Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.
Ülésnapok - 1931-112
318 Az országgyűlés képviselőházának 'vállalatnak egész létalapja évek múlva meginoghat, felborulhat és megsemmisülhet azon 'az alapon, hogy ezzel a törvénnyel szemben Visszaélés történt. Ha csak ezt az egy szakaszt 'iktattuk volna törvénybe, akkor is mérhetetlen 'nagy haladást értünk el. (Propper Sándor: Minek a többi (hatvanhat! Minek kellett a Nép'szava-szakaszl! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Nézetem szerint a 18., a 22. és ezzel kapcsolatban az 53. § rendelkezései olyan méretű, szankciókat jelentenek, hogy a magyar közvéleményben letárgyalt kérdésnek lehet tekinteni az összeférihietlenséget. (Ügy van! jobbfelől.) E tekintetben minden jogász egyetért velem. Pártpolitikusok kiforgathatják, kiskapukról beszélhetnek, beszélhetnek a javaslat elrontásáról, én azonban vallom, állóan és az idő nekem fog igazat adni, hogy ezek a rendelkezések a javaslat lényege és ez a lényeg az életben messzemenően fogja éreztetni a maga hatását. Azokra a kérdésekre, amelyekre t. barátom, gróf Esterházy Móric képviselő úr hivatkozott, igen könnyen válaszolthatok. Az egyik kérdés az, mi lesz már most, ha, mondjuk, egy konkurrens felfogad egy képviselőt, hogy az öisszeférhetlenség tudatában járjon közbe a konkurrens érdekében, hogy azután majd ő maga hivatkozhassék arra, hogy íme ez tiltott közíbejárás útján kieszközölt engedély. Szóval ez öntudatlan igénybevétele a közben jár ásnak, dJe a másik részéről a konkurrenssel szemben tudatos etlgáncsolási kísérlet. Meg vagyok róla győződve, (hogy nem akad olyan bíróság, sem az, amelyet itt kontemplálunk, sem a rendes bíróság, amelyhez ezek a kérdések az érvénytelenség okából sok esetben átkerülhetnek, amely úgy magyarázhatná ezt a törvényt, hogy annak a kárára legyen ez a rendelkezés, aki nem maga vett iglénybe ilyen közbenjárást, tehát jóhiszemű harmadik személynek bizonyul ilyen esetben. Ott vagyok egyúttal a másik kérdésnél is. Általaiban jóhiszemű harmadik személyek jogát ezek a törvényes rendelkezések nem érintik. (Helyeslés jobbfelől.) Az általános magánjog szabályai szerint kell majdi adott esetben elbírálni, hogy a jogérvényességből kifolyólag kinek kivel szemben van esetleg kártérítési igénye. Ezeket voltam bátor előadni és örömmel és megnyugvással látom, ihogy e szakasz ellenéiben senki sem szólalt fel, nem úgy, mint az 1921 : XXIV. törvénycikk tárgyalása során, amikor csak egy egészen kicsike részletecske maradt ebiből a súlyos szankcióból a törvényjavaslatban és a plénumban azt is olyan nagyon támadták nagy jogászi érvekkel, hogy milyen jogbizonytalanságot és milyen nyugtalanságot teremt ez a gazdasági életben, ezt tehát nem lehet fenntartani. Látjuk, hogy az a kismértékű engedélyérvénytelenítési jog abszolúte nemhogy bajt nem okozott, hanem hiányosnak is bizonyult; örömmel látom, hogy e tekintetben most ez a parlament nagyobb megértést tanúsít. Kérem a szakasz elfogadását. Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Miután a 22. § meg nem támadtatott, azt elfogadottnak jelentem ki. Következik a VI. Fejezet, 23. §. Héjj Imre jegyző (olvassa a 23—25. §-okat, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 26. §-t.): Bródy Ernő! Elnök: A képviselő úr nincs jelen; indítványa töröltetik. 