Képviselőházi napló, 1932. X. kötet • 1932. június 14. - 1931. július 05.

Ülésnapok - 1931-112

306 Àz országgyűlés- képviselőházának 112 üldözéssel állunk szemben. Nem tudom megérteni, mi szükség van rá a képviselőséget valami dehonesztáló világosságba helyezni a közönség előtt, azt mondani, hogy a képviselő sok minden lehet, lehet laptulajdonos, pénzével igen károsan befolyásolhatja a közvéleményt, lehet burkoltan lapkiadó és terjeszthet korrupciót mint laptulajdonos, amennyire csak lehet, ellenben felelős szerkesztője és felelős kiadója nem leihet egy lapnak azért, mert szocialisták is vannak és azok ezt az állapotot felhasználják arra, hogy valamennyire a sajtójogi jogszabályok reakciós volta ellen védekezzenek. Nem tudom belátni ennek a szakasznak célszerűségét. Én ebben tisztán tendenciát látok. Sokkal helyesebb lett volna, ha <a miniszter úr egészen nyersen megmondotta volna, hogy ez a Népszava-szakasz azért tevődött ide bele ebbe^ a törvényjavaslatba, amelyből kirí, mint búzából a pipacs, mert a Népszava szerkesztői szociáldemokrata képviselők ós ezeket nem lehet az ügyészségnek olyan könnyen fülönkapni, mint más földi halandót. Sokkal helyesebb lett volna megmondani: igenis, nem akarom, hogy a szociáldemokrata képviselők a mai helyzetet felhasználják arra, hogy a sajtószabadság retrográd, reakciós intézkedései tekintetében valami védelmet is találjanak. Én megmondom a miniszter úrnak, 'hogy ha bennhagyja ezt a törvényiben, nem sokáig' fog akkor sem ottmaradni, mert el kell jönnie és jönni fog egy olyan képviselőházi, amely a törvényt »megváltoztatja, mert a törvény maga sem jó, maga sem felel meg a célnak, sőt ez a szakasz egyenesen dehonesztálása a képviselői állásnak. Mindaddig, amíg a sajtószabadság helyreállítva nincsen, mindaddigi, ameddig politikai perekben szakbíróság ítélkezik és nem esküdtbíróság, mindaddig kell a képviselőszerkesztőnek valami védelmet adni a reakciós intézkedések ellen és az ügyészségek vádemelő dühe ellen. Miután ez a szakasz kihívja... Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom. Malasits Géza: Bocsánat, nie,m rossz értelemben mondottam, csak jellemezni akartam az ügyészség túlbuzgóságát... Elnök: Tudomásul veszem a képviselő úr kijelentését. Malasits Géza: ...amellyel mindig igyek; szik minél több és több sajtópert produkálni és igyekszik ezzel az önmaga szükségességét a közvélemény és a kormány előtt igazolni. Ezt akartam ezzel mondani. Miután ez a szakasz de'honesztáló a képviselőszerkesztőre, miután tisztán és kirívóan az a célja, hogy bennünket, szociáldemokratákat fogjon megv ennélfogva ezt a szakaszt nem fogadóm el. Kérem a miniszter urat, hagyja ki a szakaszt, mert ez az egyetlen védelem a sajtótörvény reakciós intézkedései ellen. Ha a miniszter úr nem tudja a sajtóperekben az esküdtszéket visszaállítani, ha nem tudja lehetővé tenni, hogy a sajtó olyan szabadságban részesüljön, mint Európa minden alkotmányosan kormányzott államában, akkor hagyja meg ezt a szakaszt, amelynek elhagyása pedig egyedüli védelem volna a sajtóügyi jogszabályok reakciós intézkedései ellen. A szakaszt egyébként nem fogadom! el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: BücMer József! Büchler József: T. Ház! Meg kell valla". ülése 1932. évi június 28-án, kedden. nom, nem