonban ez a szigorú tilalmi szabály fennáll, azt nem rontj körülmény, hogy éppen a szigorú szabálytól való féltükben nem provokáltak ilyen helyzetet. Hogy az angol jog mennyire ismeri az expulsiont, vagyis a mandátumtól való megfosztást, erre nézve leszek bátor angolul felolvasni — Rassay Károly t. barátom beszédére való tekintettel akarom, hogy henne legyen a Ház naplójában — egy nem komponált angol szöveget, mert ha a common law-t, az ősi angol szokásokat ismerni akarja valaki, nem lehet másképpen eljárni, mint úgy, hogy meg kell nézni a nagy auktorokat, akik összegyűjtötték a szokásjog régi szabályait s akiknél ki vannak fejezve mindazok a törvények, mindazok a jogelvek, amelyek az élő jogot alkotják, annak ellenére, ihogy nincs róluk irofct törvény. Az egyik legnagyobb auktor ebben a tekintetben, amely magábanfoglalja az összes parlamenti szokásjogot, azt mondja világosan. (Olvassa): «No power exercised by the Commons is more undoubted than that of expelling a member from the ihouse as a punishment for grave offences.» Vagyis magyarul: a képviselőház semmiféle joga nem annyira vitátlan, — tehát semmiféle joga! — mint az a joga, hogy súlyos vétség miatt kiűzzön valakit tagjai sorából., (Buchinger Manó: De milyen vétség miatt? — Malasits Géza: Nem azért, mert (háromszor közbeszól! — Buchinger Manó: Milyen vétség miatt? Erről van szó!) Éppen ezt mondta a speaker 1877-ben : «open rebellion», vagyis nyilvánvaló fellázadás a Ház tanácskozási képessége ellen ; így fejezte ki magát. (Buchinger Manó: Ha felrobbantja a parlamentet!) Az más, akkor már késő! (Buchinger Manó: Ha az egységespártnak mond valami udvariatlanságot, az nem lehet ok! — Halljuk! 'Halljuk! a középen.) Nem tudom Ibefejezni, ha zavarnak. Az a jogszabály tehát, hogy a mandátumot el lehet venni valakitől, Angliában ma élőjog és ha Rassay Károly t. barátom ennek jobban utánanéz, látni fogja, hogy etekintetben az én állításom valóság. Tény azonban az, hogy a legutóbbi házszabályokban, az 1924. évi házszabályokban, amelyek kezemben vannak, nincs bent az expulsion, vagyis a mandátum elvesztése; nincs más bent, mint a suspension, vagyis az ülésekről való kitiltás, (Gr. Esterházy Móric: Az elzárás sincs benne!) ami azonban tény, hogy «during the pleasure of the house», vagyis a Ház egyszerűen kitiltja a képviselőt és amíg megbánást nem tanúsít, amíg meg nem ígéri, uogy többé nem viselkedik úgy, amint viselkedett, vissza sem eresztik. (Buchinger Manó: Megkövetése a Háznak!) Az angol házszabályokban ma tehát ez az^ uralkodó szabály és amit én a bizottsági beszédemben mondottam, hogy konok megátalkodottsággal, célzatosan, ezt fejezi ki az angol szöveg: «by persistently and wilfully obstructing the business of the house». Ezt szórói-szóra fordítottam le. Amit