112. ülése 1982 június 28-án, kedden. Szólásra jelentkezett még? Héjj Imre jegyző: Propper Sándor! Propper Sándor: T. Képviselőház! Ez a második ugrópontja a javaslatnak. (Buchinger Manó: Második nyaktilója, akasztófája!) Az első volt a 9. §, a szerkesztő-szakasz, a Népszava-szakasz, a második pedig a 26. §. Itt is azt kell mondanom, amit a 9. § tárgyalásánál mondottam: ennek a kérdésnek szabályozása nem tartozik ennek a javaslatnak keretébe. Az összef érhetlenségről van szó, a képviselői függetlenség biztosításáról volna szó, a közéleti tisztaság helyreállításáról és megóvásáról volna szó, ha volna szó benne; azt kellene itt szabályozni, nem pedig a Képviselőház házi fegyelmi jogait, vagy házi fegyelmi szabályzatát. Ezt a kérdést, amelyet a 26. § szabályoz, lehet szabályozni a házszabályokban, ha már így akarjak, lehet szabályozni a választójogi törvényben, ha már szabályozni akarják, de semmi esetre sem lehet összekapcsolni az összeférhetlenség kérdésével és itt szabályozni. Ez is hajánál fogva előráncigált szakasz. Ez a szakasz egyébként azt mondja (olvas sa); «Az országgyűlés tagja összeférhetlen helyzetbe jut, ha egy ülésszak alatt a Ház a házszabályok alapján már harmadízben határozta el a Ház üléséből való kizárását olyan magatartás miatt, amellyel az országgyűlés munkarendjét hivatásához nem méltó módon súlyosan megzavarta.» Nem tudom, mi adta azt a gondolatot... (Buchinger Manó: Nem vonja vissza? — Petrovácz Gyula: Nem! — Buchinger Manó: Szóval, akasztás az egész vonalon! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Micsoda akasztás 1 ? — Buchinger Manó: Tessék visszavonni! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Méltóztassék határozni felette! En nem is szólalok fel; eléggé meg van az indokolva önmagában!) Nem tudom, mi hozta létre azt a bizonyos gondolatot, hogy a Képviselőház . fegyelmi jogkörét így törvényileg az összeférhetlenségi kérdéssel együtt szabályozzák. Ugyanaz a kecskeméti szellem, amely a 9. §-t létrehozta, nem riadva vissza attól, hogy logikátlan összevisszaságba dobáljon össze össze nem tartozó kérdéseket egy törvényjavaslatban, vagy törvényben. Tisztára azért történik ez, mert az uralkodópárt és a kormány biztosítani akar magának egy jogot az ellenzékkel szemben, amely jog nem illeti és nem illetheti meg őt, szabad kezet akar magának biztosítani a kormány és a többségi párt, hogy a neki talán kellemetlen ellenzéki képviselőket kiszorítsa a parlamentből. Ha a miniszter úr azt hiszi, hogy ez az ő elgondolása új, akkor nagyon téved. Korábbi történelmi korszakokban, a népparlamentarizmus kezdeti korában voltak erre példák és kísérletek ebben a formában és másféle formákban, hogy az exkluzív társaság a nyugalmát és előkelőségét megzavarni akaró, kívülről betolakodó plebsz ellen tudjon valamiképpen védekezni. Ez az elkésett gondolat az, amelyet ez a 26. § kifejez. Tudjuk a történelemből, hogy a francia forradalom idején, amikor a rendi parlament átalakult konventi parlamentté, akkor a régi rendi képviselők nem tudván belehelyezkedni abba az új helyzetbe, hogy egy nem közéjük tartozó valaki is ülhet ott benn, nem ugyanilyen formában, de úgy próbáltak védekezni, hogy kiképeztek direkt bajvívókat és bajvívó régi rendi képviselőkkel össze-vissza sértegették a konventi tagokat, párbajra hi1 vatták őket és össze-vissza kaszaboltatták.