csodálkozom azon, hogy ebbe a torvényjavaslatba ezt a 9. <§>-t beiktatta a,miniszr ter úr ós törvénnyé akarja emelni. Én azon csodálkoznám, ha ez nem így lenne. Eddig még minden törvénybe, amelynek csak egy kevéssé is politikai jellege volt és nem par execellence gazdasági jellegű törvény volt, beiktatott a törvényelőkészítés munkája olyan szakaszokat, amelyek kifejezetten a szociáldemokratapárt ellen irányultak. Mondom, nem csodálkozom, hiszen ha megnézzük a dolgokat közelebbről, akkor azt látjuk, hogy ez ellenforradalmi rendszer, ellenforradalmi kormányzat, tehát minden egyes törvényelőkészítési munkába, minden egyes törvényjavaslatba felvesznek olyan szakaszokat, amelyek mi ellenünk szólnak. En ezen nem is csodálkozom és számolok azzal, hogy ez ellenforradalmi kormányzati rendszer és számolok azzal, hogy ez a rendszer pedig bennünket addig, amíg uralmon van, nem fog túlságosan pártfogolni, hogy úgy mondjam, hanem üldözni fog bennünket. Ezt az üldözést mindenütt érezzük. Ez egy egészen szigorú lánc; nemcsak itt a törvényalkotásban érezzük, nemcsak a törvénykezésben érezzük, nemcsak a közigazgatásban érezzük, hanem véges végig, hogy úgy mondjam, talán a falusi kisbírótól kezdve a miniszterig. Mindig félek, amikor itt akármelyik oldalról új törvényalkotást sürgetnek. Megmondottam annak idején is, hogy csak az új fővárosi törvényt ne hozzák, mert biztos, hogy rosszabb lesz. Kiabáltak az emberek még a baloldalon is, hogy új fővárosi törvényre van szükség, én megmondtam, csak új törvényt ne alkossanak. Akármilyen rossz volt is ez az összeférhetlenségi törvény, amely volt, mégis azt kell mondanom, hogy inkább maradt volna a régi, amint Rassay t. képviselőtársam is mondotta, inkább semmit, mint ezt a semmiséget, inkább maradt volna a régi, minthogy egy olyan törvényt alkossanak, amely megint csak az osztályharcot hirdeti, még pedig felülről. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Egyébként ez a szakasz nem való az összeférhetlenségi törvénybe. Nem értem, miért kellett ezt a törvényt, hogy úgy mondjam, elcsúfítani ezekkel a szakaszokkal, mint amilyen a 9. §. (Propper Sándor! Pedig úgyis elég csúf!) Hiszen az 1914 : XIV. te. 17. §-a pontosan felsorolja, kik lehetnek felelős szerkesztők és kiadók. Teljességgel lehetetlen dolog, hogy ugyanakkor, amikor egy képviselő valamit csinál, nem tudom, — előfordult, tehát lehet róla beszélni — csal vagy ' általában valami kriment követ el, nyerségvágyból követ el valami bűncselekményt, az egyszerűen elmegy a mentelmi bizottság elé, a mentelmi bizottság letárgyalja, a Ház kiadj a, a felelős szerkesztő, a felelős kiadó azonban ebből a szempontból rosszabb, mint bármelyik csaló, sikkasztó, vagy tolvaj. Azt mondják az emberek, amikor beszélgetnek velük, hogy hiszen mi is szocialisták volnánk, ha ti nem hirdetnétek osztályharcot. A képviselők, amikor velük négyszemközt beszélgetünk, azt mondják, hiszen ha ti nem hirdetnétek osztályharcot, akkor milyen más világ volna. Hát ez a 9. § micsoda. Nem mi hirdetjük, legfeljebb mi csak hirdetjük, de önök csinálják az osztályharcot, felülről oktrojálják az osztályharcot és ez a legvilágosabb jele a gyűlöletnek, amellyel önök, az egész kormányzati rendszer viseltetnek a szociáldemokratapárt és annak sajtója iránt. Sohasem jó, ha